Egy Mukkot Se!

Mux, a film főhőse, az önbíráskodás megszállottja lesz, egy hatalmas pisztollyal a hóna alatt mászkál az emberek közt, és valahányszor valaki vét a törvény ellen, Mux fellép ellene, a törvény ereje helyett a pisztolya erejével. A film istenien kezdődik, az ember nem talál szavakat, annyira örül, hogy végre, ismét valami olyan kreatív, filozofikus, izgalmas, humoros és pop történetre bukkant valaki, mint ez. Ráadásul egy alacsony költségvetésű film!! És német! Ennél jobb már csak akkor tudna lenni, ha Moritz Bleibtreu és Alexandra Maria Lara is szerepelnének benne. Furcsa, hogy a manapság divatos digitális kamerák helyett a film nyersanyagra készült, feltehetően 16 milliméteresre, de a stílusa ezzel együtt magával ragadó.

Fábry Sándor jut az ember eszébe, aki gyakran úgy véli, hogy minden hozzá tartozik, és (ezúton is csak bátorítani szeretnénk) amikor meglátja, hogy egy külföldi fickó az Operában, az előadás végén otthagyja a műanyag üdítőitalos palackját, mintha csak otthon lenne, egy lepukkadt Pasadena-i moziban, rászól, hogy szépen fogja meg, és vigye ki. Jogilag tekintve, nyilván kicsit aggályos egy ilyen lépés, ám annál nagyobb varázsa. A film elején azt hihettük, hogy Fábry egyik nyitott szemmel közlekedő kollégáját tisztelhetjük a főhősben, herr Mux-ban.

Az, hogy tévedtünk, meglehetősen hamar kiderül, lévén, hogy Mux második akciója már egy BKV-ellenőri szerep. Megalázóan kéri a jegyeket, sőt, megalázó módon viselkedik azokkal, akiket rajtakap, és még valami beteges moralizálásba is bele csap. Fájdalmas csalódás, pedig percekig azt hihettük, hogy egy igazi Idiótákhoz hasonló csúcsfilmmel van dolgunk. S ha ez az ellenőrösdi nem lett volna elég, később még graffity-seket is megtalál, amivel a karakterének stílusát végképp tönkretették. A film ezzel együtt, ennyitől még nem volna rossz, hiszen amit látunk, az hiába egy korlátolt elme megnyilvánulása, valamilyen szinten mégiscsak vicces. Mux-nak van egy nagyon jófej segítője is, aki pufók, állandóan eszik, és nagyon jó frizurája van, mintha egy NDK-s televíziós műsorvezető lenne. A film tehát még teljesen működőképes, még mindig nem kellene elromlania.

A problémák ott kezdődnek, hogy ez egy utópia film akar lenni, azaz egy "mi lenne, ha" gondolatmenetet akar végiggöngyölíteni, és ez a végiggöngyölítés az, amibe aztán csúnyán belebukik. A filozófia nem kezdőknek való, illetve inkább mondjuk úgy, nem egy olyan eszköz, amely úgy és arra hajlik, amerre valaki az ő egyszerű (primitív) agyával, az ő egyszerű céljai érdekében szeretné. Mux megpróbál filozofálgatni, egy kiáltványon dolgozik, amit az emberekhez intéz, amivel szeretné megszólítani az embereket, de nem sikerül egyetlen sort sem leírnia. Pedig, akárki akármit is mond, ez az, amiről a film szól, és nagyon nagy gáz, hogy Mux-nak végülis nem sikerül egyetlen értelmes gondolatot sem összehoznia.

Persze, mondhatnánk, hogy éppen erről szól a film, hogy Mux belecsúszik az önbíráskodásba, de morálisan elveszíti a talajt, illetve meg sem találja, és ez az ő tragédiája. Mondhatnánk, de nem mondjuk, mert sokkal inkább úgy tűnik, hogy megcsináltak egy filmet anélkül, hogy rendesen átgondolták volna. Nem tudták kitalálni a gondolati hátterét, így hát feláldozták Mux-ot, és csináltak belőle egy ostoba fazont, így inkább az lett a film óvatos mondanivalója, hogy Mux ostoba, nem érti, mit csinál. Szomorú belegondolni, milyen remek jelenetek készülhettek volna, ha a rendező egy olyan komoly gondolkodó, mint amilyen Jean Luc Godard (!).

Ami miatt nagyon nem szeretjük ezt a filmet, az a benne szerepeltetett erőszak. A film nemcsak Mux gondolati hátterét nem bírta összehozni, de azzal a jelenettel sem tudott mit kezdeni, amikor egy férfi éppen kiírtotta az egész családját (értsd ezen a feleségét, és a gyerekeit is, akiket vérbe fagyva látunk), sőt, a feleségét még éppen gyilkolja (bár már halott), amikor belépnek, Mux és a segédje. Nem hisszük, hogy egy ilyen jelenettel bárki tudna mit kezdeni, nem is igényünk, hogy valaki egy ilyen jelenetet megoldjon egy filmben, ám egyszersmind annak is örülnénk, ha a hatásvadászat kedvéért nem is vennének bele ilyet egy filmbe. Ez nem olyan, mint egy nagyon-nagyon durva horrorfilm, hiszen az film, fikció, amit fikcióként él át az ember. Ez azonban teljesen valóságos, mint egy rendőrségi felvétel, és borzasztóan megrázza a nézőit. S mindezt miért is? Ja, mert a film igyekszik felkelteni, és ébren tartani a közönség érdekélődését. Köszönjük. Jó kis NDK-s Snuff-movie (amiben egy ember meggyilkolását lehet valósághűen megtekinteni).

A "snuff" vonalnak ezzel még nincs vége, szerepel a filmben egy olyan jelenet is, amelyben egy illető egy tinédzser lánnyal beszélget, egy padon, a lány a fejét a fiú vállára hajtja, majd egyszercsak, vágás nélkül, durr, és a lány fejét szétlőtte a csávó. Apám, ez szép! De jó sok dolgot lehet kapni egy mozijegyért! Bár tudjuk, hogy a lányt a valóságban nem gyilkolták meg, és hogy az egész csak trükk, de ez semmit sem jelent, mert amit látunk, az egy igazi kivégzés. Látjuk, ahogy kirobban a lány agyveleje, és az egész test élettelenül omlik össze, csodálatos. Mindez azért, mert a film rendezője és a forgatókönyvírója szellemileg alultápláltak voltak ahhoz, hogy a témát, amire bukkantak, vagy normálisan megírják és megjelenítsék, vagy elfelejtsék - örökre.

Visszatérve a film történetvezetéséhez, ez a snuff-betét természetesen több puszta betétnél, s füstje teljesen elhomályosítja az addig felvetett motívumokat, cselekményszálakat, úgyhogy a film végül nem is számol el velük. Tanulság, hogy amint a filozófia belekeveredik a dologba, csak olyan filmet tudnak megírni, amit az alkotói értenek is, hogy miről szól, a filmben szereplő különösen bestiális erőszak-jeleneteket pedig a film gondolati és történetvezetés kudarcának elleplezéseként lehet tekinteni. A film ezen hibáihoz képest szinte eltörpül, hogy a valódi társadalomjobbítókat, akik ha meglátnak valakit, hogy eldobja a szemetet, rászólnak, hogy ne tegye, ezzel a szociopata Mux-karakterrel hozza egy szintre. Így végül nemcsak egy olyan gyengén sikerült filmet kapunk, amelynek nem sikerült kibontani a témát, amiről szólt, hanem egy határozottan rossz filmet, ami ezt a témát még jól haza is vágta.