cspv logo
cspv szám: 74 / 05 tartalom
keresés

Titanic - tavasszal cikk cím cikk cím Mint Egy Angyal 5x2 Egy mukkot se! Gorilla Bácsi Tolmács / 1. Tolmács / 2. cikk cím cikk cím cikk cím Intermission 36 cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 19 00726
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2005-04-07

A Kilencedik Nap

Neunte Tag , Der 2004.

A Júdás-szerep
A Holokauszt-filmek, a nácizmussal foglakozó filmek műfajain belül, ha úgy vesszük, most egy altípus lát napvilágot, amelynek nem a zsidó áldozatok a főszereplői, hanem éppenséggel németek, katolikus németek, sőt, papok.

Természetesen utálunk késni a filmekről, de ha lehet, mindenkinek azt javasolnánk, hogy erről a filmről próbáljon meg néhány percet késni. Azt látjuk ugyanis, hogy náci tisztek szadiznak egy szegény papot, egyebek közt úgy, hogy miközben a tűző napon próbálja rehidratálni magát egy korty vízzel, durva csizmáikkal kirúgják a kezéből az életet adó nedvet tartalmazó edénykét. Vigyázat, kérem, itt minden megtörténhet, mert ez Hollywood - még akkor is, ha a film speciel német. Az ilyen csöpögős jelenetek senkinek sem használnak, sem a filmnek, sem a nézőnek. A Dachau-i láger szörnyűségeinek bemutatása után kezdődik maga a film, amely arról szól, hogy a főszereplő papot szabadon engedik, illetve nem is szabadon, hanem csak egy eltávozásra, amely kerek 9 napig tart.

A történet itt még mindig nincs elveszve teljesen, nyugodtan lehetne például egy Szembesítés (Taking Sides)-jellegű film is belőle, hiszen itt is két személy erkölcsi és pszichológiai párbajáról van szó. Itt és most egy fiatal náci tiszt és a katolikus pap küzdenek egymással, amibe nem vegyít komikus felhangokat az sem, hogy a papot alakító színészt pár hete még a Bukás c. filmben láttuk - Göbbels-ként. Amíg a Szembesítés esetén a nagyszerű karmester, Wilhelm Furtwängler meglehetősen komplex személyiségét boncolgatták, a drámák (színdarabok) roppant izgalmas lélektani koreográfiájának megfelelően, addig itt valami egészen másról van szó. A kamara-jelleg stimmel, de hogy a játék mire megy ki, az már nem körvonalazódik annyira tisztán. Elvileg arról van szó, hogy a papunk kérjen időpontot az érsektől, és ha fogadja, akkor beszélje rá arra, hogy a nácikat elismerje. Ha ezt megteszi, akkor a náci tiszt (állítása szerint) a pap-társait szabadon engedi a lágerből. Olyasmire kell tehát rávennie a papot, hogy árulja el az egyházat, hogy legyen ő a Júdás, aki miatt a vallás megmenekül (a filmben elhangzott gondolatmenet szerint).

Ez az egész szituáció olyan, hogy ránézésre érthető, de akármit is csinálunk, nem menekülhetünk attól az érzéstől, hogy az egész ügy teljesen mondvacsinált. A háttérben persze ott van II. Pius pápa, aki elismerte a nácikat (el nem évülő érdemeket szerezve ezzel magának, és az egyháznak), és azt is látjuk, hogy a Pápa eme gesztusa keresztény életek ezreit mentette meg. Már kezdjük érteni, hogy körülbelül milyen feladatra vállalkozott a film. Sajnos azonban van pár dolog, van pár pontja a filmnek, amikor nézői mozdonyunkat leveti magáról a film sínpályája, egyszóval, amikor csúnyán kizökkenünk.

Az egyik ilyen eset az, amikor nagyban küzdenek egymással a pap és a náci katonatiszt, majd a pap hirtelen azt kérdezi tőle, hogy "és gondolt már arra, mi lesz, ha elveszítik a háborút?". Ez egy annyira nem odavaló kérdés volt, egyrészt mert anakronisztikus, másrészt, mert ilyet nem kérdez egy lágerlakó egy rettegett nácitól, aki bármelyik percben megölheti őt is, és mindenkit, akit ismer.

A második ilyen alkalom az, amikor a náci tiszt elkezd Júdás szerepéről értekezni, meg egyéb hitvallásbeli pontokba belekötekedni, mire a pap felkapja a vizet, és ráordít a rettegett náci tisztre, épp, hogy az asztalt nem borítja rá, majd azt mondja, hogy nem fogok önnel a hitemről vitatkozni. Ez is egy nagyon fura jelenet volt, nem oda illő. A harmadik durva elcsúszás most nem ugrik be, de talán ennyiből is látszik, hogy ez a hatalommal kevert, szellemi síkon folytatott küzdelem nem teljesen működik, s leginkább csak imitálja a hasonló küzdelmeket, amiket már eddig láttunk filmekben, lásd a nagyszerű Ámen. Hiába hozzák ki, hogy a német fickó is pap volt eredetileg, és hogy ő az igazi Júdás, és hogy azért lett náci katona, hogy változtathasson a világon, mindez nem teszi átélhetőbbé a mondvacsinált történetet.

Összességében azt látjuk, hogy formailag ez egy "Holokauszt-film", zsidók nélkül, német és katolikus áldozatokkal. Egy retrospektív történelmi dráma - igazi konfliktus, igazi dramaturgia nélkül. Egy kétszereplős film - anélkül, hogy a két személlyel bármi is történne az egész film során. Valahogy nem az igazi.

-zé-
2005-04-07
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21