cspv logo
cspv szám: 74 / 05 tartalom
keresés

Titanic - tavasszal cikk cím cikk cím Mint Egy Angyal 5x2 Egy mukkot se! Gorilla Bácsi Tolmács / 1. Tolmács / 2. cikk cím cikk cím cikk cím Intermission 36 cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 10 00732
film info
PREVIOUS articleNEXT article
2005-04-14

A Tolmács

The Interpreter 2005.

Több-e, mint testőr ?
A Tolmács kicsit más film, mint a többi, bár ezt elsősorban a filmben szereplő ENSZ székháznak köszönheti, s nem az afrikai motívumoknak, melyek fiktívek (lásd bevezető cikkünk). Innentől tehát a film mint izgalmas és romantikus krimi lesz érdekes a számunkra, és elsősorban azt várjuk tőle, hogy ezeken a területeken brillírozzon.

Ez a megvilágítás persze alapvetően mesterséges, hiszen nem menet közben "döntünk úgy", hogy az Afrika-vonal nem is nyom semmit a latban, hanem csak a film után. Menet közben mindössze az történik, hogy a film nagyon komolyan indít (kivégeznek egy újságírót), ám ez a komolyság fokozatosan átadja a terepet valami másnak, mégpedig egy szerelmi viszony kibontakozásának, a tolmács és a biztonsági szolgálatos (lényegében testőr) között.

A film komolysága csupán csomagolás szintjén valósul meg, bár ennek szerepe egyáltalán nem lebecsülendő. Az újságíró kivégzése, "valahol Afrikában, ahol népírtás folyik", nagyon súlyos felütés, amely a filmet egyből elkötelezi a komolyság mellett. Ugyanígy komolyságot kölcsönöz a filmnek a rendező "cameo" megjelenése, mint fő biztonsági ember (vagy valaki a külügytől, vagy valami hasonló), lényeg, hogy egy magas beosztású emberként. Ha valaki egy ilyen karaktert maga játszik el, azzal külön fontosságot tulajdonít neki - más rendezők, mint James Cameron, aki csak szeretett volna megjelenni a filmjében, sokkal szerényebb, majdnem észrevétlen, álcázott (cameo) szerepeket adnak maguknak, Bódy Gábor pl. a Psychében egy beengedő hangját osztotta magára egy darab mondat erejéig. Komoly az ENSZ székház is, és ne feledjük, komoly a szereposztás is, hiszen ha Sean Penn-t, a világ legpolitikusabb színészét (aki gyakorlatilag egy demokratapárti békeharcos aktivista) az ENSZ szákházában szerepeltetjük, akkor az nem egy aprócska, mellékes körülmény, hanem egy olyan erős motívum, ami az egész filmre kihat.

A komolyság leglátványosabb pillére természetesen a film fényképezése. A komoly filmeknél (lásd a Bennfentes) jellemző, hogy nagyon sok helyszíni felvétel készül, olyanok, melyek más filmekben műteremben készülnének el, vagy külön vennék fel a szereplőket, és a helyszínt csak a second unit forgatná le. A Tolmács is abszolút ilyen film, sok-sok igazi, helyszíni felvétellel, amik nemcsak a film költségvetését dobják meg, de a néző élményérzetét is.

Az, hogy ez a komolyság csak csomagolás, csak akkor kezd el kiderülni, amikor Sean Penn és Kidman elkezdenek összejönni - a maguk módján. Ez egyébként a film legerősebb eleme, amit nevezhetünk nyugodtan a "Több, mint testőr" - vonalnak is.

Nicole Kidman egyszerűen szebb, mint valaha, de tényleg, egész egyszerűen gyönyörű. Utólag úgy tűnik, 90%-ban ő viszi el a filmet, egész egyszerűen nem tudjuk levenni róla a szemünket. Sean Penn-t a South Park alkotóinak véleményét osztva, legalább annyira komikus figurának tekintjük, mint a Baldwinokat, akiket a SP-ban egy ízben le is bombáztak. Mégis, a Nevem: Sam egy kitűnő film, amiben Sean Penn is abszolút kitűnő (nem is említve Dakota Fanning-et), és itt is, a Tolmácsban Sean Penn-t majdnem annyira jó nézni, mint Kidman-t, mert egy nagyon erős vibrációval tölti meg a vásznat.

Kettejük románca azonban nem éri el a Több, Mint Testőr hőfokát, sőt, több egyéb téren is elmarad a nagy előd mögött. Ez persze a Tolmács közönségét aligha érdekli, mondván, hogy a Több, Mint Testőr nem is egy komoly film, pedig, ha a mesterségesen gerjesztett látszattól eltekintünk, a Tolmács sem komoly. Ez a testőr-vonal a Tolmács számára egy lehetőség lett volna, hogy végül egy komoly film váljék belőle, de az igazat megvallva, nem használták ki ezt a lehetőséget Akármilyen jól is indul a testőr és védence viszonya, akármennyire is elkezdünk örülni, hogy miután a komoly csomagolás kibomlott, a filmből valami mély tartalom kezd előbukkanni, mert a film végül ezt a vonalat is majdhogynem ejti.

A testőr-szerelem-vonal végül egy harmadik főmotívumnak, egy harmadik szálnak, a krimi-vonalnak adja át a helyét - ami nem kis csalódást kelt a nézőben. Egy idő után már csak az lesz a fontos, hogy ki ki ellen akar merényletet elkövetni, ki kivel van, és kinek mi volt eredetileg a terve. Ez a krimi-szál azonban már hiába rendelkezik némi csavarral, két okból is súlytalan. Egyrészt azért, mert a rendezés, a forgatókönyv is elhanyagolta, ami abból látszik, hogy a végkifejletnél, amikor a nagy leleplezés megtörténik, az egész nem durran olyan nagyot. A leggonoszabb szereplő például (a mozi hagyományaival szakítva) eléggé jelentéktelen módon lép ki a filmből, a többieket nem is említve. Másrészt, ez a krimi-szál, ne feledjük, nem az egyetlen, amit a film kezdetétől figyelemmel kísérünk. Miután már két másik szálról is kiderült, hogy "nem is olyan jelentősek", mint ahogyan első ránézésre tippeltük, ebben a harmadik vonalban már eleve nem tudunk annyira bízni.

A forgatókönyv egyébként konkrétan el is van rontva ott, amikor ez a harmadik szál átveszi a stafétabotot. Ekkor Nicole Kidman, meg akik őt követik, egy másik ügynök, aki a főgonoszt követi, maga a főgonosz, plusz egy afrikai nagykutya, és az egész testőrsége ott zötykölődnek egy menetrendszerinti városi buszon. Ez egy olyan elnagyolás, több szál menedzselésének olyan hazárdőr, ha nem épp hanyag módja, mint amit a Közellenségben láthattunk, amikor Tony Scott másodszor (A Tiszta Románc után) vetette be a "mindenki lő mindenkire megoldást" - és kudarcot is vallott.



Összességében mindez azt adja ki, hogy a film végkifejlete, mondjuk így, "eredendően jelentéktelen". Hiába rágják ekkor a szánkba, hogy a film igenis komoly, és igenis végig szólt valamiről, mégpedig arról, hogy nem géppisztolyokkal kell harcolni a szabadságért, a demokráciáért, a nyugati nagytőke beáramlásáért, hanem szavakkal, a diplomácia eszközeivel, mert ekkor mindez már csak eső utáni köpönyeg. Hiába olvassák fel fiktív halottak fiktív neveit, hogy itt és itt vesztették életüket, mindez megmarad hatáskeltésnek, illetve hatáskeltés-kísérletnek.

A film végül nem is olyan jó, mint a Szerelem a Fehérházban, vagy az egyhelyszínes Kémjátszma, vagy a remek Gyilkos Nap (amelyhez leginkább hasonlítania kellett volna), hanem csak valami olyasmi, mint a Peacemaker, akciók helyett szép helyszínekkel, Clooney helyett Sean Penn-el. Egy komolyságba csomagolt szórakoztatóipari termék.

-zé-
2005-04-14
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21