Éjszakai Õrség

Egy trilógia első darabját tisztelhetjük az Éjszakai Őrségben, ami a misztikus filmek alapsztoriját dolgozza fel, a jók és a rosszak harcát, középen egy kiválasztottal, aki végül eldönti a világ sorsát. Tényleg alap a történet, ráadásul a trilógia darabjai is szépen, harmonikusan követik egymást, először láthatjuk az Éjszakai Őrséget, akik a jó szolgái, majd a következő film a Nappali Őrséggel foglalkozik, vagyis a negatív erőkkel, a végkifejlet pedig, ahogy az kell, a trilógia harmadik filmjében, az Alkonyati Őrség-ben bomlik ki, ott dől majd el, a Fény Erői, vagy a Sötétség Erői uralkodnak-e a Földön.

A hangulat, a komoly témának megfelelően, meglehetősen komor. Bár többször felbukkannak teljesen váratlan geg-ek, azért nem lazíthatunk, mert egyrészt nagyon izgalmas a film, másrészt pedig folyton egy helyes kiskölyök forog életveszélyben, úgyhogy marad a kimért hangulat.

A főhős egy jó stílusú (kapucnis) fiatal férfi, Anton, aki egyszer egy megbocsáthatatlan bűnt követett el, és bár ennek kapcsán lett ő is éjszakai őr, ennek a pillanatnyi gonoszságának súlyos következményei lesznek. A történet nem sokat variál az alapszálon, és emiatt gyakran esik meg velünk, hogy előre tudjuk, mit fog mondani valamelyik szereplő. Az emberek között mozognak a kétféle őrök, de rajtuk kívül is vannak még vámpírok, boszorkányok, és mindenféle lények, és időről-időre kiderül valamelyik hétköznapi halandóról is, hogy látja a természetfölöttieket, vagyis ő is "látó", akiből egyébként később válhat jó, vagy rossz őr, ahogy szabadon akarja.

Tiszta vonalak a sztoriban, ez mindenképp értékelhető. A történések a moszkvai hétköznapokban zajlanak, ami ad egy érdekes hangulatot a horrorfilmes eseményeknek. Persze nem látunk sok mindent abból, hogy hogyan élnek a moszkvaiak, de a szobabelsők, a folyosók, és a néhány utcakép megteszik a maguk hatását. Ha jól belegondolunk, effektíve nem túl sok minden történik ebben az első filmben, leginkább egy kissrác életét menti mindenki, aki jót akar, és leginkább őt akarja megölni mindenki, aki a gonosz oldalon harcol. Mondhatnánk, hogy elég egyszerű fogás az alkotók részéről, hogy éppen egy gyerek körül sűrűsítik a horrort, de a film közben ez így nem merül fel bennünk, éspedig valószínűleg azért nem, mert a rendezés elveszi ennek az élét.

Onnan sejtjük, hogy tud valamit a rendezés, hogy egyrészt végig leköti a figyelmünket a film, másrészt pedig egészen hatásosan jönnek át a nézőkhöz azok az érzelmek, amiket a forgatókönyv fontosnak tartott. Anton nap-mint-nap emberek életét menti meg, miközben ő reménytelenül magányos, bár mi már tudjuk, hogy ez megváltozhat a film (vagy legalábbis a trilógia) végére. Vannak munkatársai, a többi éjszakai őr, akiket kedvel, van egy vámpír barátja, aki egyben a szomszédja is, de amúgy mintha bezárult volna körülötte egy láthatatlan kör, miután egyszer rosszat akart a feleségének. Egyébként ez a másik fontos motívuma a filmnek, ami szintén tisztán tükröződik a látottakban: nem szabad bűnt elkövetnünk, mert sohasem tudhatjuk, milyen súlyos következményei lesznek a számunkra csak egy elszigeteltnek tűnő tettnek. Anton egyszer részt vett egy fekete mágiában, ami a felesége ellen irányult, és ez a bűne végül minimum kozmikus szintűre nőtt. Amikor hősünk figyelmezteti az egyik szereplőt, hogy óvatosan bánjon az átok szavakkal, már tudjuk, hogy mennyire komolyan gondolja, amit mond.

Általában véve érdekesek a mellékszereplők is, főleg a vámpír szomszédsrác, de azért mégiscsak Anton karaktere a legérdekesebb, illetve a kisfiúé, aki már biztos, hogy fontos szerepet fog játszani a következő filmekben is.

A Constantine egy kifejezetten kellemes meglepetés volt annak idején, mert érdekes volt a világ, amit bemutatott, végig izgalmas volt, és csak helyenként csapott át horrorba, ami külön jó volt benne. Szerintünk semmi baj nem volt a Constantine-nal, és az Éjszakai Őrség-nek nem is kell vele vetélkednie, mert azon kívül, hogy mindkettő misztikus horrorfilm, ami mindenféle lényekkel foglalkozik, akik az emberek közt mászkálnak, nem sokban egyeznek egymással. Az Éjszakai Őrség minden porcikájában egy trilógia első darabja, ami egy szinte bibliai mélységű misztikus konfliktust akar bemutatni, majd a trilógia utolsó perceiben megoldani. Az, hogy a Constantine ennyire nem ment bele ebbe, még nem jelenti azt, hogy egy felületesebb film lenne, mint az Éjszakai Őrség.

Az Éjszakai Őrség egy jól működő horrorfilm, jól kidolgozott tartalommal, nem túlhajszolt látvánnyal, és persze egy orosz "akcentussal." Vannak benne véres/brutális jelenetek, vagyis abszolút működik a 16 éves korhatár, de amúgy elmondhatjuk, hogy szól valamiről, és az első film kíváncsivá tett minket a trilógia folytatásával kapcsolatban. Ami mostanában, ebben a trilógia-telített időkben nem is kevés.