cspv logo
cspv szám: 86 / 06 tartalom
keresés

Elemi Ösztön 2 Tûzfal Maradj! Tour de voks - végeredményben ..  / 1. Tour De Voks - végeredményben .. / 2. Transamerica V, mint Vérbosszú Rejtély Anyám Nyakán A liberalizmustól a konzervatív viselkedésig

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 11 00859
PREVIOUS articleNEXT article
2006-04-02

A liberalizmustól a konzervatív viselkedésig


következő megálló: a tolerancia
A liberalizmust és a konzervatív látásmódot az ember hajlamos valamiféle statikus berendezkedésekként tekinteni, miközben a valóságban minden relatív, és tetejébe mindennek, mindkét "berendezkedés" sokkal inkább egy-egy válasz, egy-egy reakció arra, ami az embert körülveszi. A következő kis gondolatmenet során ezt a jelenséget próbáljuk meg nagy vonalakban feltárni.

A fiatalság számára alapvetően a lázadás, a liberalizmus az alapértelmezett viselkedés, lévén, hogy a fiatalok a világ, a határvonalak újrafelosztása érdekében szállnak ringbe, ők azok, akik a változás barátai, lévén, hogy minden változás csak nagyobb teret adhat számukra, mint amekkora az adott pillanatban rendelkezésükre áll. Amennyire jól hangzik egy ilyen gondolat, ugyannyira hasznavehetetlen is, amint ezt egy egyszerű példával máris megvilágítjuk. Négy fiatal a hétvégét egy nyaralóban tölti a Balatonnál. Alapvetően a kicsapongás vágya, a többiekkel való szertelen keveredés hajtja őket. Úgy vannak vele, hogy mindenki jó arc, mindenki szimpatikus, aki csak előfordul ott a környéken. Mindenkire mosolyognak, mindenki felé nyitottak, papírzacskóba csomagolt whisky-jükből minden szimpatikus embert megkínálnak, s ugyanígy, ha valaki cigit kér tőlük, szívesen adnak azt is. Nyugodtan elmondhatjuk: barátaink alapvetően liberálisak. Ma van csütörtök, az első nap a hosszú hétvégéből.

Két nappal később, szombaton már kicsit más a helyzet. Két átszórakozott nap és éjszaka után már tudják, hogy akik látványosan kirakják az asztalra a cigijüket, azok, amint elfogy, ahelyett, hogy újat vásárolnának, mindenki más cigijéből fognak kérni. Egyszerű technika, egy felajánlott doboz (általában ez a doboz is akkor kerül be a közösbe, amikor már több, mint a fele elfogyott), s cserébe akár egész éjszaka mindenki más cigijét szívhatja az illető. Ennek a tapasztalatnak a birtokában már kicsit másként tekintenek azokra, akik egy széles mosollyal cigit vesznek valaki más dobozából. További fejlemény, hogy a négy fiatal, két fiú, két lány párokba rendeződve összejöttek egymással. Így már a lányok és fiúk közti kommunikációk terén is kicsit áthangolódott az általuk pártolt viselkedésforma. Amíg csütörtök és péntek éjjel még a "mindenki bárkivel táncol, csókolózik, mindenki bárkit meghívhat bármire, mindenki bármikor beszélgethet bárkivel"-menet működött, szombatra ez a "berendezkedés" kicsit túlhaladottá vált. Barátaink most már (mint friss szerelmesek) minden egyes félrepillantást kedvesük részéről konkrét drámaként élnek meg, nem is említve azokat a helyzeteket, amikor egy idegen srác (egy külsős) széles vigyorral odapattan a barátnőjükhöz, hogy valami laza csajozós dumába kezdjen. Úgy látszik fordult a kocka, a liberalizmus korának máris vége, és az amerikai turistacsoport még meg sem érkezett a helyre.

Körülbelül éjfélkor érkeznek meg az amerikaiak és az írek. Hangosan beszélnek, úgy hogy mindenki kénytelen hallani, amit éppen beszélnek, s mivel későn éreztek, igyekeznek gyorsan behozni lemaradásukat - a közösségbe való beilleszkedés, illetve a javak (csajok) újraelosztása terén. Két-három srác az amerikaiak közül odacsapódik barátainkhoz, és minden áron meg akarják hívni őket mindenféle italokra, guiness-re, meg whisky-re. Barátaink csak végignéznek rajtuk, a széles mosolyukon, a pultra kirakott cigisdobozaikon, s a nadrágjukba hanyagul betűrt, kissé átizzadt ingeiken, és csak annyit mondanak: "sorry - we speak no English".

Mi történt veletek, fiatalok? - kérdezhetnénk tőlük, látva ezt a nagyfokú konzervativizmust. Védik a saját területüket, a saját tulajdonukat, a saját barátnőiket - a betolakodóktól. Hogy lehet ez? Hova tűnt a két nappal ezelőtti fene nagy nyitottság?

A válasz természetesen egyszerű. Amint nem ők a betolakodók, a vendégek, a kívülről érkezők, mindjárt más a helyzet. Mindig azok fogják pártját a folyamatok szabadon való áramlásának, akik szeretnék, ha változás állna be a pozíciójukban. Ha úgy vesszük, a liberalizmus határok megnyitása a szomszédos entitások között. A határok megnyitása, és a védelmi mechanizmusok enyhítése, tompítása, elaltatása. Ha úgy vesszük, a liberalizmus a javak újraelosztása és a határok újrarajzolása mellett való állásfoglalás akkor, amikor valakinek nincsenek javai, és elégedetlen a határaival.

A konzervatív viselkedés egy védekező reflex, amely védekezést aktivál, amelynek célja a javak és a határok védelme. Bárki, akinek feltűnik, hogy a folyamatok nagyon nem neki kedveznek, nyomban védekező állásba helyezkedhet, megmintázva ezzel a konzervatív beállítottságot. Ugyanezek az amerikaiak is másképp fognak viselkedni másnap, amikor a parton másnaposan halászlevet fognak szürcsölni. Amikor szombat éjszakai bulizótársaik (azok a srácok, akiknek a barátnői tetszettek nekik) megszólítják őket, hogy "hey man, what's up?", csak hűvösen fognak rájuk pillantani, éreztetve, hogy a tegnapi közösködés (kommunizmus) mára már érvényét veszítette, ma már olyan dolgokról beszélgetnek, amiket nem feltétlenül egy külföldi társaságában óhajtanak megbeszélni. Ők is lefújják tehát a liberalizmust, amint megtörtént, vagy amint oka-fogyottá vált, amit annak segítségével el akartak érni.

Az átmenet a liberalizmusból a konzervatív veselkedésbe egy villámgyors váltás, egyetlen pillanat műve. Olyan ez, mint valami kártyajáték, melyből tudni kell időben kiszállni. Aki legtovább benn marad, elveszíti a barátnőjét, a cigijét, és összességében többször fog másokat meghívni italra, mint ahányszor őt hívták meg. A liberalizmus vége is ugyanaz, int minden más vége, az, hogy valakinek fizetni kell, és hogy végül mégiscsak kiderül, hogy fontos dolog, hogy kinek mennyi pénze van, és fontosak a határok is.

A liberalizmus tehát felszabadító dolog, de rövid úton konzervativizmust szül. A konzervativizmus mintegy a reakció, amit a javak és mindenféle folyamatok szabad áramlása, a határok fellazulása vált ki belőlünk. Mindez természetesen visszafelé is igaz. A maximálisan konzervatív berendezkedésű emberek végül unalmasnak fogják találni az életüket, és időnként tánccal (szabad keveredés), és egymás meghívásával (javak szabad áramlása), valamint vendégségek rendezésével (határok fellazulása) fogják lazítani a helyzetet.

A liberalizmus mindenképp a régebbi idők terméke. Ma már, amikor a fiatalok akár korai húszas éveikben is már önálló egzisztenciákként kényszerülnek magukra gondolni, ma már, amikor a fiatalok már a tinédzser éveikben a házasság formáját tökéletesen leutánzó kapcsolatokban élnek egymással, a liberalizmus egyre kevésbé népszerű tudatállapot. A liberalizmus egyre nehezebben képes fogást találni a fiatalokon, lévén, hogy ők (is) egyre hamarabb rájönnek, hogy vagy azok lesznek, akik pofátlanul mások cigijét szívják, vagy azok, akiknek a cigijét mások szívják el. Harmadik verzió nincs, csak az, ha az ember nem teszi ki a cigijét az asztalra, és idegeneknek nem is ad belőle. A liberalizmust valahogy mindig azok hirdetik, akiknek érdekükben áll, és mindig azok bólintanak rá felszabadulva az új eszmétől, akiknek a rovására folyik majd a közösködés és a határok feloldása.

A '70-es évek, a hippik kora, a szabadság csodálatos megvalósulása volt, csak sajnos annak is vége lett, sokáig nézték egymást tágra nyílt szemmel a tiszta lelkű fiatalok, ám végül lettek olyanok, akik elkezdtek pislogni, elkezdték a pislogást, és gyorsan befúródtak a társadalomnak abba a rétegébe, amely a pénzt és a politikát csinálja.

A 90-es évek óta (talán a melegek térhódításának köszönhetően) a liberalizmus, mint valami, amit az emberek egy életre kiismertek, veszített vonzerejéből hatóerejéből, immunisak lettünk vele szemben. A konzervatív berendezkedés, viselkedés ellenpontja, kiegészítője a liberalizmus helyett a tolerancia, a minden egyént egyformán megillető szabadságjogok érvényesítésének elve és gyakorlata lett.

Ha szembe akarnánk állítani őket, egy déli államot vehetnénk az USA-ban, ott is egy kisvárost, szemben New York-val. A New York-iak ugyanúgy egy nagy faluban élnek, mint az USA déli államainak kisvárosi emberei, ugyanúgy büszkék arra, és megbecsülik, ami az övék, ugyanúgy védik a határaikat, és ugyanúgy keményen megdolgoztatják azokat, akik meg akarják hódítani a városukat.

Amikor Sinatra megírta a "New York, New York" című számát, New York még maga volt a liberalizmus fővárosa, szimbóluma, "a város, amely sosem alszik", a kőkemény szabadverseny, a tőke és a kreativitás folyamatos és féktelen násza. Ugyanakkor érdemes azt is észrevenni, hogy az a gondolat is ebből a számból való, hogy "ha ott meg tudok élni, akkor bárhol meg tudok". Ma már elsősorban így tekintünk a nyugati világ eme fővárosára. Ha a művészeteket vesszük, New York nem az a hely, ahol például egy kiállítás-megnyitón bárki szabadon megmondhatja a véleményét, sőt, általában nagyon oda kell figyelni, kinek mit mond az ember, mert semmi sem olyan könnyű, mint valami szociális öngyilkosságot, legalább is önsorsrontást elkövetni. A kőkemény sznobizmus nem más, mint a közösség közepe felé történő gravitálás intenzív volta. Mi más ez, ha nem maga a konzervatív berendezkedés?

A liberalizmus helyét lassan de látványosan átvette a tolerancia, melynek bölcsőjét és őshazáját Skandinávia és New York jelentik. Persze ezek csak általánosítások, de New York elsősorban a meleg közösségek elfogadása, társadalomba való beillesztése, Skandinávia pedig a fogyatékkal élők életének teljessé tétele terén vitt végbe nagy áttörést.

Ha azt karjuk megtudni, mi is az a tolerancia, mindenképp érdemes New York-ot mintául venni. Az emberek egymást tisztelő, egymást szabadságjogaik gyakorlásában semmiképp sem akadályozó közössége ez. Bármit megtehetsz, amíg nem korlátozod vele valaki más szabadságjogait, s ugyanígy tefeléd is bármit "elnéznek" neked, amíg ezt az alapszabályt betartod. Ez a nagyfokú szabadság, ez a meglehetően tág játéktér a kisvárosokra, konzervatív közösségekben jellemzően előforduló lázadást, rebellis, liberális magatartást egyszerűen hatástalanítja. Nem tudsz olyan hajt vágni magadnak, hogy bárki azt mondja "úristen, ez meg hogy néz ki!". Alabamában biztosan sikerülne neked, de itt nem. Itt mindenki vérében 1/4 rész ügyvéd-vér csörgedezik, és mindenkinek a fejében rengeteg élő és hasznosítható érv áll készenlétben az egyén szabadságjogainak védelmében. Ha pizsamában, lila hajjal akarsz végigmenni valamelyik úton, hát nagy dolog, senkit nem fogsz megbotránkoztatni. Ez formailag úgy tűnik, mint a liberalizmus, pedig ez már rég nem az. Elég, ha rágyújtasz egy cigire, és ezzel másokat füst-szívásra kényszerítesz, rögtön meglátod, hogy a toleranciának többé semmi köze a liberalizmushoz. A tolerancia nem szabadosságról szól, nem arról, hogy "bármit lehet, mért ne?", hanem sokkal inkább egymás kötelező és kölcsönös tiszteletéről.

Visszatérve a négy fiatalhoz, akik a Balatonnál töltötték a hétvégét, szerencsére hamar megtapasztalták, hogy a liberalizmus sokkal jobban hangzik, mint amilyen a gyakorlatban. Gyorsan megtanulták, hogy a liberalizmus felett többszörösen és véglegesen győzelmet aratott a konzervatív berendezkedés, amely önmagunk és társaink, tulajdonunk, jogaink, egészségünk védelmén alapul. Az egyik utolsó ilyen látványos meccs a Trainspotting c. filmben volt látható, végül értelemszerűen a konzervatív attitűd teljes győzelmével. Barátaink immár tudják, hogy ha el akarják magukat helyezni egy skála két végpontja között, akkor nem a liberalizmus és a konzervatív pólusok között, sőt, nem is a tolerancia és a konzervatív viselkedés között, hanem egyedül és kizárólag a tolerancia 0-ás és 100-as pontja között kell meghatározniuk a pozíciójukat. A többi .. néma történelem.

a cikkben szereplő fotók illusztrációk (Sziget-Feszttiválon készült képekből) - a négy fiatal pedig a képzelet szüleménye, bárminemű hasonlóság élő vagy korábban élt valós személyekkel - csupán véletlen egybeesés ..

-fülöp-
2006-04-02
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11