A Da Vinci Kód
The Da Vinci Code 2006.
Az ivadék
Az alábbiakban olyan közlések, mondatok, gondolatok hangozhatnak el, melyek a keresztény emberek számára megbotránkoztatóak "lehetnek", ezért kérünk mindenkit, ne feledje, ez csak egy ugyanolyan film, mint bármelyik kedd esti Columbo, és az itt leírt gondolatok is csak ugyanolyan gondolatok, mint bármely krimivel kapcsolatos fejtegetések.
A Da Vinci Kód a Gyűrűk Ura termékcsaládra hasonlít abban, hogy a film élvezetéhez 
a könyv előzetes elolvasása hovatovább alapkövetelmény. Annyiban viszont különbözik a Tolkien-adaptációktól, hogy amíg a Gyűrűk Ura-filmek egy varázslatos fantáziavilág filmes illusztrációi, addig a Da Vinci Kód a könyvtől csak egy sztorit kap, egy összeesküvés elméletet, amit egy meglehetősen bárgyú krimibe csomagoltak. Ehhez a sztorihoz azonban tök mindegy, hogy a filmből, vagy a könyvből jutunk hozzá. A Da Vinci Kód esetében a könyv csak azért "fontos" a film élvezetéhez, mert ha valaki könyv formájában végigélvezte, akkor filmként sokkal nagyobb az esélye, hogy viszonylag jól fog szórakozni.
A Da Vinci Kód könyv formájában azért lehet élvezetes olvasmány, mert szerfölött kusza, szövevényes, és nem utolsósorban homályos, ami miatt roppant könnyű eltévedni benne, de úgy, hogy közben egyetlen percre sem tévesztjük szem elől, hogy miről is van szó: a kereszténység
leleplezéséről. Ha nem értünk valamit, sebaj, hiszen évezredes titokról van szó, mások sem értették (eddig, de most eljött az idő), és nyugodtan olvashatunk tovább, abban a hitben, hogy az idő úgyis nekünk dolgozik, úgyhogy mire a végére érünk, a kereszténységről jól lerántják a leplet. Egy ilyen könyv biztos, hogy jól itatja magát a metrón, a villamoson, vagy éppen az ágyban egy dolgos nap után, másnap a munkahelyeken sejtelmes (és rövid) beszélgetések tárgyát képezheti, szóval nem meglepő, hogy a könyv kasszasiker lett. A kasszasikernek pedig a mozikban a helye - és itt tartunk most.
A film tehát egy krimi, ami biztosan sokkal izgalmasabbnak tűnik, ha valaki előtte végigrágta magát a könyvön, ami a film alapján ítélve nyilván tele van nevekkel, ide-oda utalgatásokkal, ködösítésekkel. Könyv nélkül ez a krimi (és minket ez a szituáció érdekel) meglehetősen gyenge, olyan, mintha visszacsöppentünk volna a 70-es évekbe - a mai agyunkkal. Izgalomra gyakorlatilag semmi ok, a fordulatok vagy halálosan gyengék, vagy fájdalmasan kiszámíthatóak (vagy
mindkettő, értelemszerűen). Ha rózsaszín szemüvegen keresztül néznénk, azt mondhatnánk, hogy olyasmi, mint az Nemzet Aranya, amiben ugyancsak rejtélyek, kódolt üzenetek megfejtése volt a cél, és egyfajta kincskeresés. A Nemzet Aranya azonban éppen azért volt kicsit is élvezhető, mert nem olyan (nem pont olyan), mint ezek a mítoszokat nyomozó bárgyú filmek, mint amilyen a Da Vinci Kód is. Azzal együtt pedig, hogy szinte alig történik benne valami nyomozás-szerűség (és az is eléggé gyermeteg), külön figyelemre méltó, hogy hogyan lavíroznak az információval, hogy hogyan tartják végig sejtelmes ködgomolyban még azt is, amiről a film szól, azt is, amit a szereplők tulajdonképpen kimondanak. De lássuk a rejtélyt, illetve azt, mit a filmben látunk.
Adva van
egy náci fickó (fanatikus gyilkos, nemcsak szőke, hanem albínó - felújítva a Goldie Hawn-os Őrizkedj a Satnyától, ja bocs, Óvakodj a Törpétől c. film albínó karakterét), aki természetesen papi ruhában mászkál, sőt, egy főpapnak dolgozik. Ez a náci megölt egy bácsit, aki számára a gyomorlövés lehetővé teszi, hogy meztelenre vetkőzzön, és a Leonardo híres ábráját leutánozva, vérével egy kört rajzoljon, saját testére pedig egy ötágú csillagot - egy ötszöget, amelynek a csúcsait egymással összekötik. Itt indul a film, itt kezdődik a krimi.
Az egész hátterében az áll, hogy az Egyház el akar titkolni egy szörnyű titkot. A ködösítés része, hogy végig "az Egyházról" beszélnek, mintha a Katolikus, a Görög- és Római katolikus, a Pravoszláv egyház, a Református, alias protestáns, az Anglikán egyház, vagy éppen a Zsidó egyház mind egykutya lenne. Máskor meg direkt a Vatikánról beszélnek, vagyis a Római Katolikus Egyház központjáról. A filmet figyelmesen követve azonban nagy nehezen leesik a nézőnek, hogy a kereszténységről van szó, vagyis az összes keresztény egyházról, azokról, akik abban hisznek, hogy Jézus Isten fia. Az ember tényleg nem is hinné, hogy ez az
aprócska, jelentéktelen információ mennyire ügyesen el van kenve a filmben.
A krimi logikáját követve, a hunyók a keresztény egyházak, akik náci bérgyilkosok és korrupt papok segítségével folyamatosan el akarják kenni, hogy az egész újszövetség (a film szerint, állítólag) kamu de kéró. Szerintük két fontos dolog, két fontos tényállás van. Egyrészt Mária Magdaléna Jézus társa volt (felesége), sőt, terhes is volt, és ő volt az igazi "isten-lény". A másik az, hogy Jézus viszont, akit a keresztény világ Isten fiaként tisztel és imád, egyszerű ember volt - mintha két dudás már nem is férne el egy csárdában. No, mindegy, lényeg az, hogy mindenki Jézus leszármazottját, ma élő utolsó leszármazottját keresi, aki (a film szerint) erre a két tényállásra egyszerre bizonyíték.
Azt a felvetést, hogy 2006 mínusz 33 év alatt egy utódnak sikerült
volna olyan ügyesen intéznie a párkapcsolatait, hogy (2006-33) / 20 - azaz 98.65 emberöltőn, generáción keresztül összesen 1 darab leszármazottja legyen, ugyancsak ügyesen elkenik. Ez gyakorlatilag akkora fizikai képtelenség, mintha valaki hétfő délelőtt beleöntene egy Coca-Cola-t a helyi halastóba, mert rájött, hogy hízlal, és jövő hétfőn, amikor rájönne, hogy nem bánja, hogy hízlal, vissza akarná tölteni az üvegbe. No, mindegy, mindenesetre így néz ki a film hátterét képező nagy rejtély, amit meg is oldanak (persze nem áruljuk el a megoldást), csak annyit, hogy Tom Hanks/Robert Langdon (aki a filmben keresztényt, illetve katolikust játszik) szakértői véleménye szerint Jézus egy ember volt, aki nagy hatással volt a történelemre.
Mi úgy vagyunk vele, hogy ha már lúd, legyen kövér, de tényleg, Matt Stone és Tray Parker rendezésében, egy South Park különkiadásként sokkal izgalmasabb lehetett volna az egész sztori. Akkor legalább Cartman-ről derült volna ki, hogy ő az utolsó leszármazott, az
ivadék, és "az Egyház" náci bérgyilkosai Kenny-t vágták volna haza, és nem utolsósorban a nézők végig izgulhattak, nevethettek volna. Egy South Park-verzió előnyét jelenthette volna az is, hogy keresztények millióinak (akiknek a hite eltér azokétól, akik szerint Jézus csak egy ember volt), nem kellene most olyasmit átélniük, mint amit a muszlim hitűeknek a dán újságokban, sőt, még a magyar székhelyű Népszabadságban is megjelent karikatúrák nyomán kellett átélniük. Egy South Park -verzió 100% vicc, humor és szórakozás - no és izgalom lehetett volna, és 0% megbotránkoztatás (vallásgyalázás), szemben azzal, ahogyan a Da Vinci Kód mint könyv és mint film is kifejti hatását - 30% krimi, 0% izgalom, és 70% megbotránkoztatás keverékével.-jepe-
2006-05-17
