ART mozik megmentése: the bigger picture (2. rész / 4)
::::: tömegfogyasztás: vadászat a gazdaságos jó árakra
A cspv.hu tapasztalatai alapján a filmek szerelmeseinek tömegeiből mára (fogyasztói kultúra által diktált fogyasztói szokások beteges eltorzulása révén) filmeket tömegesen fogyasztó embertömegek váltak. Ez amilyen jól hangzik, annyira durva, lévén, hogy a fogyasztott filmek őrületes százalékát fogyasztják az emberek letöltött filmek plusz tévénézés formájában. Azaz, miközben a mozik és a filmkultúra elindultak a kihalás lejtőjén, az emberek óriási tömegei fogyasztják a filmeket óriási mennyiségben. Marketing nyelven, a kereslet és a forgalom minden eddigit magasan felülmúl, de a bevételi kasszák mégis csontszárazak, és a mozi körül vészes sebességgel fogy a levegő. Hogy ezért mi a hibás? Nos ... lássuk csak ...
Találós kérdés: mi a hibás, ki a hibás a felmelegedésért, illetve azért, hogy nem nagyon sikerül mérsékelni a kibocsátás mennyiségét? Tömören: a fogyasztói szokások. Rossz, egészségtelen, sőt, beteges és önpusztító fogyasztói szokások. Ironikus, nemde? Rosszat teszünk magunkkal, és rosszat teszünk a környezetünkkel.
Filmkultúra terén is ugyanez a szitu. Rosszat teszünk magunkkal, mert beteges mértéktelenséggel fogyasztunk - filmeket is. Eközben, a mértéktelen film-termék fogyasztás révén (amely immár a termelés felpörgetettsége révén óriási százalékban jelent tévésorozatokat) nemcsak az történik, hogy az ember, az emberiség kollektív tudata, felfogóképessége, intelligenciája, cselekvőképessége, értelmes reakcióképessége zuhan egyre alacsonyabb szintre, de például (egyebek közt) a filmkultúrát is brutális, sőt, barbár módon pusztítjuk. Mint a sáskák. Valódi kártevők vagyunk. Pusztítunk, mint a piranha-k. Apró harapásonként ezerrel.
Bizony, azzal, amit a napjainkkal kezdünk, azzal, ahogyan élünk, egy-egy piranha-ként naponta egy-egy milligramm húst harapunk ki a filmkultúra testéből is. Hogyan? Először is azzal, hogy nem teszünk semmit ellene, mert ezáltal passzívan részt veszünk benne. Ha egyetlen filmet sem töltünk le soha, akkor is pusztítók vagyunk, ha elfogadjuk, hogy a fogyasztó úgy fogyaszt, hogy mindig a legalacsonyabb árat keresi.
Ez az apró "filozófiai gondolat" (működést meghatározó alap-motiváció) önmagában hordozza a pusztítást az élet minden területén. Idomított állatokként mindenütt azt keressük, hol alacsonyabbak a számok, hol és hogyan jutunk hozzá a legolcsóbban valamihez - ennek egyenes következménye a rossz logisztikájú áruházakban való vásárlás, ahol spanyol vagy chilei termelők termékei olcsóbbak, mint a helyieké, és mindent az olcsóság határoz meg, s ezért rossz minőségű táplálékokon élünk, mint kukázó hontalan emberek.
Mindenki megtanulta az árakat és a pénztárcáját figyelni, az amerikai választók már Reagan óta így hoznak döntést választások idején. Mindenütt az olcsóbbat keressük, mint a táplálék után kutató hiénák a sivatagban, mintha már ma az az óriási válság lenne, amit ez a viselkedésünk, működésünk fog előidézni.
Az "olcsó", "a gazdaságos", a "jó ár" pedig megkerülhetetlenül vezet oda, ami ma történik. Olvadnak a jéghegyek, és olvad a filmkultúra is - és ne is legyenek kétségeink, a kultúra általában is "olvad" (pusztul), ugyanúgy, ahogy az egyes ember, fogyasztó egészsége is.
Az egész egy átnevelés, idomítás eredménye, egy kis tudat- illetve ösztön-módosításé. Az ember őse vadász volt, ma pedig bekattant az agyunkba, hogy "jó árakra" vadászunk. Erre vagyunk rágerjedve, semmi és senki más nem számít. Még a Földet is habozás nélkül kilőjük magunk alól, ha rá van írva, hogy "jó ár" vagy "legolcsóbb termék".
(az árakra vadászás egyébként a legdurvább hiperrealitás (aminek a kifejtése külön cikket érdemelne)).
Amikor mindenütt a "lowest price" elve uralkodik, akkor az egy Ginsberg-i rémálom, azzal a kiegészítéssel, hogy többé nem az óriáscégek, nem a döntéshozók a felelősek csupán, hanem mindenki, a fogyasztó, az egyszeri fogyasztó is. Amikor a "jó ár" a cél, akkor nem csoda, hogy mindenki gondolkodás nélkül veti rá magát, feltétlen reflex-szerűen a film-letöltésékre is.
következő fejezet: moziválság: filmipar - művészfilmek nélkül ?
a cikk fejezetei: