ART mozik megmentése: the bigger picture (3. rész / 4)
::::: moziválság: filmipar - művészfilmek nélkül ?
A 2005-ben beütött moziválságra válaszként budapesti mozisok létrehozták a moziünnepet, de ennek volt egy nem apró hiányossága, az, hogy a közönséget nem kovácsolta közösséggé, a tömegből nem vált közösség, és üzenetként nem juttatták célba a gondolatot, hogy miért is jók a jó filmek, és hogy miért is a legeslegjobb dolog a világon bemenni egy ART-moziba. Az egészből talán emiatt is egy szezonvégi mozijegy-kiárusítás lett. Abszolút jó kezdeményezés volt, és kultúrapezsdítőként meg is tette volna a hatását, ám válság ellen kevés volt, mert az emberekhez nem jutott el az üzenet, hogy ez a fogyasztói életforma rossz, destruktív és nem olcsó mozijegyre van szükség, hanem a filmek és a mozik megbecsülésére plusz barátságos mozijegyárara egyszerre. Szomorú, hogy válság végül túlélte a moziünnepet. Ha belegondolunk, valójában nem egy moziünnepre lett volna szükség, hanem egyfajta ART-mozi ünnepre (ami idén tavasszal akár össze is jöhet a Radnóti gyakorló gimnázium kultúr-aktivistáinak köszönhetően), nem arra, hogy az emberek élvezzék a moziba járást, hanem arra, hogy megbecsüljék a minőséget. Tengerbe öntött kávéról van szó ismét, de most a filmek értéke nem azért zuhan, mert sokat termelnek belőlük, hanem azért, mert sokat nézünk, sokat habzsolunk belőle, és ma már amikor moziban vagyunk, akkor is úgy viselkedünk, mintha tévét néznénk. Ma már egy-egy film ugyanolyan másfél órás műsorszám, mintha bármi mást néznénk, vagy bármi mást csinálnánk. Másfél órányi időkitöltő. Igen, a CINEMA ponyva-cinema lett. A ponyvaregények és a Mester és Margarita közt az a különbség, hogy a Mester és Margarita egy életre szóló élmény, a ponyva pedig csak az idő elütéséhez segít hozzá, csak szórakozást kínál.
Apropó, miről szól a film, a mozi, miről szólnak a filmek, ha nem szórakozásról? Éppenséggel a szórakozás ellentettjéről: a megismerésről, a valóság megismeréséről. Az állatkölykök játszva sajátítják el a fennmaradásukhoz szükséges skill-eket, tudást, az emberek pedig művészmozikban, mozikban, megnézik a filmeket, és tanulnak belőlük. Persze vicces filmekből is rengeteget lehet tanulni, óriási mennyiségű információt jelentenek a vígjátékok is, és a jó minőségű Hollywood-is produkciók is, de azok a filmek, amik csak szórakoztatnak, csak kikapcsolnak, végtelenül károsak (és ez nem vicc, bár ennek kifejtése picit nagyobb lélegzetű feladat, mint amit e cikk terjedelme megenged).
Igen, ma egy-egy film csak egy-egy "szám", egy-egy numera. Ha otthon nézzük, utána 50 másodperc múlva már másról beszélünk, más körül forognak a gondolataink. Ha moziba megyünk, akkor sem jobb a helyzet. Kiutazás, jegyvásárlás, popkorn-kóla (skip) - beülés, reklámok, jöhet a film, közben taplók beszélnek, na mindegy, aztán vége, majd kikászálódás a moziból, terelőút, tömeg, hátsólépcsők, előcsarnok, mindenütt eldobált ételmaradékok, aztán kijutunk, de még mindig a plázán belül vagyunk, végre odakint, elkötjük a bringákat, majd suhanás vissza a civilizációba - ez van ma.
Vagy ... Art-verzió: Odamegyünk az Odeonba (amely születése óta Budapest legtökéletesebb mozija) - beülünk a legtökéletesebb kávéázóba, majd amikor eljön az ideje, beülünk, várunk (tök jó), jön a film, végre, óriási élmény, alig várjuk, hogy beszélhessünk róla, majd kijövünk, csomó érdekes, izgalmas arc, mindenkinek csillog a szeme, lézengünk kicsit, találkozunk ismerősökkel, olyanokkal is, akik velünk együtt jöttek ki, dumálunk, jó helyen vagyunk nem tolnak, nem terelnek ki, dumálunk a filmről, aztán átmegyünk valahova, ami nem nagy dobás, mert bent vagyunk a városban, a valódiban. A következő helyen pedig (amely folytatása az Odeonnak) folytatjuk a filmről való beszélgetést.
Sajnos, ez a tökéletes Art-verzió az emberek számára általában a lehető legritkábban következik be. Sőt, még a mi számunkra is. Egyre ritkábban. Kevesebb a jó film (?), kevesebb a jó alkalom. Az Odeon tökéletes, még jegyárak szintjén is: 800 a jegy, esetleg 900, ha premierfilm. Más művészmozik kicsit mások: Puskin 1200, Toldi 1150, Kino 1200, Cirkó 1200.
A valóság rideg, és egyre ridegebb. Az emberek egyre ritkábban mozdulnak ki, a kábelcsatornák pedig egyre több filmet kínálnak - valójában a szexen, bevásárláson és táplálkozáson kívüli szabadidő teljes lefedését lehetővé teszik, sőt, sokan ma már étkezés (helyett: táplálkozás, "tv dinner") közben is járatják a tévét (az étkezés beszélgetéssel együtt járó társasági esemény). A kábelcsatornák mellett pedig megjelentek a letöltések, amik Magyarországon különösen durvák: itt pénzért adják a lopott filmeket, azaz nemcsak óriási haszontól fosztják meg a jogos tulajdonosokat, a film alkotóit, producereit, forgalmazóit, de közben még a maffia számára is óriási hasznot hajtanak, illetve bevételt (a maffiánál nincs kiadás, nincs adózás). Nota bene: a letöltések elvileg lehetnének pozitívak is, ha például olyan filmekről volna szó, amiket már nem forgalmaznak, mert már nem éri meg, régi klasszikusok, amiket egy idő után nyugodtan közkinccsé lehetne tenni - a forgalmazás következő fázisaként, a BluRay megjelenés után 1-2 évvel.
2005 nyarán, amikor beütött a krach
A friss filmek letöltése azonban durva dolog, sőt, még annál is durvább, mert nemcsak a film alkotóit, gyártóit, forgalmazóit károsítja meg, de a filmkultúrát is, hiszen devalválódik a film-megtekintés élménye. Ha ritkábban néznénk filmeket, egy-egy film nagyobb élmény lenne, és mindenki jobban járna. Olyan ez, mint az óriás amerikai jégkrém. Hatalmas doboz, és tök "megéri", mert olcsóbb, mint egy tucat normál méretű. De ha két normál méretűt veszel, kevesebbet költesz, és 1/6 mennyiség, ami egy picit máris az egészségesebb életvitel felé mutat (a tuti a nulla darab:)). Ehelyett csak tévére 8 ezreket költünk havonta (miközben az M1 és a Duna TV ingyenesek, és reklám nélkül adnak nagy filmeket is).
Rengeteg filmet tölt le mindenki, a filmek értéke pedig iszonyatosan zuhan (kivéve az ART mozikat látogatók körében!!, vegyük észre, ha támogatjuk az ART-mozi kultúrát, azzal megmenthetjük a mozikultúrát !:)) Tetejébe mindennek, ma már olyan kalóz site-ok jönnek létre, amelyek pénzért streaming formában juttatják el a filmeket, s így az emberek a lehető legrosszabb minőségben nézik meg (kb. mint a kukából kiszedett kaja egy menő török étteremhez képest) a lehető legolcsóbban a filmeket. Egy-egy hazai filmforgalmazót kőkemény tízmilliókkal károsítva meg, a maffiának pedig százezreket juttatva havonta (a lopott áru mindig olcsóbban kel el). Amíg a Csak Szexre Kellesz-t Budapesten 25 ezren nézték meg az első hétvégén, ezen a kalóz-maffia helyen 100 ezren!!!! A 25 ezer néző 30 millió forint bevétel, 100 ezer néző 120 millió forint!!!! - kiesés. (Ezzel a letöltőhellyel találkoztunk a hétvégén, ez volt a durva döbbenet oka, ez indította a cikket, amit aztán tovább inspirált a Radnótis diákok kezdeményezése). 120 millió kiesés - ez nem kispálya. A dolog szépsége, sőt, iróniája, hogy ezt a tendenciát is gyógyítaná, ha a művész mozi-kultúrát nem elhanyagolnánk, hanem virágoztatnánk, sőt, talán ez az egyetlen módja a gyógyításnak.
Ezzel együtt egy ipar, amely iránt a kereslet minden eddiginél élénkebb, úgy pusztul el, mint egy mérgezett növény, amelynek elvileg növekednie, virágzania kellene, mégis elsorvad.
A durva persze az, hogy a filmipart nem kell félteni, a filmipar nem művészet, a filmipar mozijegyeket árusít - és ehhez gyártanak "filmeket", amelyek segítségével a nézőket a termekbe csalogatják. A filmipar számára a film csak melléktermék. Bódy Gábor, Tarkovszkij, Jeles András, Jim Jarmusch, Woody Allen mások, a filmművészet más. Az "elsorvadó filmipar" valójában egy a filmművészettől megszabadított filmipart jelent, és nem egy vézna növényt, hanem egy kőkemény fatörzset, amelyről "csak" a gyönyörű a lombkorona hiányzik. Az ipar, a pénz mindig tud olyan csak iparilag előállítható látványosságot létrehozni, amit a hétköznapi emberek nem. 3D forgatás, tengeralattjárók, méregdrága technikák, méregdrága "celebek", méregdrága akármik - a "népek" pedig megnézik a méregdrága akármiket tartalmazó "filmeket", és az ipar vidáman dübörög tovább.
Toldi Mozi - idill
Ami kimarad, ami leválik az egészről az "csupán" a művészet, az emberei expresszió, az, hogy gondolkodó és érzékeny emberek a filmet arra tudták használni, hogy óriási élményt okozó, szofisztikáltan megszervezett audiovizuális adásokat produkáljanak a mozinézők számára, hogy a filmet költészetként tudták alkalmazni, s így a mozikban költészethez lehetett hozzájutni - lásd a Művész Mozi apollóni költészetet reprezentáló görög díszlet oszlopait Bódy Gábor Psyché-jéből - a Bódy Gábor terem előtt is.
következő fejezet: az ART-mozik a filmes kultúra fellegvárai
a cikk fejezetei: