Az idei nyár több fronton csalódást okozott, rövid ideig napozhattunk, kevés nyári szerelemrõl kaptunk hirt, igazából a legtöbb embernek egy dolgos nyár jutott, egy-egy hetes pihenõvel, kevés kalanddal.
  Ebbe a nem-tökéletes vonulatba illeszkedett a nyári filmkinálat , azon belül pedig az Életre-halálra c. film is.

  Nehéz vállalkozás egy igazán jó film második részét elkésziteni, mindig várakozáson aluli lesz az eredmény, még nehezebb ez egy olyan valóban tökéletes film folytatása esetében, mint amilyen a Szökevény c. amerikai film.
  A U.S.Marshals ( magyarul Életre-halálra) júliusban jelent meg a hazai mozikban, és elmondhatjuk, hogy igen erõs és pozitiv várakozások fûzõdtek a bemutatásához a mozinézõk részérõl, mivel az 1993-as Szökevény / The Fugitive / annak idején tarolt a mozikban, s bár a második részben már Harrison Ford helyett Wesley Snipest ûldözi 
Samuel Gerard kerületi ügyész / Tommy Lee Jones / , azért a nézõk többsége felidézte magában a Szökevény-élményét, s ezután váltotta meg a jegyét a U.S. Marshals-ra.Persze csalódást okozott ez is - mint általában a sikeres filmek folytatásai -, s bár érezhetõen nem kevés munkát öltek az alkotók abba, hogy hasonlóan dinamikus, izgalmas és egyben átérezhetõ feszültséggel teli filmet hozzanak létre, mint a Szökevény esetében, azért ez mégsem sikerült.Valószinûleg ez nem a Harrison Ford hiányán múllott leginkább, hanem szerintem leginkább a forgatókönyvön és a rendezõváltáson.
A Szökevény rendezõje az az Andrew Davis volt, akinek a nevéhez fûzõdik még az Úszó erõd c. film - pozitivan - és a Láncreakció c. film rendezése - negativan -.
  A Szökevény nemcsak ámulatosan izgalmas filmre sikerült, hanem rendelkezett valamiféle plussz töltéssel is, amitõl viszont igen nehezen feledhetõvé vált.Egy kimagasló tehetségû orvos egyik pillanatról a másikra menekülni kényszerül egy megállithatatlan és hasonlóan elhivatott kerületi ügyész elõl, és az események sodrásában nemcsak az bizonyosodik be, hogy zseniális túlélõ és szuperintelligens helyzetmegoldó ember, hanem mellesleg az is, hogy ártatlan, aki a szökés néhány lélegzetvételi szünetét arra használja fel, hogy közel kerüljön a titokzatos félkarú emberhez, felesége gyilkosához,és végül segitsen elkapni az igazi bûnösöket.

Tommy Lee Jones a filmbeli alakitásáért megkapta a legjobb mellékszereplõként az Oscar-dijat, ezen kivül a film még hét kategóriában nominált volt a ‘93-as Oscaron.
  Ebbõl a lendületbõl kevés maradt a U.S.Marshalsra, Samuel Gerard és kis csapata ismét üldöz valakit, a hangsúly áttevõdött a menekülésrõl az üldözésre, de az üldözött jelen esetben egy titkosügynök -bérgyilkos, amitõl már eleve kevésbé érdekes a végkifejlet. A Wesley Snipes-alakitotta ex-CIA-ügynök egy rendesen körvonalazott karakter, csak az a baj, hogy ilyen profi és fedhetetlen hõsökkel vannak tele a normál akciófilmek általában,s valljuk be, ez a szerep nem hagy tûl sok terepet a szinészi kreativitásnak. Ettõl függetlenül mindenki megoldja a rábizott feladatot, Snipes nagyon ártatlan és ügyes üldözött, T.L.Jones nagyon elszánt,tisztafejû és mégis emberi üldözõ, és igy tovább. Semmi speciális, 

hacsak nem vesszük a Robert Downey Jr.-figurát, akinek megjelenése kicsit feldobja a kiszámitható cselekményt, és mig azon töprengünk, hogy vajon milyen szerepe lesz a filmben, lassan rájövünk, hogy igen, megint adódhatnak meglepetések, a megnyerõ profik sem mindig azok, amiknek látszanak.
   Snipes és R. Downey egyébként az elõzõ évben együtt játszottak a One Night Stand (Egyéjszakás kaland ) c. filmben, ûgyhogy kellemes volt ismét együtt megjelenniük a mozivásznon, ahogy ezt R. Downey megjegyezte.
   Az Életre-halálra az a fajta film, amit általában kevesen hagynak ki, kevesebben elégedettek vele, és még kevesebben néznék meg ûjra moziban. De ezzel nincs semmi baj, végül is nem születhetnek minden héten Szökevény-kaliberû filmek, mert matematikai vószínûsége sincs, hogy minden annyira jól összejöjjön. 
                                         -li-