hiszen ez a film pont olyan, mint egy mûvészfilm, csak a szónak a kellemetlenebb értelmében. Szóval, szerintünk ott van elrontva, hogy (ahogy ezt az ismertetõkben is olvashatjátok) saját félelmeivel kell megküzdenie, hogy le tudjon kopni, miközben csak az van, hogy víziszonya van, de a film végén Ed Harris mégis azt mondja neki, ne menj el, úgysem tudnál mit csinálni odakint, és ez patetikus és ügyetlen megoldás. Nagyon -nagyon jó film lehetett volna, ha olyan, mint a plakáton, hiszen a beállítás, meg amirõl szól, több, mint fantáziadús, csak ehelyett összesen négy helyen nézik: egy fast-food étteremben, egy kádban, két öreg néni otthon, meg két melós, a plakát mást sugall. Lehetett volna olyan is, mint a nagyszerû „Idétlen idõkig" / The groundhog day, vagy mint „Az utolsó akcióhõs". Ha a nézõközönségnek a plakátról egy jó film jut eszébe, akkor az a film létezik is, csak meg kell csinálni, mindenesetre a végén lekopik, és legalább esélyt ad egy második részre. Azt, hogy a film nem lesz olyan jó, mint vártuk, már az elsõ másodpercben lehetett tudni, hiszen Ed Harris magyarul szólalt meg, és ha egy forgalmazónak becses egy film, akkor vár a szinkronnal, amíg a tékákba kerül. (JP)