csapnivalóhome




 
SZINKRON (sorozat / 2.)


A jó filmeket éri az a megbescülés, hogy mozikban még eredeti nyelven játszák, a jó filmeket, és amiket sokan akarnak megnézni. A forgalmazó dönt, és szinte mindig jó érzékkel, szegény Truman show már a mozikban is magyarul szólalt meg.

A leglényegesebb dolog nyilván az, hogy jó legyen a szinkron, de ahogyan annak is megvan a maga ideje, hogy mikor mennek férjhez a lányok, meg mikor „jön fel" egy süti, az sem mellékes, hogy mikor kerül mûtétre a sor, a forgalmazás melyik fázisában teszik rá a magyar hangot a külföldi, vagyis az eredeti helyére. A Truman show nagyon jó példa, sajnos, de még jobb a tavalyi fantasztikus „5. elem", amit hálistennek a Kossuth 4 moziban eredeti nyelven  vetítettek, de máshol nem. Magyarország, és a magyar közönség mellesleg nagyon is kedvezõ helyzetet élvez, Németországban sokkal többet szinkronizálnak, ami, persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szinkron az rossz dolog, csak ezek a profi mozik mégsem arra vannak kitalálva a digitális és térhatású hangcuccaikkal, hogy süketszobában rögzített hangokat hallgassunk a film saját térbeliséggel rendelkezõ hangja helyett. Meg az is önmagában egy élmény, hogy a szereplõk szája úgy mozog, ahogy halljuk, 1:1. 
Késõbb, tv-nézés közben már éppenséggel kellemes is, hogy saját otthonunkban saját nyelvünkön vehetjük az adást, és a magyar fordító nemzet, a Micimackó is jobb, mint az eredeti, de a Frédi és Béni címû õs-sorozatot is a magyar leleményesség fejlesztette tökélyre, úgy, hogy zörejekkel látták azt el, a „süket" eredeti verzióhoz képest, amire a Williem Hannah Joseph Barbera produkció is ráharapott, és ennek a jogát már a magyarok jegyezték, hiába az õ filmjük volt. 

A Twin Peaks, amit a mostani körben érdekes módon kevesen néznek,  szinkronja jobb, mint az eredeti, de persze vannak ellenpéldák is, Veszett a világ, Szemtõl szemben, mégis a jó szinkron az abszolút domináns. A Trumannak is remek, csak majd otthon, videón, vagy tv-ben. 
A szinkron, természetszerûen a forgalmazó megbízásából jön létre. A dramaturg lefordítja, és „szájra teszi", a szájmozgáshoz hasonló ütemû és hosszúságú mondatokra fordítja, majd un. tekercsekre bontja, olyan rövid illetve hosszú jelenetekre, amiket egybe fel lehet venni, ahogyan mondják: „le lehet forgatni". A gyártásvezetõ a tekercsek gyakorlati felvételi sorrendjét alakítja ki, hogy melyik színész mikor jön be, kivel, és mit vesznek föl. A szereposztás, és persze még oly sok minden a szinkron-rendezõ feladata, a vágó a helyükre teszi a felvett hangokat, ami leginkább annyit jelent, hogy garantálja, hogy minden megvan, és semmi sem csúszik még egy kockát sem (1:50 sec) és megtisztítja a felvételeket a „koszoktól", meg minden. Egy tekercs olyan 2-3 perc, de ha nagyon monológos a film, akár  max 7 perc is lehet. Egy film esetén elég sok színész van, hiszen nem hangrámondás, hanem tömeget, statisztákat, utcai árusokat, tv, rádió bemondókat, még a telefon-üzenetrögzítõt is le kell magyarosítani. Tekercsenként 1000, 1500 forintot kap egy színész, de lehet órabérben is, ami 7-10 e. forint, az fõszereplõk pedig külön megegyezés tárgyát képezik, a 30 -tól az 50 e. forint irányában.  A hangmérnök dönti el az arányokat, õ végzi a keverést. A „nemzetközi sáv" tartalmaz zenéket, zajokat, és ezt a magyar beszédekkel keverik  össze a mérnökök. Nagyon fontos rész, hiszen a Szemtõl szemben egyik legdurvább hibája, hogy hosszú perceken keresztül szinte semmit sem hallani, mintha egy lehalkított tévét bámulnánk, csak azért, mert nem beszél senki az eredetin sem, pedig egyéb hangok bõven voltak.
ps: ne feledd, kedves olvasó, ez a cikk 1998 októberében jelent meg, (cspv 3.)az említett árak is akkoriban voltak érvényesek.
oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12