A jó filmeket éri az a megbescülés, hogy mozikban még eredeti nyelven játszák, a jó filmeket, és amiket sokan akarnak megnézni. A forgalmazó dönt, és szinte mindig jó érzékkel, szegény Truman show már a mozikban is magyarul szólalt meg.

A leglényegesebb dolog nyilván az, hogy jó legyen a szinkron, de ahogyan annak is megvan a maga ideje, hogy mikor mennek férjhez a lányok, meg mikor „jön fel" egy süti, az sem mellékes, hogy mikor kerül mûtétre a sor, a forgalmazás melyik fázisában teszik rá a magyar hangot a külföldi, vagyis az eredeti helyére. A Truman show nagyon jó példa, sajnos, de még jobb a tavalyi fantasztikus „5. elem", amit hálistennek a Kossuth 4 moziban eredeti nyelven  vetítettek, de máshol nem. Magyarország, és a magyar közönség mellesleg nagyon is kedvezõ helyzetet élvez, Németországban sokkal többet szinkronizálnak, ami, persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy a szinkron az rossz dolog, csak ezek a profi mozik mégsem arra vannak kitalálva a digitális és térhatású hangcuccaikkal, hogy süketszobában rögzített hangokat hallgassunk a film saját térbeliséggel rendelkezõ hangja helyett. Meg az is önmagában egy élmény, hogy a szereplõk szája úgy mozog, ahogy halljuk, 1:1. 
Késõbb, tv-nézés közben már éppenséggel kellemes is, hogy saját otthonunkban saját nyelvünkön vehetjük az adást, és a magyar fordító nemzet, a Micimackó is jobb, mint az eredeti, de a Frédi és Béni címû õs-sorozatot is a magyar leleményesség fejlesztette tökélyre, úgy, hogy zörejekkel látták azt el, a „süket" eredeti verzióhoz képest, amire a Williem Hannah Joseph Barbera produkció is ráharapott, és ennek a jogát már a magyarok jegyezték, hiába az õ filmjük volt.