2010-05-01
Science of Imagination (a Képzelet Tudománya) (1. rész / 4)
SCI-FI körséta az idő másik oldalán ...
A Ludwig Múzeum új kiállítása "Science of Imagination" (A Képzelet Tudománya) címmel nem csupán alapul egy témán, hanem szinte a téma maga a kiállítás tárgya, ez a gondolat, és mindaz, amit jelent, beleértve a Sci-fi érát. E kiállítás a Science Fiction-ről önmagában is egy expresszió, egy nonverbális, 3 dimenziós multimédia esszé, egy komplex installáció ...
a cikk fejezetei:
::::: jelen hívja a múltat, múlt hívja a jelent
A Ludwig Múzeum szinonim a kortárs művészettel, eléggé meglepő hát belegondolni, hogy ezúttal hagyományos múzeumként funkcionál, hiszen bemutat valamit a múltból, amit az emberek körbejárhatnak és kedvükre tanulmányozhatnak, a Sci-Fi-t. Van persze egy csavar az egészben, éspedig azt, hogy a SCI-FI-t nem korabeli minták, nem történelmi leletek, hanem mai kortárs művészek mai munkáin keresztül szemléljük. Igen, ez egy kortárs SCI-FI kiállítás, amely feltárja e paradox kifejezésben rejlő óriási mélységeket.
A kiállító művészek visszatekintenek arra az időre, amelyben a művészek és tudósok a jövőt fürkészték. Művészek egy alagút két végén, mondhatni. Az idő egyik és másik oldalán. A kiállítás kurátora, Somogyi Hajnalka e különös szituációt azzal emelte ki, hogy berendeztek egy termet Chris Marker La Jetée c. filmjének, 1962-ből, amely film a 12 Majom eredetije.
(E film egy küldetésről szól, amelyben egy ügynököt kell visszaküldeni a múltba, a küldetéshez pedig egy olyan személyt kell használni, akinek van valami erős emlék-képe a múltból, amely révén vissza lehet oda küldeni - a történetben persze van egy csavar, az erős emlékkép ugyanis nem a véletlen műve, s végül egy loop-ot, egy "végtelen tükröződés" effektust kapunk a két idősík között).
A sci-fi a jövő iránti kíváncsiságon alapult, kíváncsiságon az iránt, ami majd annak a fejlődésnek az eredménye lesz, ami akkoriban zajlott. A jövő tehát megoldás, a rejtvény megoldása, amire akkoriban mindenki kíváncsi volt, mint Merilyn és Kennedy Elnökék gyilkosainak kilétére. Lehetett volna úgy is, hogy e kiállítás aktuális jelenünket tekinti úgy, mint a jövőt, amit akkoriban kutattak, de nem (!), amit látunk, messze túl megy ezen, és pont ez a lényege a kiállítás által megfogalmazott gondolatnak.
A mi jelenünk nem a sci-fi jövő, azon már túl vagyunk. Nem lehet nem figyelembe venni a számok mágiáját, gondoljunk a Space 1999-re, a 2001 Ûrodüsszeiára, valamint a Y2K problémára, és megértjük, 2000 akkoriban mint a normál időszámítás vége jelenik meg, amely után már teljesen új korszak, egy űrkorszak, a megálmodott "sci-fi kor" következik, az ígéret földje. Ahogyan fontos volt ez az időszámítási határ akkoriban, ugyanúgy fontos ma is - amikorra már múlttá vált, amikor mint múltat, már magunk mögött hagytuk. Gyakorlatilag egy olyan korban élünk, amikor a történelem során a legnagyobb várakozással övezett jövő egy olcsó, lejárt szavatosságú múlt-konzervvé vált.
Kicsit becsapva érezhetjük magunkat, hogy a jövő helyén csak magunkat találjuk, erre utal Kokesch
Ádám Untitled c. installációja, amely éppenséggel nyitatlan konzervdobozokat, valamint nyitottakat is alkalmaz, az egyikből kinőtt egy fej hagyma. Az ablaküvegre (plexire) karcolt, valamilyen egykor talán értelmes rend alapján elrendezett ábrák, a kilátást jelentik a jövőre, mint barlangrajzok, amelyek a jövőről álmodoznak (zseniális, roppant megrázó Kokesch művében, hogy e rajzokat olyan karcolós technikával hozta létre, mintha valakik egy börtönben valami hegyes eszközzel karcolták volna bele - kiemelve a makacs vágyakozás, a jövővárás motívumát). A műben az elburjánzott, indokolatlanul nagy "dexion salgó" szürke fémállványzat és egy fej hagyma egyszerűsége feszülnek egymásnak - a konzervdoboz által kiemelt időkapszula-jellegű, rejtély és lelepleződés alapú kontextusban.
Pawel Althamer önportréja, "Sorcerer" címmel (kb. varázserővel bíró csodabogár, esetleg sámán) ugyanezt a becsapottságot jeleníti meg. Megrázó erejű alkotás, a SCI-FI utópiák elégikus tagadása. Minta azt mondaná: a jövőt kutatod? a jövőre vagy kíváncsi? hát akkor tudd meg, a jövő múlt, a jövőnek az a definíciója, hogy ami most van, az már nem lesz, az már múlt lesz - ennyit a jövőről. Különleges lényeket akarsz látni, harmadik típusú találkozás formájában, hát itt van egy fura szerzet, egy ember, akinek a vázát egy villanymotor kultúrantropológiai leletként forgatja most körbe, hogy mindenki jól lássa. Városi ember, fiatal művész. Fura szerzet, ilyen telefonokat használt, pontosabban ezeket a telefonokat használta, ezeket a ruhákat viselte, íme egy cipő, amiben mászkált. Akarsz még tudni valamit? Fura szerzet, idegen lény, idegen az idegeneknek.
A mű a személyes ruhák és különösen a cipő révén Van Gogh cipős festményeinek modern (illetve modernen túli) verziója.
következő fejezet: a misszió - a sci-fi küldetése
a cikk fejezetei:
-Pilot Pirx-
2010-05-01