Számkivetett
Robert Zemeckis jó kis producer, de rendezőnek is ugyanolyan jó, mert rendezi is a filmjeit, ő csinálta legutóbb a Temetetlen Múlt-at, de a Forrest Gumpot, vagy a Vissza a Jövőbe 1-2-3-at is.
Tom Hanks szerint Zemeckis egy szép napon előállt, hogy végre rájött, hogyan kellene megcsinálni ezt a régi filmtervüket. Lévén, hogy a Temetetlen múltat is ő készítette, él bennünk egy sanda, de barátságos gyanú, hogy bizony a Hatodik Érzék lehetett ilyen felszabadító hatással a rendező-óriásra. A Hatodik Érzék egy egészestés remek szórakozás, amúgy viszont, ezen felül a filmművészet fejlődésének egyik (még mindig új) mérföldköve, és mindenkire hatással van, aki csak él és mozog a filmes szakmában, de lássuk, mi ez a hatás.
A Hatodik Érzék-ben van egy csavar, és lényegében ez az, ami új, mármint ez a csavar. A filmek korábban úgy néztek ki, hogy van egy főszereplő, és ő keresztülmegy mindenféle kalandokon, veszélyes szitukon, ahol mások már esetleg rég elvéreznének, és jó sok "vért" veszít, sokat veszít vadiúj állapotából, de végül is ugyanaz a személy marad, és mindenki örül. A Hatodik Érzékkel egy új dimenzió nyílt meg, amelyben a főszereplő mélyebben van kitéve a "kopás" illetve "amortizáció" veszélypének a film során. Ugyanígy fontos még az is, hogy amiken a főszereplő keresztülmegy, nem feltétlenül felületi, sőt, sokkal inkább egy belső változás. A lényege az új filmtípusnak az, hogy ezerrel elgondolkodtatóbb, és mivel a tragikumban csavar van, sokkal emlékezetesebb, ráadásul a főszereplőnek is többe fáj, a film után nem tud olyan egyszerűen hazasétálni. Tulajdonképpen pont ez a lényeg, egy Edgar Allan Poe-s "soha már", illetve "sohasem".
A Temetetlen Múlt a Hatodik Érzéket leginkább formailag próbálta "követni" (utánozni), hogy ugye voltak benne ijesztő pillanatok, és nem utolsó sorban "kísértet". A film után, mint rendesen kreatív filmrendező nyilván rájött, hogy mi a különbség, illetve, hogy mitől az a Hatodik Érzék, ami, és ez lehetett az a pillanat, amikor felhívta Hanks-et, hogy "megvan", most már tudom, hogyan kell megcsinálni.
A film története egy mesteri Edgar Allen Poe-s mondat, mégpedig egy egészen hosszú darab, (amikor Edgar Allen Poe-t mondunk, a Holló c. versére gondolunk). Volt egyszer egy Tom Hanks, aki boldogan Élt a csajával, már a gyűrűt is megvette, aztán valami közbejön, mintegy öt év (a film cselekményének 90 százaléka), és többé már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen volt. Lényegében erről van szó, meg az apró, hogy Tom Hanks mint Chuck Noland a Fed Ex-nek dolgozik, a DHL-hez hasonló csomagtovábbító láncolatról, amivel szinte minden filmben találkozunk, az Oltári Nőben például egy ilyen kocsira ugrik fel Julia Richard Gere elől
menekülve, és Richard barátja csak annyit mond, nem tudni, hova megy, de egy biztos, holnap reggelre odaér. Ez tehát a Fed Ex, amely megfűszerezi a történetet azzal a motívummal, hogy Tom Hanks nagyon erősen kötődik az időhöz. Egyszerűen rosszul van attól, hogy valami késik, vagy esetleg soha nem érkezik meg. Mindezt nyílván azért teszi, hogy megfeleljen a Hatodik Érzékek által megnyitott új vonalnak, mert Chuck Noland maga is egy küldemény lesz, amely meglehetősen sokat fog késni, kerek öt évet, ha egyáltalán odaér, vagy ha az az idő, amikorra odaér, még egyáltalán létezik.
Maga a Robinson Crusoe-rész, amikor Chuck Noland ott dekkol a szigeten, egy külön élmény, az egész nagyon jól van megcsinálva. A Big Brother c. tévés szemétség egyik válfajaként a Survivor és a Pioneer Quest az a show volt, ahol a kiválasztottaknak egy szigeten saját maguk erejéből kellett egy évig megélniük. Ennek nyomán gondolni lehet, hogy mindenki befizetne arra, hogy Tom Hanks-et nézze, egy-két órán keresztül, mintegy öt év legsikeresebb pillanatait, amikor ott bénázik a magára hagyott színész. (Lehet egyébként, hogy ez volt az, ami miatt Zemeckis rájött, hogyan kell megcsinálni ezt a történetet). Mindenesetre tényleg lebilincselő ez a "rész" (a film 90%-a), a Part óta nem volt ilyesmiben részünk, de más is van, ami miatt jó volt nézni. A kaland, mint olyan, jelenthet Második Világháborút, Vietnámot, földrengést, mindegy, a lényeg mindig az, hogy "vissza kell jönni". Egy háborúban nehéz életben maradni, de lehet, hogy pont ez a tény homályosítja el a másikat, hogy az embernek sokkal kevesebb is elég ahhoz, hogy az élettől egy életre el legyen vágva. Ezen a szigeten semmi barátságtalan nincs, csak az a baj, hogy nem tudni, hol van, és hogy egy hatalmas víztömeg így is, úgy is elválasztja őt a civilizációtól, akárhol is van ez a valahol. Tom Hanks a semmi közepén, néhány vele együtt eltévedt Fed Ex-es csomaggal, amik az egész civilizációt humoros fénybe burkolják, amikor megismerkedünk a tartalmukkal.
Egy korcsolya, egy estélyi ruha, röplabda, ilyenek .., ezeket küldi az ember mint csúcsragadozó, aki legyőzte a természetet, embertársainak, méregdrága repülőkön, időre, mégpedig úgy, hogy ha a küldemény késik, embereket rúghatnak ki, meg minden.
A korcsolya ugyanakkor más fényt kap, amikor
kiderül, hogy késnek, foghúzó eszköznek, kalapácsnak, tükörnek egyaránt használható, de tényleg, még ez a kori volt a leghasznosabb dolog mind közül. A másik pedig a röplabda, belőle készítette el Willson-t, a barátját, akivel éveken keresztül beszélgetett. Lehet egyébként, hogy ez volt az a találmány, ami miatt Zemeckis rájött, hogy meg tudja csinálni a Robinson-történetet, mert ugye szükség van valami Péntekre, hogy beszélgethessen, mert amúgy a nézővel együtt unalmában elpusztulhatna, másrészt egy igazi Péntek az nagyon ciki lett volna, és ez a röplabda Willson tökéletes átmenetet jelent, szóval, lehet, hogy ez volt Zemeckis nagy felfedezése.
A Hatodik Érzékes, illetve Edgar Allen Poe-s csavart azonban csak a kaland után fúrja be Zemeckis a fejünkbe. Mert tegyük fel, szinte csodával határos módon Chuck megmenekül, mi lesz akkor? Mindaz, ami éveken át tartotta benne a lelket, a szerelme, vajon ugyanaz lesz, mint akkor volt? Vajon, ha valaki ennyit késik, az még mindig megérkezésnek számít, vagy már halottnak nyilvánítják? Vajon, miután annyi mindenen keresztülment, és egy fogadására rendezett parti svédasztala mellett átfut a fején, milyen jó lett volna egy ilyen kés neki, vagy egy ilyen kis gázgyújtó, amit most a kezében tart, és a helyzet abszurditásán kényszeredett mosolyba tör ki, mit csinálhat még az életben? Vajon van-e hova mennie, mit csinálnia, vagy a szép régi világ kápráztató fényéről kiderülhet, hogy sötétség? "Nő az éjjel, nő az árnyék, s nem virrad meg sohasem .. "
Izgalmas, tartalmas és jó hangulatú film, tényleg a jobbik fajtából, nem csalódtunk Zemeckis-ben.
-bob-
