Apádra Ütök!
Rendezte Jay Roach, ismerős név, az Austin Powers-eket rendezte ő, nem rossz aján(dék)ló levél, de mondjuk, a szereposztás sem veszi el a kedvünket, és a történetről akkor még nem is beszéltünk.
Az apuka (Robert De Niro) egy ex CIA-s, és bármikor ráköt egy hazugságvizsgálót a kislánya haverjára, hogy megtudja, szívott-e már füvet életében, vagy valami. Sok filmben van olyan, hogy a lány hazahord valami nem szimpi srácot, és olyan is van, hogy egy srác véletlenül valami rossz helyre csöppen, és miután látta a csaj családját, átformázódik a véleménye olyan dolgokról, mint például a házasság. Ebben a filmben e kettő egyszerre van jelen, ráadásul egyenlő mértékben. Egyenlőn azt lehet érteni, hogy a lány családját végső fokon ugyanúgy meg lehet érteni, mint a vőlegényjelölt srácot, Ben Stiller-t. Az van ugyanis, hogy nem elég, hogy az Apa teljesen el van röppenve, totál jobboldali, és teljesen gyanakvó is, ott is gyanúsat lát, ahol semmi ok az aggodalomra, ennek tetejében pedig a srác annyira fura szerzet, hogy még a legátlagosabb, legtoleránsabb apa is furának találná, kezdjük mindjárt a bemutatkozásnál, és nem az a probléma, hogy lányos a kézfogása, hanem maga a neve: Greg Beckur (ejtsd: bekúr). De van egy harmadik neve is középen, amit már egy ideje nem használ, és talán meg is lehet érteni, mert az valami olyasmi, mint Shagleman .. , lényeg, hogy Shag-nek becézik, ejtsd: "seg". Eredetiben Greg Focker, ez a középső név pedig valószínűleg Mo lehet (mint Mother) ami kiadja a Greg Mo Focker c. remek nevet.
Greg nevén kívül a lány, Pamela második neve is érdekes egy kicsit, Robert De Niro fel is riad éjszaka, mert erre a középső névre gondolt, ami nem más, mint Teli. Vagyis végül "Pamela Teli Beckur" lenne az össznév, és ez azért tényleg elég ok egy apának, hogy felriadjon.
Ez a film leginkább a Csak Egy Kis Pánikra emlékeztet,
mert olyan egyenletesen és alaposan megírt és felépített vígjáték, bár amíg az inkább megnyugtatóan kielégítő eredményt produkált (amiért nem győz eléggé hálás lenni a közönség), addig ez a film gyakran felkúszott a Farelli-ék szintjére, úgy értjük fel, a Keresd a Nőt!-höz, és nem le az Irénes bolondsághoz. Szóval jó film, egészen jól sikerült, de tényleg, mint valami klasszikus vígjáték, ahol nem a gusztustalanságokkal terelik el a lankadt nézők figyelmét, hanem a hosszabb távú és többrétegű poénokkal dolgoznak, és az izgalmakat és a nevetségességet együtt küldik végig a pályán, a tetőpontig, mert ilyenje is van egy klasszikus vígjátéknak.
Az egyszerű vígjátékok egyszerű poénjai a felületen csattannak el, holott a játszma ez alatt a réteg alatt kezd érdekessé válni. Például ott van egysúlyos arcú csávó és bekap egy egeret a szájába, ez egy olcsó poén, mert ha ezt bemutatja a csajoknak a gimi folyosóján, akkor is ugyanezt az élményt adja, ha nem nagyobbat. Valaki bekapta az egeret, ez minden, sem az egér nem érdekes, sem ez a valaki, csak maga a bekapás. Egy normálisabb poén azonban egyéb elemekkel is dolgozik. Például a történetiséggel. Ha látjuk, hogy egy háznak az összes szennyvize kifolyt a kertbe, és telibe találja a családot, olcsó poén. De ha ennek a kis jelenetnek megvannak a maga előzményei, melyekből kiderül, hogy kik azok, akiket végül beborított a cucc, és hogy ki volt az, akinek mindez köszönhető volt, honnan jön, milyen problémákkal küzdött, stb., akkor az egészen más, az olyan, mintha nem egy senki kapna be egy semmilyen egeret egy sehol, hanem egy valaki,
egy valamilyen egeret egy valahol, vagyis 3-4x-es nyereség a humor szintjén. Ezt hívják egy-egy poén felvezetésének, amellyel a primitív vígjátékok szinte alig tudnak élni, az intelligensebbek viszont annál inkább.
Ben Stiller egészen jó szerepel, nagyon előnyösen hozza ki a szerencsétlen szenvedőt a karakterből, úgy, hogy közbe még ártatlanság is van benne. Tényleg, gyakorlatilag végig sajnáljuk, hogy mik történnek vele, de amíg a Keresd A Nőt!-ben béna volt, és a bénaságából eredtek a remek poénok, addig itt a szerencsétlenségéből jönnek, ami még szenvedőbbé teszi, a jeleneteket pedig még humorosabbá. A szerencsétlensége pedig csak felerészben jön a "ben-sztillerségéből", a másik felét a fal adja, illetve Robert De Niro, akire azért nem igen lehet felkészülve egy sima boyfriend. Vagyis nem elég, hogy szerencsétlen, de még a tetejébe egy direkt szerencsétlen helyzetbe is kerül.
A film eléri kedvenc vígjáték-jelenet csúcsunkat is, amikor a Dumb és Dumber-ben Jeff Daniels hógolyóval jól arcon vágja a lányt, nekifutásból. Nemcsak eléri, de túl is szárnyalja, mivel itt egy történetileg felépítet poénról van szó. A kis család ázik a medencében, röplabdázik, és el lehet képzelni, milyen komolyan
tud venni egy ilyen sima mecset is egy ex. CIA-s apuka. Nagyon komolyan veszi, és Greg barátunk nagyon rossz helyzetben van, mert ő a kis csapat gyengéje, és akármi baj van, mindig őt hibáztatják, és amíg rajta kívül két csapatnyi ember nagyon lazán és vidáman játszik, addig ő szinte démonokkal küzd - az életben maradásért. Az elkeseredettség, az akarás és persze az ügyesség robbanásig fokozott keveréke folytán Greg egy ember feletti teljesítményt visz végbe. Amikor felé jön a labda, iszonyat magasan kiemelkedik a vízből, és a levegőben úgy eltalálja, hogy az mint egy ágyúgolyó vágódik az ellenfél térfelére, akire ekkor Greg már valószínűleg úgy gondolt, hogy az "ellenség". Elképesztően profi volt, kár, hogy a labda a holnapi esküvő menyasszonyának az arcába csapódott ezerrel, és egyből ömlött a vér meg minden. Elvileg pont ugyanolyan jó, mint a Dum és Dumber hógolyója, de mivel fel van építve, még be lehet szorozni néhánnyal, ha van annyi ujja valakinek.
Annyira elvadul ez a film, hogy egy idő után szinte el sem hisszük, hogy a film eleje még milyen békés volt. Greg az oviban tanító Pam kezét akarta megkérni, mégpedig úgy, hogy a kissrácokat betanította, hogy mindenki egy betűt mutasson fel, amik együtt kiadják a "gyere hozzám Pam!" mondatot. Pam ott állt háttal a kirakatnak, amelyben a gyerkőcök igyekeztek a helyes sorrendet kialakítani, Greg ezalatt azt tettette, hogy a cipőjét köti, és a kölyköket irányította. Minden ott volt, készen a happy end-re, már itt az elején, de megszólalt Pam telefonja, (a Pam-et alakító színésznő, Teri Polo egyébként eléggé hasonlít Heather Graham-re, akár ő is játszhatta volna, neki úgy is igaziból FBI-os az apukája) és ez mindent tönkretett. A telefonálásból ugyanis kiderült, hogy Pam-ék családjában az apától szokás megkérni a lány kezét először, és csak utána érdeklődhetnek a lánynál. "Nagy kár", megspórolhattunk volna egy hatalmas tortúrát Greg-nek, és egy
pompás vígjátékot magunknak. A film egyébként Greg Glienna és Mary Ruth Clarke 1992-es, azonos című filmjén alapul, amely 75 perces volt és alacsony költségvetésű, és Greg szerepében az író Greg szerepelt.
Ez a mostani Apádra Ütök már 55 millióból készült, és az USA-ban már 160 millió bevételt sikerült csinálnia, ami nem kis dolog. Az 55 millió nem kevés, de meg is látszik a filmen, amikor például nem stúdióban vezetnek a szereplők autót, hanem tényleg egy külső helyszínen, és a nap keresztül süt az autó szélvédőjén, az egészen más élmény, és persze sokkal többe is kerül, bár a szereplők önmagukban megérték a pénzüket. A filmek bevétele egyébként úgy néz ki általában, hogy egy dollár bevételre az USA-ban még egy dollár esik a világ összes többi országában, kivéve ez alól a Schwarzenegger filmeket, melyek csak Németországban plusz 1.40-et szoktak teljesíteni, de ez most végül is mindegy.
Visszatérve azonban az Apádra Ütök-höz, nagyon remek vígjáték, abszolút érdemes megnézni.
-bob- UIP-DUNA FILM
