A Jövő Kezdete
Haley Joel Osment kihasználja azt az időt, amíg még gyerekszínészként tündökölhet, a nagysikerű Hatodik Érzék sztárja ismét bánatos szemekkel néz a világra A Jövő Kezdete c. filmben.
A Pay it Forward magyar címe kicsit patetikusan hangzik ahhoz képest, hogy a film tulajdonképpen egy "jótett-játék"-ról szól. Haley filmünkben egy 11 éves kisfiút játszik, Trevort, akinek az élete nem túl felhőtlen, és ezért mindig arra a következtetésre jut, hogy a világ úgy, ahogy van, rossz, s ezért ő lesz az első jelentkező, aki változtatni akar ezen.
Trevor hetedikes, és a társadalomtudományok tantárgyból új tanárt kap, Eugene Simonet-t (Kevin Spacey), akinek az arcát égésből származó sebhelyek borítják, ezzel együtt viszont nagyon lelkiismeretes és figyelmes tanárnak tűnik. Simonet minden évben elmond a diákjainak egy gondolatot a világ szebbé tételéről, ami szerint egyetlen ember is képes megváltoztatni a dolgok - általában ellenszenves - menetét. A tanár szavai érzékenyen érintik Trevort, úgyhogy kitalál egy érdekes kis játékot, amit "add tovább"-nak nevez el. A játék lényege, hogy ha valaki valamilyen jót tesz egy másik emberrel, akkor a másik ezt három másik embernek "fizesse vissza", ugyancsak jótettel. Ez a gondolat nemcsak a játék, hanem az egész film magját
is alkotja, a film 123 perce alatt megtudhatjuk, hogy mennyire működik Trevor játéka a saját életében és környezetében.
Trevor mamája, Arlene (Helen Hunt) egyedül neveli a gyerekét, és ezért éjjel-nappal dolgozik. Arlene-nek nagyon nehéz gyerekkora volt, egy alkoholista mamával a háttérben, és ezért felnőttként ő is alkoholproblémával küzd. A férje, Ricki (Jon Bon Jovi) szintén alkoholista, aki részegen sokszor verte a feleségét, majd egy nap egyszerűen elhagyta a családját. Ebben a vidám környezetben kezd el tevékenykedni Trevor, de nem sül el minden úgy, ahogy szeretné. Első jótettként hazacipel egy hontalant, majd rájön, hogy össze akarja boronálni Simonet-t a mamájával.
Kevin Spacey Eugene-ként egy sérült ember prototípusát játssza el, a magábaforduló lelki sérültet, aki a saját tanítása ellenére sem hisz már a jó dolgokban. Spacey ez alkalommal nem ad hozzá túl sokat a karakteréhez, úgy tűnik, mintha centire be szeretné tartani a forgatókönyv elképzelését Simonet személyiségéről, és éppen ezért kissé közhelyes lesz a tanár figurája - egy gyerekkori tragédia miatt nehezen megnyíló, és érzelmeit magába fojtó embert látunk, mint eddig már annyi filmben. Hogy messzire nem menjünk, például a Lesz egy még így se (As Good As It Gets) című, kétszeres Oscar-díjas filmben is hasonló figurát játszott Jack Nicholson, a kényszeres agglegény, Melvin szerepében. A két Oscart a film főszereplői kapták, Jack Nicholson és Helen Hunt. Ms. Hunt annyira tökéletesen játszotta el - a nagyon finoman megírt- Carol Connelly-t, hogy azóta is, ha vívódó mamára van szüksége a filmkészítőknek, csak hozzá fordulnak. A Számkivetett (Cast Away)-ben
is hasonló szerepet kapott a 38 éves színésznő, és a Jövő Kezdetében szintén egy problematikus helyzetben levő anyát játszik. Talán emiatt a beskatulyázás-gyanús szereposztás miatt tudjuk kevésbé értékelni Helen Hunt e filmbeli teljesítményét, mint amennyire lehetne.
Ez a film az érzelmekre utazik, a cselekményt keresztül-kasul hálózzák a lezáratlan és fájó lelki bántalmak: Trevor szenved az apja brutalitása és az anyja magánya miatt, Eugene nem vár semmit az életétől, mióta az apja kegyetlenül elbánt vele, Arlene pedig görcsösen apát szeretne szerezni a kisfiának. Trevor jótett-játéka később egy mozgalom lesz, szerte az Államokban "add tovább" akciók szerveződnek, amiben sok szerepe van Chrisnek (Jay Mohr), a fiatal újságírónak, aki ráharap Trevor találmányára.
Több oka is lehet, hogy ez a film nem hat elementáris erővel a nézőkre, bár három rendkívüli színész játszik benne. Leginkább a sztorival vannak bajok, Catherine Ryan Hyde regényét nem sikerült érzelgősség-és séma mentesen feldolgozni. Nem szerencsés, ha ilyen alapfogalmak, mint a szeretet, a megbocsátás és az önzetlen szívélyesség, ennyire direkt feldolgozás alá kerülnek. Másrészt a film befejezése elront mindent, amit addig felépített, mintha az utolsó percekkel biztosra akartak volna menni az alkotók a nézőkre gyakorolt érzelmi ráhatást illetően - hogy, ha addig még nem hatódtunk volna meg eléggé, akkor ezt az utolsó percekben még bepótolhassuk.
Az USA-ban mérsékelt érdeklődés kísérte A Jövő Kezdete bemutatását, a 40
millió dolláros költségvetésű film még most, az 5-ik hónapban sem termelte ki az árát, a jegyeladásokból kicsivel több, mint 33 millió dollár gyűlt eddig össze, de mint tudjuk, a nemzetközi bevételek általában még ugyanennyit hozátesznek, vagyis azért nem kell félteni a producereket.
A filmet Mimi Leder rendezte, akinek nevéhez a Deep Impact, illetve a Peacemaker c. alkotások fűződnek. A rendező-hölgy a televízióban kezdte a karrierjét, ahol hamar sikeres producer-rendező lett, még egy Emmy-díjat is begyűjtve az egyik Vészhelyzet-epizód elkészítéséért.
A Jövő Kezdete az a típusú film, aminek az az előnye, hogy bárkivel meg lehet nézni, a 10 éves unokahúgtól a nagymamáig. Nincs benne erőszak, ellenben pozitív és kedves "üzenetet" közvetít, vagyis, ha szeretnénk kicsit megtornáztatni az érzelmi háztartásunkat, akkor jól jön ez a film. Amúgy pedig működőképesnek tűnik az a produceri gondolat, hogy három sztár szereplése egy filmben már félsiker, mint ahogy a Hunt-Spacey-Osment hármas is sok nézőt fog vonzani erre a filmre.
-lido-
