Anyegin
Ralph Fiennes és nővére, Martha Fiennes elkészítette Puskin Anyeginjének az időben harmadik filmadaptácóját, amelyben a címszerepet a romantikus filmekben már kipróbált Ralph Fiennes játssza.
Anyegin története a szerelemről szól, azon belül is a reménytelen típusúról, a XIX. század elejének dekadens romantikájának
szellemében. Puskin regénye egy kamaradarab, igen kevés szereplővel, úgyhogy a Fiennes-testvéreknek igencsak elő kellett (volna) rukkolniuk valami újdonsággal, hogy így, 2000 környékén, film formájában is élvezhessük a mindenki által csak "kötelező olvasmányként" ismert regényt. Bár a film kellemes látványvilággal lepett meg minket, azért ezt a fajta újítást nem leltük fel a Fiennes-család munkájában.
A film története az 1830-as évek Oroszországában játszódik, és a fő hangsúlyt a főváros (Pétervár ) és a vidék közti hatalmas különbség bemutatása kapja. Anyegin Pétervárott éli az akkori "élet császárainak" felhőtlen életét, tehát iszik, kártyázik, könnyed kapcsolatokban vesz részt, melankóliában és unottságban tölti napjait. De nem sokáig, mert mielőtt az aranyifjúi életmód teljesen kimerítené őt testileg és anyagilag, éppen jókor levelet kap vidéken élő nagybátyától, hogy látogassa meg őt, mert haldoklik. Mire odaér Anyegin az eldugott kis falusi birtokra, addigra a nagybácsi meghal, és meglehetősen szép örökséget hagy Anyeginre. A fővárosi fiatalember nem nagyon igyekszik elvegyülni a vidékiek között, folyamatosan eljátssza a sokat látott, és ezért unott nagyvárosit, de amikor meglát egyik nap egy tüneményes lányt a kertek alatt, azért kis engedményre is hajlandó lesz: marad még egy kis időt a birtokon.
Tatjananak hívják ezt a lányt, és Liv Tyler alakját ölti magára a filmben.
Ami miatt szívesen fogjuk végignézni a filmet, az pont ennek a 24 éves színésznőnek köszönhető, aki nagyon el akarta játszani Tatjanát, és meg is látszik az alakításán. "Úgy éreztem, nem élem túl, ha legalább egyszer az életben nem játszhatom el Tatjanát" - nyilatkozta Liv. Tatjana a rajongásig szerelmes lesz Anyeginbe, ír neki egy levelet, amiben megvallja az érzelmeit, Anyegin viszont úgy érzi, hogy nem tud mit kezdeni egy 17 éves lány rajongásával, és elutasítja őt. Ez lesz élete baklövése, mivel évekkel később, amikor Tatjana már egy előkelő úr felesége, ő lesz ugyanilyen reménytelenül szerelmes a lányba, de akkor már késő lesz. A második baklövése Anyeginnak az lesz, hogy a vidéki újdonsült barátjával, Lenszkijjel összetűzésbe keveredik, kiáll vele párbajozni, és persze megöli a fiút. Anyegin tehát hibát hibára halmoz, ez lesz a romantikus regény cselekménye, a szereplőink boldogtalanok, mi pedig átérezhetjük, hogy milyen életreszóló lehet egy elmulasztott pillanat, vagy egy tragikus kimenetelű hajnal.
Ralph Fiennes mára már a kosztümös-múlt századi filmek királyává vált, ha nem ő találta volna ki, hogy meg kell filmesíteni az Anyegint, akkor is valószínűleg ő kapta volna meg a címszerepet, annyira sok hasonló szerepet kapott már, és annyira illik hozzá a múltbeli romantikus hős figurája. Kezdődött az Üvöltő Szelek c. Emily Bronte-regény filmadaptációjának főszerepével, aztán következett a Oscar-díj áradatot kapott Angol Beteg, az Egy Kapcsolat Vége, és ebbe a kategóriába sorolhatjuk a Szabó István-rendezte A Napfény Ízét is. Ezek mellett persze szerepelt mai történetekben is (a nagyon jó Halál Napjában, vagy a Kvíz Show-ban), és igencsak emlékezetes volt Schindlerként is Spielberg Schindler Listájában, mégis, mintha valami kimondatlan kötődés lenne Fiennes és a szomorú múltbéli történetek szerepei közt, aminek jó példája az Anyegin is. Emellett nem állíthatjuk, hogy Fiennes remekelt volna ebben a filmben, pedig ez egy családi mozinak számít a Fiennes-famíliában, hiszen Ralph volt a főszereplő és az executive producer, Martha - a nővére - a rendező, Magnus Fiennes pedig a zeneszerző. Lehet, hogy a film kivitelezése kötötte le Ralph Fiennes energiáit, mert a nézőnek az az érzése, mintha nem lenne teljes valójában jelen a filmvásznon. Anyegin olyan az ő kivitelezésében, amilyennek elképzeljük a regény alapján, (melankolikus, kimért, érzelemmentes, aztán pedig túlérzelmes), de ettől még nem kapunk egy felejthetetlen Anyegin-élményt, csak egy mozgóképes ábrázolását a leírt történetnek.
Ralph Fiennes nem tudott szokatlan, új színt hozzáadni a 150 éves regényalakhoz, ezért a filmet a látványtervezőknek, illetve Liv Tylernek kell elvinnie. A film képei valóban nagyon szépek, és nemcsak szépek, de remek hangulatfestők is. A legjobban azok a jelenetek sikerültek, amelyeket a vidéki kúria környékén, a szabadban vettek fel, a kicsit ködös képek tisztán tükrözik azt az érzést, amit az akkori Oroszországi bármelyik vidéki lakója érezhetett.
A film látványtervezője Jim Clay volt, aki például a Felícia Utazása, vagy a Síró Játék c. filmekben is dolgozott.
Liv Tyler pedig szintén kitett magáért, a kicsit vaskos termete jól illett egy vidéki orosz lány alakjához, és a gyönyörű színésznő egyszerű beszédmódja, mozdulatai, illetve a kifejező pillantásai a legszebb Tatjana-alakot varázsolták elénk. Külön értékelhető a játékában, hogy mértéktartóan játszotta a világirodalom egyik leginkább szerelmes lány-alakját, nagyon keresetlenül kérdezett olyan súlyos kérdéseket, mint hogy "...maga valóban nem érez semmit irántam?...", és úgy egészében egy arisztokratikus és finom Tatjanát mutatott be nekünk, a romantikus sallangok nélkül.
Akit még kiemelnénk a filmből, az a Lenszkijt játszó színész, Toby Stephens, aki szintén jó benyomásokat hagyott a nézőkben. Stephens 31 éves angol színész, aki Sally Potter Orlando-jában mutatkozott be először a filmvásznon, és legutóbb az Ûrcowboyok c. filmben láthattuk, egy kisebb szerepben. Az ő Lenszkije arra teszi a hangsúlyt, hogy ő egy boldog és művelt vidéki srác, aki nagyon szerelmes Tatjana húgába, Olgába, és ezért mindenre képes, még egy láthatóan vesztes párbajra is. Az udvarias beszédmodor mögött tisztán érezhetjük azt az életreszóló szenvedélyt, amit leendő felesége iránt táplál, és ennek megformálása lesz Stephens nagy erénye.
A Fiennes testvérek tisztában voltak vele, hogy az Anyeginnel nem egy igazi közönségfilmet fognak létrehozni, az USA-beli jegyeladási adatok mégis alulmúlhatják a várakozásaikat.
Az amerikai nézők valószínűleg nem annyira ismerik Puskint és az Anyegint, és nem voltak vevők egy orosz-kosztümös filmre, mivel a 14 millió dollárból készült film az első 5 hónap alatt mindössze 184 000 dollárt hozott a konyhára az USA-ban.
A hazai mozilátogatók közül arányaiban valószínűleg többen lesznek kíváncsiak a Fiennes-filmre, és akik megnézik, azok nem fognak csalódni, mert a lehetséges feldolgozások közül ha nem is egy nagyon újszerűt, de legalábbis egy látványosat fognak kifogni.
-vrae-
