Szívörvény
Ne ébreszd fel az alvó oroszlánt! Nem ugyanaz egy rossz film, és egy film, ami egészen ínycsiklandóan kezdődik, majd .. majd pedig padlót fog, mint valami horgász.
Olyan egy film is, mint egy kártyajáték, tegyük fel, a póker, emelni kell a tétet, de ésszel. A Szívörvény nagyon-nagyon barátságosan kezdődik, az ember hátradől, és azt mondja, "ez a 2001 nagyon jó év!", és bárcsak ne tette volna ezt, mindenki jobban járt volna, a néző is és a film is. Ha az első félórában nem kezd el villogni a film, mintha nem is "lapos" , sőt, nem is "szimpla", hanem egyenesen egy "tök profi" film lenne, talán most nem lennénk ilyen koppon maradtak. Sokat, egészen hosszú időket kibír az ember egy igazán jó film nélkül, de amikor végre rátalál egyre, nincs rendes visszaút, mert az alvó oroszlán már felébredt, és meg kell etetni.
A film elején Ben Affleck látható, megéri pontosan érkezni, mert tök jó kis beszélgetést folytat a partnerével és főnökével egy limuzin hátsó üléséről. Mármint ott ül, és onnan beszél, és nem arról, de lényeg, hogy megcsinált egy nagy üzletet, és nem olyan, mint egy tévéfilm, mert rendesen van megírva a párbeszéd. Nem rágnak semmit a szádba, tényleg, mintha élőben hallanál egy srácot, aki ezt a bizniszt összehozta, úgy derül ki minden részlet menetközben, és ez nagyon baba. Ráadásul a szituáció, amiben Affleck barátunk (a továbbiakban Buddy) a filmet kezdi, megintcsak kellemes, és jól esik beleélnünk magunkat. A reptéren, a havazás miatt sorra törlik a járatokat, Buddy pedig ott piál a bárban, és remek kis társaság jön össze, egyebek közt ott van Natasha Henstridge, (aki éppen egy Mimi nevű csajt alakított a Szívörvény c. filmben). Szóval jól indul az este. A harmadik (kerék) a csapatban egy szolidabb srác, Greg, akit Buddy élből írónak tippel, és tulajdonképpen talált is,
mert tévének írogat, és közben egy eldugott színdarabot is sikerült keresztülvinnie, aminek éppen előző nap volt a bemutatója, de nem írtak róla a helyi, Chicago-i újságok egy sort sem. Lényeg, hogy Buddy élből lenézi Greg-et, hogy biztos nem keres annyit, mint ő, meg ilyenek, és közben persze nagyban és folyamatosan hajt Natasha Henstridge-re.
Innentől kezdve sokféleképen alakulhatna a történet, de egyszerűen az történik, hogy egy óvatlan pillanatban Natasha Henstridge odapasszol egy telefonszámot Buddy-nak, vagyis tesz egy ajánlatot neki, és Buddy-nak nem kell kétszer mondani, és a tulajdonképpen vesztesen távozó Greg után siet, és karácsony környéke, meg minden, azt mondja, "hé, Greg, tessék, a jegyem, maradok még egy éjszakát ..".
Nem valami hülye nyelvi humor akar lenni, de itt, ezen a ponton olyan ez a film, mint az Egyéjszakás Kaland, ahogyan néhány ember sorsa a pillanatoktól, az apró rezdülésektől függ, lásd Wesley Snipes is a határán állt, hogy összejön-e Nastassja Kinski-vel, ha nem folyik ki a tolla, talán nem is sikerül. Egy szó, mint száz, jó a hangulat errefelé, a filmnek ezen a táján. Az is nagyon érdekes, ahogyan Greg vesztesnek van beállítva. Gyerekei vannak, keveset keres, tehát nem csajozhat, sietnie kell haza, hogy holnap a gyerekével fát áruljanak a cserkészklubban, és közben még elcserélte a repülőjegyét is két buszjegyre, hogy a fiait elvigye Mexikóba. Natasha Henstridge gyakorlatilag keresztül is néz rajta, de mi nem sajnáljuk, mert Greg valahonnan nagyon ismerős. Tony Goldwyn alakítja, legutóbb a 6. Napon-ban láttuk, ami mellesleg szintén egész jól kezdődött, de később aztán ugyanilyen meredeken ment lefelé, és persze a 6. Napon-ban negatív hőst játszott. Vagyis megvan, illetve mégsem, mert amennyire ráragadt a negatív töltés, az nem jöhetett csak a 6. Naponból, kell, hogy legyen valami régebbi, komolyabb film .., és persze könnyen meg is lehet találni: A Ghost! Hát ez az! Mekkora szenyó volt, amikor a kávét, vagy teát ráöntötte
direkt az ingére, a minap gondoltunk is rá, de nem az ingek, hanem az ablakba való belezuhanás révén, a Harc Mestere c. filmnél. Na mindegy, Greg tehát mélyről nem szimpi, nem is bánjuk, hogy nem ő jön össze Natasha Henstridge-dzsel, és azt sem, hogy a gép menetrendszerűen lezuhan.
A következő reggel egy eléggé, sőt, maximálisan profin felépített szituáció. Buddy Natasha Henstridge oldalán egy hotelban, szerencsés, és még szerencsésebb, hogy egyáltalán él. Egy pillanat, egy egyszerű tény, amit valószínűleg nem egyetlen pillanatig fog tartani feldolgoznia élete hátralévő részében. Cool.
Bekapcsolja a tévét, és kiderül, hogy lezuhant a gép, izgis, a feszültség tapintható. Aztán kiderül, hogy Buddy egy ügynökségen dolgozik, sőt, tulajdonosa is neki, és hogy pont ez a légitársaság, amelyiknek lezuhant ez a gépe az, amelyikkel Buddy a bizniszt csinálta film elején. (Ez utóbbi már az elején elhangzik, "ingyen jegyek élem végéig", de itt tudatosul). És ez a reklám-biznisz nem torpan meg ilyen hamar, és
természetesen Buddy-éknak egy a katasztrófára reagáló, vigasztaló, pontszerző kampányt kell összedobniuk. It jön el az a pont, ahol Buddy nem bírja követni az eseményeket. Talán mert érintett? Lelkiismereti alapok, meg minden. A gáz csak az, hogy nem egészen világos, mi a baja az egésszel. Először azt mondja, "ez csak pech", bárkivel megesik, miért kell bocsánatkérés-szerűséggel felnagyítani? Aztán kritizálja a reklámfilmet, hogy milyen csöpögős, és amikor az megnyeri az év reklámja díjat, ő maga ugrik fel a pódiumra, hogy átvegye a cég nevében, és mindenkit jól leszid, hogy ez a szerencsétlenség tette a cégét gazdaggá. Nem egy átgondolt hozzászólás, de perceken belül már úgy is a detoxban van, mert már alkoholista.
Hát jó, itt még csak az került veszélybe, hogy "hú, de izgi film". Persze, volt már hasonló sztori, a Zuhanás, melyben a pasi és a nő is elveszítette a hozzátartozóját, akik mellesleg egymással csalták őket, és aztán most ők jöttek össze, és nem volt valami kicsit is jó film, csak a legeleje, amikor a víz alatt mutatták a hullákat, az jól nézett ki, de komolyan. Szóval, nincs túl jó előérzetünk, de ami van, az is túl jó. Értsd, a film innentől olyan meredeken
zuhan, hogy szinte nem létezik, szinte átszakítja a 0-s vonalat és átmegy negatívba is. Egy darabig még tartja a formáját, mint az 5. Elemben a két reptéri terrorista, akik tulajdonképpen "bengalorok" , kutyafejűek, de embernek álcázzák magukat. Szóval tartja a formáját, mint a bengalorok feje, egy darabig, minden olyasmi előfordul, aminek nem örülünk.
Most akkor lapozunk egy nagyot, kábé egy egész órát, és megnézzük a végeredményt. Tájkép csata után, minden lepusztult. Ben Affleck csak árnyéka önmagának, folyton kiesik a szerepéből, aminek nyilván nem a pompás színész az oka, hanem a rendezés és a szerep. Ott bénáznak, hogy a nő és a kiscsávó vajon megszavazzák-e neki a bizalmat, hogy velük éljen. És persze eljön a nagy pillanat, és kiderül, hogy Buddy hazudott, mert nem mondta el, hogy találkozott az ex-férjjel, és ettől kitör a dráma. De még nagyobb dráma az, hogy elrontották a filmünket, ami olyan normálisan kezdődött. A film végére csak egy szerény televíziós darab színvonalát hozza, és ez lehangoló. Bárcsak rosszabbul kezdődött volna, akkor a végén csak fele ennyire lett volna frusztráló.
-vrae-
PS: most (2002 júli), bő egy évvel később láttam az HBO-n, és egyáltalán nem értek egyet korábbi gondolatommal, nem zuhan a film meredeken, valamennyit visszavesz ugyan, de eredeti és jó film marad végig. Ben Affleck nem esik ki a szerepéből, illetve kiesik, csak pont ez a szerepe, mert a lányt azért szereti, mert jóvá akarja tenni, hogy gyakorlatilag miatta halt meg a férje. Emiatt van, hogy furán viselkedik, mert közben a háttérben folyton jár az agya, hogy most mit csináljon, mi lenne a jó. Erre egyébként egy kedves olvasónk annak idején fel is hívta a figyelmet, igaza volt.
UIP-DUNA FILM
