A másik, ami szembeötlik, az az, hogy párhuzamosan alakulnak a dolgok. Ez teszi lehetővé, az ide-oda cikázást a különböző cselekményszálak között, és mellesleg az idei szeptember nagy sci-fijében is ezt a módszert látjuk a Jedik harcánál. Minden párhuzamosan fut. Díva Plavalaguna gyönyörű előadása, és közben Leeloo harca, de ez csak egy példa a film  közepén, igaziból minden egyes jelenet szavai, mozdulatai összhangban vannak valamelyik másik, párhuzamos jelenetéivel. Ennek eredménye nemcsak egy gyors és felpörgetett film, hanem egy egészen sajátos történetmesélés. Ha megnézed a Phantom Menace-t, olyan, mintha egy régi történelmi könyv lapjait lapozgatnád, és sora elevenednének meg a lapjai, ami persze egyáltalán nem rossz. Az Ötödik Elem viszont nem is úgy aránylik ehhez, mint egy lassabb űrhajóhoz a gyorsabb, hanem mint egy gyors űrhajóhoz egy gyors tér, ami tele van mozgással, sok-sok gyors űrhajóval. A történelem bármelyik hétvégéjéről könyvet lehetne írni, sok-sok könyvet, sok-sok különböző szállt feldolgozva, mégis egyetlen hétvégéről van szó. Na és ilyen az Ötödik elem a párhuzamosan futtatott jeleneteivel, amik egy darab folyamatos nagy jelenetté állnak össze, ami maga a film. 

Szó, ami szó, tényleg elképesztő benne a nyüzsgés, Ruby Rhod-dal, (Chris Tucker), a világegyetem legnépszerűbb DJ.-jével, akinek magyar szinkronja egyedül Geszti Péter tudott lenni, és aki élő adásban közvetíti Korben Dallas nagyon titkos akcióját. 
És ez is nagyon jellemző a filmre, hogy semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnék benne az emberek. Zorg nagyon sokszor próbálja megszerezni a köveket, folyton kinyitja a ládát, és nézi a semmit, ezzel együtt, tökéletesen felépített hatalmi rendszerébe bekavar egy cseresznyemag, amit lenyel. A katonák és a papok férfit várnak a tökéletes mondoshawan lény személyében, de nőt kapnak, Korben tiszta életet szeretne, helyette nyakában a rendőrség, vagy beszáll az űrhajóba, Leeloo mellé, a Floston bolygó felé, és elaltatják, pedig kettesben van a legtökéletesebb lénnyel, aztán a Floston-on kikapcsolódásra vágyik, és Leelooval szeretne beszélgetni, de Rudy Rhod-ot kapja a nyakába. Vagy amikor Korben megkéri a szálloda egyik vendégét a tűzharc közepén, hogy passzolja neki oda a földön heverő fegyvert, az illető két biliárd golyót küld át neki. Vagy meg akarja nyugtatani Leeloo-t, hogy most már ne féljen, majd ő megvédi, mire Leeloo közli vele, hogy neki nem kel félnie, mert ő a szuperior lény, az ötödik elem, és majd ő védi meg Korben-t. 
Az egész filmben végigvonul ez a káoszhoz való sajátos viszony, az emberek káoszban élnek, és káoszt csinálnak maguk körül, és azt hiszik, urai a helyzetnek, de mindig kiderül, hogy nem azok, és a káoszról is kiderül, hogy az használja az embereket, és nem fordítva, ahogyan Zorg képzeli. Minden terv szinte mindig csődöt mond, és utána jöhet az alternatív megoldás. Egyedül a Díva és Leeloo vannak tisztában azzal, hogy mi folyik, ők látják tisztán az eseményeket. 
Összességében a világtörténelem legemlékezetesebb hétvégéjét láthatjuk, és az a hétvége, amikor 97 szeptemberében beülhettünk erre a filmre, az is nagyon nehezen felejthető, sőt, az igazat megvallva egyáltalán nem az. Mellesleg, Az Ötödik Elemről nem feltélenül kell, hogy a kedvenc tékád jusson eszedbe, hiszen 2000 szeptember 30-áig mozikban is megtekinthető.