|
|
|
|
|
|
 |
  |
|
A Carrie 1.. Valójában nem horrorfilm, hanem filmdráma, egy pici horrorral a végén, érdekes atmoszférájú, és ami talán fontosabb, nehezen felejthető film, és színtiszta 70-es évek. Carrie elég szépecske lány, de a város szélén lakik, és szegények, és nem élnek társasági életet, és a boszorkányság és furcsaság levegője lengi őket körül anyjával. Az egész filmet meg lehetet volna csinálni és nézni, mint egy sima kedves ifjusági tévéfilmet, amelyben Carrie kétségbeesve küzd, hogy iskolatársai befogadják. Ez a Carrie 1. összes története, csak a happy end marad el. Amikor az isi legmenőbb csávója meghívja a bálba, szinte nem is érti, miért pont ő, de végül beleéli magát, és életében ritkán előforduló örömben van része. A huszadik századi embert legdöntőbben az affiliációs vágyakozás, a vágy, hogy befogadják határozza meg, (és ez feltehetően nem fog megváltozni idén december 31-től sem). A reklámszakemberek már a hetvenes években kimutatták, hogy az affiliációs törekvés, vágy szinte a szexuális, illetve a szexualitás iránti vággyal hozható egy lapra, amit a hirdetések azóta is előszeretettel alkalmaznak. "Csatlakozz te is a boldog emberek klubjához - akik ezt a sampont használják, ide járnak vásárolni, ilyen tévén nézik a tévéműsorokat, ilyen joghurtot reggeliznek, stb." Carrie az affiliációval küzd, és nagyon rossz lapjai vannak, de egy kanadai tévéfilmben ilyen lapokkal is remekül elboldogulna. A Carrie 1.-ben azonban más lapokat tartogatnak szegény lány számára, akit Sissy Spacek formázott meg istenien. Sissy Spacek a magyar nézőknek talán a Jócakát mami c. zseniális dráma 86-os tévéváltozatából ismerős, de onnan nagyon. Ha létezik egyszerű és érdekes szépség, Sissy Spacek biztosan az volt abban az időben. A Carrie 1. egy Stephen King novella alapján készült, szóval sejthetitek. Carrie-t azért hívja meg a menő srác, mert a csaja és egy másik csaj kiterveltek ellene egy apró kis gonosztettet. Az egész csapatban maga a menő srác a legártatlanabb, mert ő tényleg elhitte, hogy barátnője egyszerűen jót akar Carrie-nek, és ezért passzolja le őt neki.
|
A gonosztett annyira (ejnye Stephen King !) gonosz, hogy még a szűrit is lebundázzák, hogy Carrie legyen a bálkirálynő. És ekkor, amikor élete álma (amiről ő valójában nem álmodott, beérte volna azzal is, ha befogadják, úgy, ahogy van) teljesül, minden létező lány álma, és ott áll az emelvényen, akkor fentről, a zsinórpadlásról egy vedérnyi disznóvért zúdítanak rá. Igaziból ennyi a történet, plusz egy kis telekinézis, a hetvenes évek misztikus stílusában, hogy Carrie tud mozgatni dolgokat. Ahogy ott áll az emelvényen, akkora szégyen és düh és csalódottság összpontosul benne, hogy természetfeletti erejével egyszerűen földig rombolja az isit, és mindenki meg is hal. Na hát ennyit a Carrie 1. -ről. 
A Carrie 2. Ugyanaz a városka, sőt, az új Carrie, akit most Rachel-nek hívnak, és Emily Bergl elsőfilmes színésznő alakítja ugyanattól az apától származik, mint akitől Carrie származott 76-ban, és ez a telekinetikus micsoda, kiderül, hogy apai ágon öröklődik. A konfliktus ugyanaz, Rachel is affiliációs problémákkal küzd, majd hirtelen kezdenek jól alakulni a dolgok, lesz pasija, meg minden, és meghívják a nagy buliba is, de ott hirtelen megalázzák. A srác itt is ártatlan. De a film gagyi, semmilyen létező szinten nem okoz szórakozást, és nem tágítja hasznosítható ismeretekkel az ember búráját, és már nem is a 70-es években élünk. Na, ennyit Carrie 2.-ről. -bob- |
|
|
|
  |
