A NY Times egy alkalommal az Egyesült Államok legtehetségesebb fiatal művészeként titulálta, hazánkban pedig a Trust (Semmi ágán ..) óta a legfelkapottabb művészfilmes rendező. Filmiparban dolgozók számára kihagyhatatlan, és még egy hatalmas réteg számára, és szinte minden ismerőséről kiderül az embernek, hogy látta a filmjeit, egy Hal Hartley bemutató pedig valóságos VIP room-má változtatja a budapesti Művész Mozi bármelyik termét. 
Amikor egy Hal Hartley filmet néz az ember, kis túlzással olyan, mint egy Woody Allen film esetében, hogy nem egy új filmre ülsz be, hanem a jól ismert rendező új filmjét fogod megnézni, mint ugyanannak a tévéműsornak a következő számát. Filmjeit ennek megfelelően nem is más filmekhez, hanem elsősorban a többi Hal Hartley-hoz szokás hasonlítgatni esti beszélgetések során. 

Hal Hartley varázsa nyilvánvalóan abban rejlik, hogy olyan, mint egy doboz, amire rá az van írva, hogy "meglepi". Hal Hartley filmjei mindig meglepetést okoz a nézőknek, legalább is abban az értelemben, hogy a néző valami mást, valami olyat fog látni, amire nem számított. Ezzel együtt elég unalmasak a filmjei. 
A Henry Fool olyan, mint egy akciófilm, abban az értelemben, hogy az akciófilmek elég kevés dramaturgiai fordulattal rendelkeznek. Például "terroristák elfoglalják a WYZ tévécsatornát" ez egy jelenet, mégis akár tíz-tizenöt percig tud futni, és közte színtiszta akció, őrök semlegesítése, bombák élesítése, telefonhívás, stb. 
A Henry Fool is így működik, kábé 6 sorban leírható, mi történik benne, közte pedig "érdekes jelenetek". Simon Grim (magyarul kb. Savanyú Simon) szemetesként dolgozik, és mindenki ért-fogyként ismeri. Aztán jön egy idegen a környékre, és kiveszi Simon-ék pinceszobáját. Az idegen, Henry Fool felfigyel arra, hogy Simon nem könnyen fejezi ki magát, ezért ad neki egy füzetet, hogy írja le. Simon leírja, és az idegen azt mondja, "de hisz ez költészet". A "verset" kirakják a helyi kávézóban, és mindenki vagy elsírja magát, vagy énekelni kezd tőle, vagy ledöbben, hogy hogy lehet ilyen ronda és ostoba pornográf írásokat kitalálni és közölni. Simon kiadót keres, aki rendesen el is utasítja, míg végül 

Henry javasolja Simon húgának, hogy rakjon fel belőle 10 verset az internetre. Ez a tíz vers akkora port kavar, hogy Simon az összes média fókuszába kerül. A kiadó ekkor már kiadja, és Simon kap vagy 200 ezer dollárt. Végén Nobel Díj-t adományoznak neki, és éppen esedékes, hogy leutazzon Stockholmba átvenni. Közben viszont Henry, akitől az írást tanulta, és aki korábban portás volt Simon kiadójánál, jelenleg pedig szemetes, és aki élete főművét sosem tudta kiadni, mert annyira rossz volt, súlyos gondban van, mert megölt egy embert. 
 
 

BUDAPEST FILM

A film csúcsjelenete, az összes  kettő közül az egyik jelenet, amin nevetni szokott a közönség, az az, amikor Henry megtudja, hogy Simon húga terhes, mégpedig tőle, és ettől egy hasmenés-rohamot kap. Felrohan a fürdőszobába, véletlenül épp nála van valami rézkarika, amit a szeméttelepen talált, és amiről azt gondolta, el lehet adni pár dollárért, szóval egy durva wc jelenet, mellette pedig ott zuhanyzik a lány, aki meglátja a gyűrűt, és térdreborul Henry előtt, és csókolgatni kezdi a kezeit. Nos, kétségtelen, hogy ilyet nem látni Hollywood-i filmekben, sem olyat, hogy Henry whisky-vel és cigarettával kínálja a kisfiát, és hogy ennek ellenére a film még mindig rokonszenves figuraként kezeli. 

A filmnek a legnagyobb baja talán az, hogy akik beülnek, azok konkrétan valami komoly és tartalmas dolgot szeretnének látni, a Henry Fool azonban leginkább azt az egyszerű pop jelenséget járja körül, hogy akármilyen minőségű is egy adott "anyag", legyen az vers, vagy film, vagy bármi, ha nagyon sokan megnézik, elolvassák, akkor maga a tény, hogy egyenként senkinek sem tetszett eltörpül ahhoz képest, hogy mennyire "híressé" vált az, aki létrehozta, tömören: ugyanúgy, mint a televíziózásban, első a nézettség. Csak azt nem könnyű megérteni, miért kel ilyen régi tanulságot ilyen hatalmas kerülőúton eljuttatni olyan emberekhez, akik egészen pontosan tisztában vannak a tömegkommunikáció természetével? 
A film egyetlen tényleg érdekes és izgalmas része az, amikor Simon, aki már befutott, nekilát, hogy végigolvassa Henry életművét. Henry, mintha egy szülőszoba előtt várakozna, annyira feszült. Simon vagy két napig olvassa a több ezer oldalt. Aztán a végén kijön, és kinyilatkoztatja, hogy fabatkát sem ér az egész, és hogy sajnálja, de ez az igazság. Mi, nézők pedig  akár mérget is vehetünk rá, hogy Henry és Simon írásai pont ugyanazon a színvonalon mozognak, de Simon már szaktekintély. 
Szerintünk nagyon rossz film, de nincs mit tenni, a magyar közönség, úgy látszik, lebeszélhetetlenül beleszeretett Hal Hartley művészetébe, egyedül annyit tudunk kívánni, hogy bárcsak legalább utólag mindenki olyan kritikus lenne, mint bármelyik másik filmmel kapcsolatban. Ahogy a Kalózokban mondják, "ne hagyd, hogy minden vattacukrot lenyomjanak a torkodon".