Ha komoly reklám-kampányokra kíváncsi az ember, nem kell messzire mennie, legalább is nem most, a Star Wars bemutatása idején.
A Star Wars az a nagy tűz, ami köré összegyűlnek az emberek, és azért olyan nagy tűz, mert sok embert vonz maga köré. Ha el akarsz jutni valakihez, olyan elemeket kell felmutatnod, olyan jeleket, amik ismerősek neki, és ha valami, akkor az biztos, hogy a Star Wars karakterek most mindenkinek naponta megfordulnak a fejében. Így máris nyitott a lehetőség a kereskedelemre. George Lucas Géniuszát szinte mindenki abban látja, hogy művészete nem merül ki a művészetben, vagyis a sok sok Star Wars karakter eladására gondolunk. Hozzá képest a Tamagotchi története borzasztóan amatőr, a bűvös kockáé pedig szomorú. A Lucas birodalom minden figurája aktív, és aktívan termeli a pénzt, egyszerűen nem hagyja ki a lehetőséget. A Star Wars kampányát már szinte észre sem vesszük, annyira itt van, és annyira komplex. Ha például az előző részek valamelyike után vásároltál magadnak -a legolcsóbb relikviát említem- egy egér alátétet, akkor a kis Lucas munkás azon felül, hogy behozta az árát, naponta egy szöget minimum beüt a fejedbe, hogy ha legközelebb megjelenek a társai, a többi Star Wars karakter a kereskedelemben, vagy a forgalomban, akkor megfogalmazódjon benned a vásárlási döntés, hogy mész és veszel két jegyet, biztos, ami biztos. 
A Lay's Chips Star Wars reklámjaA filmet az összes médiában rendesen és folyamatosan nyomták, de arra még jobban ügyeltek, hogy (az USA-t tekintve) a május előtti hónapok minden hetében legyen egy Star Wars szalagcím, amit a média felkaphat, mint a szél. Ez a módszer ráadásul nem is súlyos percdíjakba kerül, na nem mintha fukarkodnának. 
Gyakran előfordul, hogy egy reklám nagyon megtalál, és úgy érzed, "őt látod mindenütt", de egy ismerősöddel találkozol, és ő nem is halott róla. Ez azt jelenti, hogy nem pontosan ugyanabba a kategóriába, fogyasztói csoportba tartoztok. A Star Wars egészen más, az ő reklámja mindenütt ott van, és mérget vehetsz rá, hogy nemcsak bármelyik ismerősöd, hanem bármelyik ismeretlen ember is ugyanúgy tisztában van vele, hogy "itt az új epizód, amire vártam, jó lesz majd megnézni". Ez a helyzet azért jöhet létre, mert szinte nem is a Star Wars-nak kell  megtalálnia az embereket, hanem az emberek keresik őt. A végeredmény pedig az, hogy alig tudnál említeni egy reklámot, ami a Star Wars-t hirdeti, leszámítva a szokásos trailert. Sokkal inkább a Pizza Hut, a Lay's Chips vagy a Pepsi Cola Star Wars-os reklámjai jutnak eszedbe. 
Nyerjél Star Wars figurákat, a Pepsi Cola elég durván összerakott üldözéses filmje, amiben a kölyök elkapja a kamionnyi rakomány egy részét, a figurák miatt, egy remek példa a szörfözésre. A Star Wars körüli hatalmas mozgás hullámait lovagolja, ugyanúgy, mint a Pizza Hut. A dolog szépsége mégis abban rejlik, hogy feltételezhetően nem a Star Wars keresi meg az ilyen árukapcsoló partnereit, hanem fordítva, vagyis a munka zömét nem ők végzik, utazás mozgás nélkül, mint a dűnében. Mellesleg a Pizza Hut reklámja egészen jó. Először beveszed, hogy bárgyú reklám lesz, már szinte lepereg a szemed előtt az összes klisé, amikor kiderül, hogy a nagyapa vette el a kisfiútól a figurát, egészen jó, a nézőtéren nagyon komoly reakciót szokott kiváltani, tévé előtt is biztosan ezt teszi. 
A fiú-verzióHa már itt tartunk, a reklám filmek közül a legjobb és legemlékezetesebb most a Tuborg "A barátnőm ilyennek szeretne látni" női verziója ("A barátom ilyennek szeretne látni"). Ez a film mint a Star Wars-os reklámok, szintén épít az előzményekre. Ugyanaz a felirat, ugyanaz a zene, mégis más, és szinte 2 másodperc alatt felkapod a fejed, ha másért nem, hát a különbség miatt. Az új verzióban kicsit Jazz+Az, illetve méginkább Rapülők stílusban egy női hang rap-pel nagyon lazán, ami eleve egy pozitívum. És külön pozitívum, hogy maga a lány nem szokványosan szép. Kicsit a Szemtől Szemben Annie-jére hasonlít, és a tökéletes szereplőváltáson kívül az is nagyon jó, hogy a végén bedobják a Falshdance hegesztős kliséjét, amit mint bájos humort lehet értékelni. 
Ha már sörreklámról beszélünk, jegyezzük meg, hogy a HB reklám, amiben a csaj egy üveget küld egy pufók, feltehetően családos férfinak, amire ráírta a nevét és a telcsiszámát, nemcsak gyengécske, de idegesítő is. a Holsten fiúAz emberek vásárláskor úgy gondolnak a reklámokra, illetve úgy vesz rész a fejükbe becsempészett gondolat a döntésben, hogy megvizsgálják, milyenek szeretnének lenni, milyennek szeretnék látni magukat. Mármost, ez az Anna karakter nem túlzottan vonzó életperspektíva, a reklám szempontjából pedig hátrányos, hogy megjegyezzük a lány nevét, az ügyesebbek a telcsiszámát is, utólag pedig csak tapogatózik az ember, hogy akkor ez most HB vagy valami más?  A Holsten "Német márka" filmje szintén nagyon "egyszerű", de az a fajta egyszerűség, ami nagyon jól hat. Tipped ad neked, hogy milyen titkos-kézfogás szerű  rítust alkalmazz a barátaiddal, ha munka közben el akartok ugrani egy Coca Colára, illetve sörre, akkor azt kell mondani, hogy német márka, és mindenki bukni fog az ötletre. Egy új környezet befogadja a főszereplőt, és a befogadásra nagyon jól reagálnak az emberek, szóval örül, és a nagy örömben teljesen természetesnek veszi, hogy az társaság, akiknek tagja szeretne lenni, éppen ezt a márkát preferálja, vagyis, ha ez az új meló élete legjobb melója, akkor élete legjobb napja, amikor belekortyol abba a Holsten-be, szóval, rendesen, pontosan megtervezett hatású filmről van szó, és a zene sokat segít rajta, a képi világa infó-szegény, de pontosan így látják az emberek a többieket az "új melóhelyen", csak az első Coca Colázás után kezdik megkülönböztetni a kollégák arcait. 
A Stella Artois filmje, amely a Halász Király legendája c. film vizuális készletét alkalmazza, és a régi Velvet Underground zenéjét utánozza, kezd feljönni. Korábban szinte zavaró volt, és azon törte az ember a fejét, hogy a meztelenséget, bujaságot, és erőszakot sugalmazó képek vajon nem az ötlettelenséget akarják-e elfedni.  De változnak a dolgok, ma már örülünk, ha látjuk, talán azért, mert amióta a TLC megjelent az Unpretty c. számmal, és azt a nagyon szép, meleg, arany-érzetet keltő beállítást megismertette belünk, megnőtt az igényünk az olyan harmónia iránt, amit a végén a bájos Stella Artois pincérlány képvisel, szintén arany-hatású beállításban. Plusz, amikor ott áll az ajtóban, mindig ugrik egyet a kép, vagyis nem adáshiba, és ez az ugrás annyira vicces, hogy odacsalja a szemed, és pont amikor odanézel akkor halod a mélyhangot, hogy "Ááá, Stella Artois".
A Swarzkopf Live Color-ját reklámozó film más utat választott, ő Madonna Ray of Light c. számának a lekopírozásával csalogat, de a képek jobbak, mint a zene. Zenét nem érdemes koppintani, kivéve talán a Verve Bitter Sweet Simphony-ját, amit eredetiben a Dreher (nem bírunk elszakadni a söröktől) alkalmazott először, aztán kénytelen volt lecserélni egy kopír-verzióra. Ez a nemes jellemvonás, hogy hűségesek voltak a Verve-höz, annyira fellelkesítette a magyar reklámozókat, hogy sorra mind ők is akartak olyat, olyan "bittersweet simphony-sat".  És minimum 7 különböző reklámfilm zenéje alapult dettó ugyanazon a sémán, legutóbb az Új Ráma, eggyel előtte pedig talán az Organics. (hosszú hónapokig gyűjtöttük a példákat, terveztünk egy Verve tárlatot, de aztán feladtuk az egyre gyarapodó mennyiség miatt). Mindenesetre nem a Verve-ös reklámok, hanem egy egészen másik film volt az elmúlt hónapok legmerészebb zenei megoldásának a gazdája. Egyszerű, videóra forgatott anyag, ami egy hentesboltot mutat be, alatta Fatboy Slim "Right here right now"-jával. A képeknek sem témában, sem minőségben , sem dinamikában nem volt közük a remek zenéhez, de végülis emlékezetes volt, ha nem is pozitív formában, tekintve, hogy ugyanez a szám a roppant szépen fényképezett Adidas filmek alatt szokott korábban futni, és amikor meglátod a hentes-üzletet tényleg kicsit meglepő. 
Mango - őszVégül, elszakadva a Star Wars-tól, a söröktől, és a zenéktől, vegyük azt a filmet, amit moziban vagy tévében lehetett látni, és kiemelkedett, hogy végül összehasonlítsuk eddigi kedvencünkkel, a Tuborg  "A Barátom ilyennek szeretne látni". Nos, ez a kiemelkedés nem más, mint az abszolúte felkapott Mangó márka részéről jött létre. A fekete-fehér látványvilágot választották alapul, és gyakorlatilag egy darab modellt látsz benne, különféle pózokban, őszies tengerparton, stb. Ara is gondosan ügyeltek, hogy a képek úgy legyenek megkomponálva, hogy a modell lehetőleg ne mindig pont középen legyen. A szebbnél szebb pulcsis képek, a homok és a feketefehérség annyira felcsigázza a néző érdeklődését, hogy alig várja, hogy kimondják, vagy kiírják a márka nevét, hogy utána rohanjon, és vegyen egy akármit, amit ott adnak, ahonnan ez a film jön. Kellemes meglepetés, hogy nem kell messzire rohanni, a Mangót már nem kell bevezetni az emberek fejébe, ez itt már tényleg a reklám helye, a jó kis image építő klipeké. Ez a film olyan, mint a régebbi Nivea film, (szintén egy darab modellel, és szintén komoly esztétikai szenzációt produkálva), a Body Milk terméket hirdetve. A tuborgos film, ha belegondolunk, jobb, mert sokkal élénkebb kapcsolatot hoz létre a nézővel, szinte tegeződik, és belülről, a (gyönyörű) Mangó film eközben leginkább csak hagyja, hogy nézzék, mint egy modell. A helyzet komikuma csak az, hogy valószínűleg mind a két film ugyanazt a lányt fogja megtalálni, de ilyenek a lányok, ennyire összetettek.
-pl-
oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18