Egérút

Jó indítás, mert amikor egy perccel később azt látjuk, hogy ez a Simon Péter (Máté Gábor) és egy csaj egy kádban ünnepelnek, már minden szükségeset tudunk mindenkiről. Szó, ami szó, az, hogy ez a jó lábú lány a kádban nem azonos a feleséggel, csak azok számára derül ki, akik nem a lábát figyelik, hanem a haját, vagy akik már ismerik Müller Julit (a feleség-) illetve Schell Juditot (a csaj szerepében).

Egy filmnél nemcsak a történet, hanem annak a megjelenítése, illetve hogyanja is sokat számít. Az Egérút jól vizsgázik ebből a szempontból is, mert egész remek kis atmoszférát hoz össze egy vidéki faluban, ahova az Író és felesége leugranak a hétvégére. Nagyon jó kis párbeszédek zajlanak köztük, és miközben lefelé autóznak, kialakul valami izgalmas "mai magyar" a levegőben, amikor pedig megérkeznek a "furcsa" terepre, a létező legjobb dolgot kapjuk: olyan, mint valami régi jó kis magyar film, és nem is Karády Katalinos, hanem inkább Le a Cipővel, vagy Kemény Kalap És Krumpliorr-os. Olyan is, mint egy nagyon jól kezdődő Agatha Christie film, (nem mostani Poirot, hanem a régebbi, klasszikus darabok), amiért nem győzünk eléggé hálás lenni a fiatal rendezőnőnek. Lényeg, hogy az ember szó szerint az orrával érzi a vidéki illatokat, vagy a szájával az ízeket, meg minden, amolyan izgis vakáció érzés. Az is kiderül már az első negyedórában, hogy Sára Juli nem csupán nemében nő, hanem filmrendezőként is egy nő szemével ír és lát, aminek köszönhetően üdítő "lányviselkedéseket" látunk a vásznon az első pecektől kezdve. A feleség "pörög", tele van élettel, és persze azért, hogy jobban elüssön a nem is kicsit kispolgári, pocakosodásnak indult, mamlasz férjétől, az írótól, aki most boldog. Külön jó, hogy ez a pörgős feleség közben azért eléggé dilis is, tehát mindkét oldalon egyenlően vannak elosztva az idegesítő tulajdonságok is.


Itt vannak a vidék lágy ölén, és teljesen nyitottak, hogy valami jó történjen velük, és az az igazság, hogy amik a következőkben történni fognak, azok (egy jó darabig) a meglepetés teljes erejével préselnek majd minket székekhez. A módszer, amit a Paszport-nál "Kamondi-módszerként" említünk, itt is ugyanúgy felbukkan. Intenzív szereplőmozgatás, akciókkal telezsúfolt, felpörgetett jelenetek. Mindennek a tetejébe Scherer Péter, aki valószínűleg még egy múmiát is élvezetesen játszana el. Az egész azt eredményezi, hogy a szereplők elkezdenek eltévedni, feloldódni, sőt szinte bomlani a vidék dzsungelében, mintha minden kizökkent volna. Bedobták őket a mélyvízbe, és szerencsére a nézőt is, mert a (jó) kezdet alapján ilyen fokú durva folytatásra nem számítana senki. Humor és komikum és összevisszaság, például a csaj (Schell Judit) lejön az író után, és percek alatt összejön Scherer Péterrel, és percek alatt szexjelenet bontakozik ki köztük, egyik másodpercben nagyon vicces, a másikban félelmetes, majd megölik, illetve szerencsétlen módon eltalálják a kínai fiút egy franciakulccsal, és perceken belül gödröt ásnak, mi meg csak nézünk. Izgalmas és jól felépített vígjáték.

Ugyanakkor egy idő után rájön az ember, hogy direkt mire megy ki a játék, és ez az író bombázása extrém élményekkel, meg az, hogy pokolian alakuljon a hétvége, és ez az egész együtt kicsit már sok, és azt mondja a néző, hogy "ja, hát direkt ez volt a cél? akkor értem", és kicsit elkezd unatkozni, de tényleg nem nagyon, csak már nem üdvözli akkora kitörő erővel az amúgy egészen rendesen felépített poénsorozatokat, plusz sajnálja azt a kellemes Agatha Christie-s bájt is, ami korábban még megvolt.

Mindegy, a mérleg akkor is bőven pozitív, egy jól kézbentartott, kellőképpen izgis, rendes mértékben fantáziadús és kiemelkedő mértékben lányos filmet láthatunk, aminek csak örülni lehet.