Üvegtigris
Rudolf Péterről kiderült, hogy nemcsak jó színész, hanem jó filmrendező is, mivel Kapitány Ivánnal közös rendezésben előrukkolt az Üvegtigris c. remek vígjátékkal, amit a tervek szerint ősztől láthat majd a nagyközönség, a Budapest Film forgalmazásában.
Az Üvegtigris egy lakókocsis büfé neve, ami egy lepusztult kis tó közelében álldogál, ici-pici forgalmat produkálva. A büfé Lali (Rudolf Péter) egyszemélyes vállalkozása, aki nagy lelkesedéssel indítja be a nyári szezont kis bódéjában, kávét, hamburgert, és hasonlókat készül árulni az úton arra haladóknak, viszont csak a környékbeli lézengők, a haverjai és ismerősei vásárolnak nála. A filmben többször felmerül a kérdés, hogy talán nem jó helyen áll a büfé, de Lali bízik a vendéglátás őrangyalában, és nem akarja máshova cipelni a bódét.
A törzsvendégek válogatott helybéli figurák: van köztük egy "szelíd motoros" (Csoki), aki egy Babetta kismotorral száguldozik, és közben az USA végtelen útjaira képzi ki magát, egy kisstílű autókereskedő (Gaben, Reviczky Gábor), Sanyi, a környék bolondja, és a Róka nevezetű hihetetlenül ostoba ál-maffiózó (Gáspár Sándor), aki értelmetlen dolgokat vásárol fel, és hord oda Lali büféjéhez, hogy ebből később még vicces bonyodalmak süljenek ki.
Az egész film, úgy, ahogy van, szórakoztató és ötletes, nincsenek benne dramaturgiai üresjáratok, unalmas párbeszédek, és ami a legjobb, hiányoznak belőle az erőltetett poénok, amellett, hogy szinte folyamatosan végig lehet kacagni a filmet. Az Üvegtigris szereplői és történései leginkább tipikusnak nevezhetőek, ismerősek nekünk ezek a figurák, és tipikus a működésük is (szinte az összes szereplő az USA-ban szeretné ugyanazt csinálni, amit itt és most csinál - kivéve Lalit), viszont ennyi fordulatot magunktól nehezen tudnánk elképzelni egy ilyen szokványos helyszínen.
Rudolf Péter tökéletes Laliként, pontosan úgy beszél, olyan szavakkal, ahogy egy ilyen srácot szoktunk látni-hallani az életben, ez az életszerűség egyébként az egyik legnagyobb erénye az egész filmnek is. Rudolf Péter színészi játékát még magabiztosabbá teszi, hogy rendezője is volt a filmnek. A színész-rendező persze sokkal szerényebben nyilatkozott a dupla munka nehézségeire vonatkozó kérdésre, azt mondta, hogy leginkább az segítette a forgatásban, amikor a többi szereplővel együtt visszanézték a felvételeket, és ezzel együtt, a színésztársak megjegyzéseire hallgatva tudta jól "kikeverni" Lali alakját.
Minden szereplő remekül játszott, Básti Julit és Szilágyi Tibort nyúlfarknyi, de annál humorosabb szerepekben láthatjuk, Kecskés Karina egyszerű és kicsit nimfomániás tinit alakít, Gáspár Sándor viszont tényleg hihetetlen a béna gyűjtögető, Róka szerepében.
Az az ostoba arckifejezés, amivel az egész film alatt dolgozik, az tényleg minden pénzt megér, és akkor még nem említettük a változatos hajviseleteit.
A film producerei az ex-modell Pataki Ági és férje, Kovács Gábor voltak, akik "tehermentesítették" a két rendezőt a támogatások felkutatásában. Egyébként az egyes támogató cégek meglehetősen finoman jelentek meg a filmvásznon, a jelenlétük kimerül olyan apró "product placement"-ekben, mint hogy Reviczky Gábor az egyik csendes délutánon Playboyt lapozgat, Csoki Ászokot iszik, meg ilyesmik. Mértéktartó reklámjelenlét, amit külön is értékelhetünk a hazai filmgyártásban.
Az Üvegtigrist azért szeretjük, és várhatóan a mozinézők is azért fogják szeretni, mert stílusában üdítő színfoltot jelent a magyar filmek sorában. Nincs benne erőszak, vér, lövöldözés (egy pisztoly szerepel csak, de azt sem sütik el egyszer sem), szexjelenetek, és ehhez hasonló kellékek, amik nélkül már mintha lélegezni sem tudnának a hazai filmjeink, lsd. a szintén a Filmszemlén bemutatásra kerülő Nexxt, Frau Chicken Show c. filmet, vagy a Gyilkosok c. Dyga Zsombor-alkotást, amelyekben viszont patakokban folyik a vér.
Az Üvegtigris igényes kivitelezésben, egy mulatságos sztorival a zsebében leginkább szórakoztatni akar, ha lehet, nevettetni, úgy, hogy közben valódi emberekre ismerünk rá a szereplőkben, akiknek legbelül ismerjük a működését.
A Filmszemle első Üvegtigris-vetítése jó hangulatban telt el, a nézők hamar ráhangolódtak Lalira és társaira, jókat szórakoztak a válogatott idétlenkedéseken, úgyhogy a sorok közt ülő alkotók elsőként kaptak megfelelően pozitív visszhangot az ugyancsak pozitív filmjükre.
-lido-
