Wonder Boys - Pokoli Hétvége

A helyszín a Pittsburgh-i egyetem, ahol hősünk, Grady Tripp (Michael Douglas) irodalmat tanít. Középkorú irodalmárunknak körülbelül az oktatás az egyetlen biztos pont az életében, mivel a magánélete a kuszánál is kuszább (legújabb fiatal felesége épp most hagyta el, amellett a dékán felesége a szeretője, aki ráadásul terhes, és pont Gradytől), s bár egy egyetemi irodalomtanárnak megfelelő időközönként elő kell rukkolnia egy regénnyel, Tripp évek óta nem írt semmit már, és csak az egyetlen sikerkönyvének a népszerűségéből él.

A film lendületesen kezdődik és nagyon életszerű hangulatban. Michael Douglas laza és kissé elhanyagolt külseje jól mutatja be az írók-irodalmárok ezen típusát, akik nem karrieristák, de tehetségesek, és akik élvezik az egyetem nyújtotta védettséget az élet keményebb oldalaival szemben. Tripp évek óta tartó írói válságának éppen az az oka (mint ahogy ez majd a film eseményeiből ki fog derülni), hogy túlságosan bezárkózott a szűkebb környezetébe, ahol fiatal diáklányokat szédíthet meg az eredeti beszédstílusával és intellektusával, és ahelyett, hogy merné vállalni a saját életének fordulatait, inkább egy működőképes felszínt erőltet. Nos, ebből a felhőtlen kényszerpályából fogja kizökkenteni Trippünket egy húzós hétvége. A kellékek: egy nagyon tehetséges és különös tanítvány, James Leer (Tobey Maguire), egy biszexuális New York-i szerkesztő, Terry Crabtree (Robert Downey Jr.), egy rajongó lánytanítvány, Hannah Green (Katie Holmes), egy harapós kutya és némi fű.


Terry, Grady szerkesztője megérkezik a városba egy hermafrodita társaságában, nem is annyira az éppen akkor zajló egyetemi "Szófesztiválra", mint inkább, hogy kicsit megsürgesse Grady készülő könyvének befejezését. Ez már csak azért is fontos Terrynek, mert az ő karrierje is hasonlóan áll, mint a professzoré: az utolsó szerkesztői sikere Grady hét évvel ezelőtti könyve volt, azóta a periférián tengődik, és vár egy csodaíróra, vagy egy csodakönyvre. Robert Downey Jr.-ra egyszerűen nem lehet neheztelni még a folyamatos drogproblémái miatt sem, mivel ha egy jó filmbe kerül be, akkor mindig tökéletesen teljesít. Ebben a filmben is igyekszik a legjobbat kihozni Terry kissé mesterkélt biszexuális figurájából, inkább önironikusan játékos, mintsem értelmező, és nagyon jól veszik ki magukat a természetes megnyilatkozásai. Amikor Gravyvel autózik éppen az egyetem felé, percekig adja a befutott New York-i szerkesztőt, aztán a pillanat töredéke alatt átvált, és nevetve vallja be, hogy igen, valóban leírták már a munkahelyén, átnéznek rajta. Robert D. jól csinálja, amit csinál, szeretjük érte. Amúgy az összes karakter finoman kidolgozott a filmben, és ami a legjobb, tele vannak meglepetéssel. A Katie Holmes-féle diáklány Gravy házában bérel egy szobát, rajong a professzoráért, Gravynek eddig mindig szép és fiatal feleségei voltak, mégsem kerül szóba, hogy ők ketten összejöjjenek, helyette Hannah segít a profnak túlélni ezt a hétvégét, Gravy pedig a Frances McDormand-féle dékánfeleséget (Sara) szereti, aki mellesleg a szeretője is. Tripp kavalkádja úgy kezdődik, hogy a James Leer-nevű tanítványa véletlenül lelövi Sara kedvenc kutyáját, ellopja a nő férjétől kapott kincsét, egy Marylin Monroe által viselt kabátkát, folyamatosan képtelen történetekkel áll elő a sorsát illetően, és kiderül róla, hogy ösztönös írótehetség. Tripp nagyon jól veszi az akadályokat, Michael Douglas pedig élete legkönnyedebb játékával lep meg minket (ha nem számítjuk a Tőzsdecápákat). Nem hagyja, hogy Tripp figurájából egy kiégett író prototípusa váljon, helyette egy sokszínű, nyitott és humoros professzort játszik, aki igazi szellemi társa tud lenni egy excentrikus kamasznak (Leernek), és jókat tud derülni saját írói szerencsétlenkedésén is. A film cselekménye igazodik az egyetemi környezethez, és a történetben nincsenek vad fordulatok az izgalom növelése érdekében, viszont a kisebb furcsaságok is elegendőek ahhoz, hogy a film végére minden megváltozzon. Gravy napokig cipeli a lelőtt kutyát a csomagtartójában, Leer-rel átmulat egy éjszakát, majd elszökteti őt a szülei házából - és mindezek közben elrendeződik a saját regény-kezdeményének (ami 2100 oldalasra sikerült, de még nem fejezte be), illetve a kivételes írói képességű Leernek a sorsa is.

A filmet Curtis Hanson rendezte, akinek a legutóbbi filmje, az L.A.Confidental (Szigorúan Bizalmas) két Oscart is nyert. Az ő nevéhez fűződik még a Vad Vizeken című Meryl Streep-thriller, illetve a Karate Kölyök c. klasszikus tinifilm is. Amennyire bonyolult és nagy formátumú film volt a Szigorúan Bizalmas, annyira könnyed és gyors a Wonder Boys, viszont ez utóbbit is már három Oscarra jelölték idén (a legjobb zene, vágás és adaptált forgatókönyv

kategóriákban). Michael Dougles szerint a film egyfajta tragikomédia. " A Wonder Boys vicces és szívbe markoló egyben. Grady mulatságosabb és sebezhetőbb karakter, mint amiket a legutóbbi filmjeimben játszottam... Ez a szerep jutalom számomra, és remélhetően meglepetés a nézők számára."

A filmet nagyrészt Pittsburghben forgatták, a filmbeli egyetem a Carnegie Mellon University volt. A Wonder Boys költségvetése - a sztár Michael Douglas szereplését figyelembe véve - meglehetősen alacsony volt, 35 millió dollár, viszont az USA-beli jegyeladásokból befolyt összeg sem robbantott bankot: egy év alatt alig érte el a 20 millió dollárt, de ha a nemzetközi forgalmazás bevételeit is hozzáadjuk ehhez, akkor valószínűleg nemcsak szakmailag, de anyagilag is jó befektetésnek fog bizonyulni a film. A Wonder Boys nemcsak nagyszerű színészekkel, de kiváló stábbal is készült. A film zenéje nagyon jól összeválogatott jó számokból áll, ami Bob Dylannek és Christopher Young zeneszerzőnek köszönhető. Christopher Young Hollywood egyik kedvenc zeneszerzője, ő komponálta a zenei aláfestést többek közt a Pókerarcok, a Tökéletes Másolat, a Sliver, vagy a Briliáns Csapda c. filmekhez.

A stáb egy magyar származású hölggyel is büszkélkedhet: Beatrix Aruna Pasztor volt a film jelmeztervezője, aki ezelőtt például a Good Will Hunting, vagy a Psycho c. filmekben is dolgozott.

A Wonder Boys egy stílusos film, olyan, ami kiemelkedik a filmek áradatából, és amire még később is hajlamosak leszünk emlékezni, jó szívvel.

-LÉ-