A Szajré

A Szajré talán még oké lenne, de a balhékról leszoktunk, és még a pontos napját is tudjuk az utolsó ilyen filmnek, illetve, ha a napot nem is, a filmet biztos kézzel kapjuk elő a helyi memória egységből: Briliáns Csapda.

Bizony, a Briliáns Csapda volt az utolsó romantikus bankrabló film, amit képesek és hajlandóak voltunk úgy megnézni, mintha ez az egész műfaj még nem ment volna ki a divatból. Ahogyan éles eszű cikkírónk (hm..) ezt annak idején megírta: tekinthettük azt "egy régi műfaj naplementéjének is".

Ugyanemiatt pattant le a Blöff című Guy Ritchie (hogy lehet valakinek ilyen vezetékneve?) film is, mert ugyan kit érdekel, ahogy helyi angol csávók "egy nagy balhéra készülnek"? A közönséggel megpróbálják elhitetni, hogy Tarantino-t másolják, de közben átlátszik, hogy a film a 70-es évek (európai) limonádéit koppintja, melyeket a tettrekész nézők rendszerint tévében láttak, és már a film elején alig várták, hogy a kiszállni készülő nagy gengszter mégse szálljon ki, hanem még egy utolsó nagy balhéra kapható legyen, hiszen amúgy átkapcsolhat egy másik csatornára, hogy megnézze, ahogy Lassie esetleg hazatér.

A Szajréban (illetve balhéban) is ez történik most, fittyet hányva az elmúlt 20 év összes filmes-evolúciójára. Robert De Niro rabló. Nemcsak rabló, de ki is akar szállni. Ekkor jön Dr. Moreau Brando, akire nem mondhatnánk, hogy rég láttuk utoljára, hiszen a South Parkban elég gyakran feltűnik. Marlon Brandonak az a szerepe, hogy rábeszélje De Niro-t, hogy mégse most szálljon ki, hanem eggyel később. Ha vonaton lenne kalauz, azt mondanánk, ez nagy dobás, de így alig vártuk, hogy túlessenek ezen a lelkizésen. "Ha nem kezdik el öt percen belül, odamegyünk, és mi magunk raboljuk ki azt a k. bankot ..." - gondolja a kíváncsi néző, akinek bőven jut arra is ideje, hogy az este további részére terveket kovácsoljon barátnőjével, mert a film eléggé alacsony fordulaton járatja magát a vásznon.

A Szajré két darab filmből van összegyúrva, a már említett Briliáns Csapdából (ami noha "kellemesen közepes", a Szajrénál 10x jobb), és a borzasztó 15 Perc Hírnévből. A Briliáns Csé-ből vették a sztorit, a 15 Perc Hírnév pedig a konfliktust ihlette, nevezetesen azt, hogy De Niro "kiöregedett". A harmadik film, amit ebbe belegyúrtak, az a Legbelső Félelem, amelyben Edward Norton eljátssza, hogy kettős személyiség, közben nem is az, csak átverte szegény Richard Gere-t. Ennek a filmnek a hatása itt úgy jelentkezik, hogy Edward Norton, aki az egész "balhénak" a kulcsfigurája, bejutott erre a szigorúan őrzött területre (a vámház), mert fogyatékosnak adta ki magát. Eléggé kellemetlen volt nézni, amikor megpróbálta előadni a fogyatékost, nehéz volt eldönteni, hogy kit sajnáljunk jobban, a fogyatékosokat, Nortont, vagy magunkat, végül persze, mint mindenki, mi is egyöntetűleg magunkra szavaztunk.

A film tehát ékes bizonyíték arra, hogy ez a műfaj rég kiment a divatból, hiszen az a nagy balhé kulcsa, hogy egy csávó retardáltnak adja ki magát, és így a legszigorúbban őrzött helyen szabadon mozoghat fel és alá. További gond, hogy nincs a filmben nő. Angela Bassett csak egyfajta beugrót alakít, akivel De Niro megbeszéli, hogy ha minden okés, majd összeházasodnak, kvázi a nagy balhé után. De ennél is érzékenyebben érint minket, hogy maga a "balhé", amiről a film szól, legalább egy órán keresztül várat magára, hogy elkezdődjön, és közben a film semmilyen alternatív elfoglaltságot nem kínál, csak a malmozást.

Amíg a Briliáns Csapdában ott volt Zeta-Jones és Connery aranyos viszonya, Kuala Lumpur, 2000 Szilvesztere és egy egész műfaj naplementéje, addig itt egy nagyon unalmas, "ki kit ver át végül" történetet látunk, mintha nem is moziban ülnénk, hanem valami leszakadt tévécsatornát bámulnánk.

És ha már itt tartunk, a film forgatókönyvét egy elsőfilmes (Daniel E. Taylor) és egy tévészínész (Kario Salem) írták. És noha a rendező, Frank Oz az a személy, aki a zseniális Fergeteges Forgatás c. filmet rendezte, attól még ez a film, a Szajré egy milligrammal sem lesz, illetve lett jobb.

-zé-