Corelli Kapitány Mandolinja
A film elején 1940-ben vagyunk, Pelagia (Penelope Cruz) az orvos apjával (John Hurt) él egy kefaliníai faluban, ő is orvosnak készül, és éppen eljegyzi magát az első szerelmével. A vőlegénye, Mandras (Christian Bale) egyszerű halász, úgyhogy az apával együtt alig várjuk, hogy felbukkanjon egy Pelagiához illő, hasonló kaliberű férfi, lehetőleg egy külföldi személyében. Perceken belül Kefaliníát olasz csapatok szállják meg, egy kisebb német egységgel megtámogatva. Az őslakosok -érthető módon- ellenségesen fogadják a megszálló olasz katonákat, de aztán elkezdődik a kultúrák keveredése: a Corelli (Cage)-féle csapat folyamatosan vidám olasz dalokat énekel, lejárnak bulizni a tengerpartra, közös táncestet szerveznek a helyieknek, és a közvetlenségükkel lassan elfogadtatják magukat a szigetlakókkal. A helyzet már-már idillikus színezetet kap, nincsenek harcok, lövöldözések, csak jókedvű olasz fiúk, akik alig várják, hogy véget érjen a háború, és hazamehessenek. A történet kb. a film kétharmadáig csaknem egyenlő részekben adagolja a politikát (a háborús eseményeket) és a szerelmi bonyodalmakat: Corelliről kiderül, hogy még sohasem fogott fegyvert, ellenben ügyesen tud mandolinozni (végre előkerül a film főszereplője is), nem akar együttműködni a nácikkal, viszont beleszeret Pelagiába. Az ő szerelmük elvileg a film fő attrakciója lenne, ehhez képest összesen 3 jelenet foglalkozik ezzel behatóbban (egy Pelagiának szóló mandolinozós jelenet, egy tangó Penelope Cruz előadásában, ami miatt végképp beleszeret Corelli, és egy erdőbeni együttlét). Aztán hirtelen bekeményednek a történések, és azon kapjuk magunkat, hogy mégiscsak egy háborús filmben vagyunk, amiben tankok vonulnak fel, repülők bombáznak, és rengeteg ember meghal. Ez a fajta műfaji fordulat nem esik jól a nézőnek, főképp, ha eredetileg egy tisztán romantikus filmre számított, amiben azért elég ritkán ölnek meg tömegesen embereket. 
Aztán a film utolsó perceiben ismét előbukkannak az érzelmi szálak, és ettől teljesen átlátszóvá válik a forgatókönyv és a rendezés valódi szándéka: egy történelmi drámát kívántak elmesélni, aztán elhelyezték egy gyönyörű környezetben, és a könnyebb fogyaszthatóság, illetve eladhatóság kedvéért ráadásképp még megküldték egy szerelmi románccal is.
A forgatókönyv egy Louis De Bernieres nevű francia író regénye alapján készült, akiben egy kefaliníai vakáción fogant meg a könyv ötlete. A barátnőjével épp Kefaliníán nyaralt, amikor megtudta az ottani idegenvezetőtől, hogy a szigeten 1953-ban egy földrengés pusztított, és a világháborúban német és olasz megszállás alatt állt. Ezeken túl még Bernieres megpillantott egy szép lányt egy helyi kávézóban, és már meg is volt a regényének a vázlata, ami később 3 évig szerepelt az angol bestseller listákon.
A filmet John Madden rendezte, akinek az eddigi 4 filmje közül a 7 Oscar-díjas, '98-ban készült Szerelmes Shakespeare-t ismerjük, illetve egy '94-es Joan Chen-Matt Dillon drámát, ami Golden Gate címmel kölcsönözhető a videotékákban.
A Corelli Kapitány a háborús történetet és a mandolinos romantikát két sztár szerepeltetésével igyekszik feldobni: a spanyol származású Penelope Cruz, mint ügyeletes mediterrán szépség most éppen görög lányt alakít, Nicholas Cage pedig visszatér az olasz gyökereihez (eredeti neve Nicholas Kim Coppola), olaszul énekel, és megpróbálja azt játszani, hogy ő egy érzékenyebb kiadása a hedonista olasz fiútípusnak. Cage-nek ezeken túl nem akad a filmben sok tennivalója, és kevés jelenetnél érezzük úgy, mintha 100 %-osan jelen lett volna a forgatáson. Ami viszont valóban működik a filmben, az az akkori görög 
falusi életmód és a kefaliníai emberek zárt világának bemutatása, ami többek közt a látványtervezőnek (Jim Clay - Síró Játék, Anyegin), és Irene Papasnak, a Mandras anyját alakító híres görög színésznőnek köszönhető.
A film költségvetése 57 millió dollár volt, ami egyrészt elég soknak tűnik, másrészt egy hónap után a jegybevételek még ennek a felénél sem tartanak az USA-ban, tehát félő, hogy a Corelli Kapitány nem fogja behozni az árát, bár valószínűleg az európai közönség fogékonyabb lesz egy Európában játszódó filmre.
A Corelli Kapitány Mandolinja egy műfaji keveredés áldozata lett: a drámai történet miatt az eredetileg romantikusnak indult film átment háborúsba, és végül egyik vonal sem kapta meg a magáét, vagyis egyik sem nyújtott a nézőknek eleget ahhoz, hogy megkedvelhessük ezt a filmet.
