Horrorra Akadva 2.

Ez az új epizód valami miatt már nem keltett különösebb várakozást bennünk, aminek két oka is lehet. Egyrészről tavaly óta nem láttunk új tini-horrort, ami a paródiák iránt melegen tartotta volna az agyunkat, másrészt, és ez még nyomósabb érv, maga ez a műfaj nem tűnik cseppet sem tiszteletre méltónak. A tini-horror paródia műfaját eddig 100%-ig uraló Scary Movie 1. most új lakótárast kapott, és ezáltal nekünk is nagyobb lett a rálátásunk a területre. Idén még mielőtt beült volna valamelyikünk a moziba, már látszott, hogy tavaly az első részt csupán azért lehetett bírni, mert egy vicces trendet képviselt, mintha egy feliratos pólót aggatott volna magára valaki, hogy "a tini-horror nem is olyan rossz műfaj". Ugyanekkor, már a bemutatóból látszott, hogy ennek az időnek vége, mind a nézők, mind az alkotók számára.

Az alkotók oldaláról az látszott (már a bemutató képsoraiból), hogy akkor ők mostantól ebből fognak élni. Megtalálták az arany tojást tojó tyúkot, és már semmi más dolguk sincs, mint megnézni az összes témába vágó filmet, és paródia-jeleneteket gyártani mindegyikből. Ez egy eléggé silány minőségű életforma, a vak is látja. Mások asztaláról csipegetni, meg ilyenek. A bemutatóból látszott, hogy ez az új életforma teljesen megfelel az ifjú Wayans fivéreknek, és hogy úgy gondolják, mostantól ők a csupasz pisztoly. A korai nyugdíjazás nagyon nem igazán rokonszenves a szemünkben, lásd a Shop Stop Kevin Smith-jét sem kedveljük, aki a társával együtt úgy maradt a hülyéskedésben, és azóta is abban él, amit pár évvel ezelőtt elkövetett, ja, és azóta is csak sikertelenül próbálják utánozni egykori önmagukat.

Visszatérve, erről a filmről már a feliratok előtti pár percben kiderül, hogy nem egyéb, mint idióta (és meglehetősen primitív és gusztustalan) csávók iskolai poénkodásai, melyek a sors fura fintora révén most a mi mozijaink vásznain villognak. Az egész kitalálásához semmi agy nem kellett, ez már rögtön az elején világossá válik. A továbbiakban pedig arra is fény derül, hogy agyra a megtekintéséhez sincs szükség, sőt, sokkal jobb esélyekkel indul neki a szórakozásnak az, aki nem rendelkezik ilyesmivel.

Mert mi van benne? Mi alkotja az egésznek a vázát és a töltelékét is egyben? A prosztó gusztustalankodás. Orális és anális szex, meg az ezzel kapcsolatos humornak indított eltévedt poénok. Az Austin Powers is paródia, abban is mennek az ilyen gegek, mégis teljesen más szitu. Van még természetesen maszturbáció, ejakuláció, a női nem tárgyszerű "használata", a többi pedig már csak hab a tortán. Ez a "hab" is természetesen további gusztustalakodásokat foglal magában. A Wayans elmék nagy szülöttje most egy olyan karakter volt, akinek az egyik keze nyomorék volt, nagyon kicsi és torz, és undort keltett. A fickó pedig ezzel a kezével turkált a fiatalok kajájában, a mozinéző fiatalok pedig csatlakozhattak filmbeli társaikhoz, hogy "fú, de ocsmány, én frankóra nem ennék abból, amit ez a gyík arc megérintett a torz kezével". Ez egy roppant komoly élmény, pont olyasmi, amire a fiataloknak szükségük lehet a boldoguláshoz, vagy az életük minőségének emeléséhez.

A másik poén-góc egy tolókocsis karakter köré épül, ő állandóan úgy csinál, mintha tudna járni, az mondja, "megyek, felszaladok az emeletre", aztán látjuk, ahogy hason csúszva próbál feljutni. Ez egy abszolút antihumánus ábrázolás, és ha egy kicsit is belegondolunk, rájövünk, hogy nem járja azon poénkodni, hogy aki nem tud járni, az milyen "szerencsétlen"?? Hol élünk mi? Megkülönböztetni a mozgáskorlátozottakat? Ez egy olyan mértékű parasztság, amit egyáltalán nem lehet tolerálni, és nem is kell.

Ez a film egy nagy semmi, semmi értéke nincs, és nem is szól semmi másról, csak arról, hogy néhány felfuvalkodott, iszonyatosan primitív csávó hogyan tölt ki egy gagyi alatti 95 percet, valamint arról, hogy hogyan keresik és röhögik halálra magukat az idióta nézőn, aki erre a semmire jegyet vett.

-in-