Szerelmes Thomas

A film műfaja tulajdonképpen sci-fi, és abban az időben játszódik, amikor az emberek folyton videotelefont használnak majd, ja, és amikor a nézőket nem zavarja, hogy nem látják a főszereplőt egy teljes filmen keresztül (hahaha). Egy levélregénnyel van dolgunk, azzal a különbséggel, hogy ezeket a leveleket nem írják, hanem videózzák, mi pedig ennek megfelelően nem olvassuk, hanem nézzük.

Érdekes film, egyből látszik, hogy valamelyest fárasztó lesz nézni (és ez a sejtésünk be is igazolódik), de ne feledjük, egy film csak olyan, mint egy hordozó, mint egy injekciós fecskendő, aminek az a feladata, hogy egy élményt bejuttasson a delikvens szervezetébe. Persze, sok esetben lehet, hogy ez az élmény nem más, mint a film nézésének élménye (mint a Múmia 1, vagy a Jurassic Park 3. esetében, melyek megtekintése ugyanaz, mintha vasárnap délelőtt kimennénk a város szélére, hogy megnézzük a cirkuszt, szóval Disney Land). A legtöbb film azonban "saját magán kívül" mást is ad a nézőnek, ami két, nem egészen elkülöníthető módon valósulhat meg. Izgis lehet az, ahogyan a vászonra vannak pakolva a dolgok, tehát a (vizuális) nyelvi kifejezés formája, valamint izgis lehet maga, a történet, ami végül majd leülepszik bennünk. Az amerikai filmművészetnek és filmiparnak nem lehet eléggé hálásnak lenni azért, hogy ez utóbbi komponenst, a "sztorit" kitüntetett figyelemmel kezelik, mert ott van például a Bíbor Folyók, melyből komoly szerkesztőségi vita keletkezett, hogy tök jó volt nézni, de végül a tantusz, ami leesett, eléggé könnyű volt, vagyis végig fényvesztették szemünket, de nulla történet bontakozott ki, és ha közben ez nem is volt zavaró, a film után mindenképpen azzá vált, és akármelyik oldalnak van is igaza, tény, hogy ez levolt valamit az értékéből.

A Thomas Szerelmes pont ellenkezőleg működik, nézni nehéz, de amit a nézés során kapunk, az abszolút megéri. Nem egy jéghideg palackozott üccsi, hanem egy kaktusz, amiből eléggé nehéz puszta kézzel kipréselni a levet, de az a lé nem is lesz olyan könnyen felejthető.

Igazi művészfilmmel van tehát dolgunk, ha valaki az utcáról becsöppenne egy vetítő terembe, ahol ezt nézik, egyből tudná, hogy mi az ábra: "ja, művészfilm van". Ez, idáig közömbös, hiszen mindenki saját akaratából ül be egy-egy filmre, az azonban már nem, hogy miután végigülte a filmet, érzései milyen alakzatot fognak ölteni: "hurrá, tök oké volt!", vagy "fú, de súlyos ..". A Szerelmes Thomas-nak az erényei körülbelül itt kezdődnek, de lássuk, hogyan éri el mindezt?

A film láthatóan szuper-alacsony költségvetésű, amit a videofon alkalmazása tett lehetővé, mi pedig úgyvagyunk vele, nem baj, ha olcsó, csak jó legyen, másrészt meg, ami olcsó, az biztosan más lesz, mint a nagy,kényelmesfilmek, amik a járt utat sosem hagynák el, különösen nem egy járatlanért cserébe. Szóval, alacsony költségvetés, kevés helyszín, ugyanakkor megdöbbentően pontos képet ad a jövőről, illetvetulajdonképpen a jelenről, és ettől le esik az ember álla. Thomas nem mozdul ki otthonról, mert agorafóbiás (rosszul van, ha ki kell mennie …, mármint az otthonából). Ettől egyből azt hisszük, hogy 3900-ban játszódik a történet, mert olyan, mint valami űrfilm, az a doboz, ahol lakik. De a későbbiek folyamán látunk majd rendes kocsmabelsőt is, és rájövünk, hogy "hoppá", ez lényegében most van. Elképesztő. És akkor elkezd leesni a tantusz, elkezd az ember belegondolni, hogy milyen az élete, és ismét elképed. Mindenesetre félreértés ne essék, Thomas Élete nem rossz, sőt, ellenkezőleg, sőt, ami a legjobb a film vége felé is nem rosszabb, hanem csak jobb lesz neki. Igen, azt akarjuk mondani, hogy nem olyan, mint a Kocka c. amerikai művészfilm, amire ez a film valamennyire emlékeztet, és aminek lehangoló a vége. A Kocka simán elbújhat.

A Szerelmes Thomas azonban itt nem áll le a jó pontok gyűjtésével, és továbbmegy, és azt csinálja, amit a legjobban kedvelünk, egy szerelmi történetet mutat be. Thomas ugyanis állandóan otthon van, és hiába makkegészséges, az agorafóbiája révén b8-as (a legsúlyosabb) kategóriájú fogyatékosnak számít, így az állam, illetve a biztosító ingyen biztosítja számára a prostituáltakat. Ráadásul a pszichiátere is belepancsol az életébe, és beíratja őt egy társkereső programba (idén ez a második film, amiben szerepelt társkeresés, a Pad A Parkban volt az egyik ..), így Thomas élete a női nem átjáróházává válik. Persze, csak virtuálisan. Thomas nemcsak, hogy nem megy ki, de mást sem enged be magához. Így marad a virtuális szex. Az, hogy ez mit jelent, fogalmunk sincs, de a filmben olyan kütyük vannak, melyek segítségével minden ugyanaz, csak a másik fél nincs jelen. Lényeg, hogy Thomas nem süpped bele a ebbe a dolcse vítába, hanem egyre komolyabb erőkkel keresi azt a csajt, akibe szerelmes akar és tud lenni. Ettől a dologtól egészen izgis lesz a film, mert konkrétan belelátunk Thomas (és partnerei) gondolataiba, és végignézhetjük azt a szerelmi evolúciót, melynek végén Thomas betölti a film címében vállalt státuszát, és szerelemes lesz. És mindennek a tetejébe egy lány is ugyanezt teszi Thomas Irányában, akinek a sorsáért ugyanúgy aggódunk, mint Thomas-éért, vagyis nem egy egoista voyeur filmet nézünk, hanem egy normis (illetve mint olyan, rendhagyó) szerelmi sci-fit, aminek egyszerűen az is lehetett volna a címe, hogy "élet a földön".

Nem vagyunk már gyerekek, tudjuk, hogy mi mindenre képes egy művész film is, ha rosszat akar, a Szerelmes Thomas-t azonban láthatóan jókedvében találtuk, jó volt hozzánk, és jó sokat megadott abból a jóból, amit az eldugott, de különleges filmek kedvelői elvárnak.