28 Nappal Később
Az indítás minden film lelke, és ez a film nagyon jól indul. Igazi sci-fi, lelassult, sejtelmes hangulat, minden filmbe kellene néhány ilyen perc. Amatőr aktivisták kiszabadítanak egy csapat állatot egy, a kormány által őrzött kísérleti telepről (vagy állatkórházból). A gond csak az, hogy ezek az állatok egy szörnyű vírust terjesztenek, a dühroham vírusát, ami nem is tudni, mire képes. Ha valaki mégis kíváncsi rá, hogy hova juthat egy egész kontinens, amit a dühroham-vírus megtámad, érdemes kicsit előrelapozni az időben, mondjuk 28 napot. Pontosan ezt teszi a film is, az első jelenet után, ahogy a vírus elszabadul, jön egy nagy vágás, és kiírják, hogy 28 nappal később.
Hogy miért éppen 28 nap? Valószínűleg ez hangzott a legjobban a 100 alatti számok közül, de egy biztos, a remek 28 nap c. Sandra Bullock-os filmhez semmi köze. 28 nappal később érkezik a hab a tortán, a nagy sci-fi játszótér, ekkor élheti ki a film és rendezője a műfaj nyújtotta lehetőségeket. Meg kell mondani, a film eléggé szépen él is ezekkel. London és környéke tiszta üres. Senki sincs az utcákon, minden romokban hever, autók elhagyatva, boltok kirabolva, minden tiszta üresség, és csönd. Ez a sci-fi hangulatú üresség vonal még jó darabig megmarad a filmben, bár fokozatosan átadja helyét a zombi cselekményszálnak. A sci-fi üresség az a komponens, ami miatt a film végül emlékezetes művészfilm-élményként raktározódik el, de mindez csak azért lehetséges, mert a zombi-vonal, ami a film 88%-a, annyira borzasztó, amennyire gyenge is.
Tulajdonképpen egy hatalmas zombi-közhelyről van szó, a film még csak meg sem próbál beújítani, azt, és csak azt látjuk, amit a zombikról már eddig is tudtunk. Harapással terjed a kór, a zombiság, és nagyon nehéz leteríteni őket. Sokan vannak, és nem emberek. Király. A normál mozinézőnek ez már régen sok, a zombi-rajongók viszont még a zombi-újságjukból sem pillantanának fel ezek hallatán.
A film egyébként rögtön az első perceiben elárulja, hogy sok tekintetben a járt utat fogja választani. Így, a filmen keresztül úgy tűnik, az írót, Alex Garlandot (a Part szerzőjét) nem az inspirálta, hogy akciófilmben, illetve zombi-filmben nagyot alkosson, hanem hasonlóan a Parthoz, a pszichológiai tényezők (egy kis kommuna viselkedése extrém környezetben) érdekelte.
Mi ebből annyit érzékelünk, hogy rögtön az elején túlélő anti-zombi harcosok mentik meg a srácot, akik a szokványos módon jól be vannak öltözve. Mi persze egyből tudjuk, hogy "a nő", "a csaj", a film női főszereplője lesz a három alak közül az egyik, és persze így is történik, a hatalmas kihalt világban, három egészséges lény előbukkan, és miután a sisakot leveszi, a három közül az egyik egy bombázó feka csaj, aki épp nem jár senkivel. Ez rendesen megmosolyogtató, de azért még nem válóok. Utána, lassan és vontatottan összeszednek egy apát a lányával, és a kis csapat így vándorol majd tovább.
Az apát Brendan Gleeson alakítja, aki a Szörny c. egészen kellemes horror-vígjátékban a helyi rendőrt alakította. A film egyébként nemcsak a bombázó feka-csaj előbukkanásával kiszámítható, lesznek még fordulatok, például az apával kapcsolatban is, melyek abszolút előreláthatóak - és sablonosak.
Mert átlátszó, illetve ahogy a napjainkban mondják, áttetsző az, hogy mindig csökkennie kell a túlélő csapat létszámának. Mint a 8. Utas a Halálban, szépen, sorban. Reméltük, hogy vagy Alex Garland, vagy Danny Boyle, vagy egy producer véget vet ennek az egyszerű gondolkodásnak, de hiába. Így, végül, ha a film jó oldalaira, illetve néhány jó vonására gondolunk, eléggé kevés dolog fog az eszünkbe jutni. Ami keveset a remek üresség és atmoszféra behoz a réven, azt rég elveszítettük a roppant sablonos zombi-történettel a vámon. Amúgy a filmet videóra forgatták, szóval az alacsony költségvetés rendesen kiszúrja a szemünket.
Ez a film tulajdonkképpen nagyban hasonlít a Part-hoz, kissé annak az ismétlése, a kis kommuna életével, amikor már elharapódznak a dolgok, tehát pont a Part rosszabbik felét nyomták újra (a jobbik a saját élmény, a tiszta víz lett volna). Sablonos, és nemcsak az elején meg a közepén, hanem a végén is. Szóval csak azért, hogy pár percig egy kihalt Londont lássunk, biztos, hogy nem éri meg megnézni.