Nemzetbiztonság Bt.

Vajon mi lehet ez, pech, vagy karma? Erre a kérdésre maximum Lawrence tudna választ adni, nekünk, innen kívülről úgy tűnik, nem lehet véletlen, hogy folyton béna filmekben bukkan fel. Ha színészekre és szerepeikre gondolunk, folyton Natalie Portman jut az eszünkbe, akit (amikor még kicsi volt) a szülei nagyon komolyan óvtak a rossz szerepektől, beleértve elsőként is a szexualitást érintő szerepeket.

A jó karrierhez nyilván sok szerencse is kell, ám biztos, hogy szinte ugyanennyire fontos, hogy valaki tudjon nemet mondani, mint Natalie szülei pl. a Lolita c. filmre. És lehet, hogy szegény Martin Lawrence peches, de akkor is elmondhatjuk, hogy nem tud nemet mondani a gagyira.

Ez a film például úgy kezdődik, hogy a Men In Black egyik jelenetét parodizálják (meglehetősen Gothári módon), amikor Will Smith-nek kiképzés során lőnie kell mindenre, ami gyanús, és nem a hatalmas idegen lényre, hanem a kislányra lő, aki egy Einstein-könyvvel a kezében mászkál a gettóban éjnek évadján. Léteznek nagyon rossz humorok, melyek bizonyára arról álmodnak, hogy egyszer legalább fa-humorként boldogulhatnak, de sohasem fog összejönni nekik, és ez is ilyen. Valószínűleg minden normális színész itt tette volna le a forgatókönyvet, megszimatolva, a gagyit, ám Martin Lawrence-nek másképp járt az agya, és mellesleg el is tudjuk, képzelni, mire gondolt, arra, hogy ha kicsit lejjebb adja, kábé 5x annyi szerepet kaphat, és azoknak is darabja kábé 5x annyit fizet. Szóval nem fog a nagy ő-re várni.

Az ilyen filmekre a filmstúdiók bizonyára mint rutin-szerű ziccerekre gondolnak. Mindenki tudja, hogy nem szól semmiről, mindenki tudja, hogy mindenből csakis a szükséges minimumot rakják bele. Ez az a film, ami egyedül a pénzről szól. Többe kerülne kihagyni, mint elkészíteni és bekasszálni a kiszámítható bevételt. Ez az a film, amire még maguk a nézők is, szóval mi magunk is hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, hogy "á, ez csak olyan .. gagyi-papi". Az egész ügyben mindenki borzasztó unottan jár el, mindenki azt kapja, amire számított, és senki sem hibáztathat senkit. Egyedül a néző - saját magát.

Ez a film leginkább hidegen hagyja a nézőt. Például (hogy a film elejénél maradjunk) Martin Lawrence azt adja épp elő, hogy rendőr-vizsgát tesz, és autóval üldöznie kell egy főrendőrt. Na, most majd megmutatja, mire képesek a feka-csávók. Üldözi, üldözi, mi pedig ásítunk párat, utána eltűnnek egy kanyarban, tehát még arra sem vette a fáradtságot a forgatókönyvíró, hogy kitalálja, mi történik. Aztán látjuk, hogy immár autó nélkül fut a főrendőr, majd robbanás, és azt kellene gondolnunk, hogy "hú, de komoly csávó ez a Lawrence", de mi csak ülünk, hidegen hagyva. Egy vígjáték, amin nem nevet az ember, egy akciófilm, amin nagyokat lehet unatkozni, ezt nyújtja nekünk a Nemzetbiztonsági Bt. Érdekes kombináció, a műfaja szégyene, annyi szent.

Ha a moziba-menésért megyünk moziba, bármit meg lehet nézni, és akkor eléggé fura lenne, ha az összes film közül pont egy bűn-rosszat választanánk. Ha viszont filmért állunk sorba, akkor még valószínűtlenebb, hogy pont ezt a filmet nézzük meg, lévén, hogy ez nem is igen hasonlít a filmekre, inkább csak úgy néz ki, mint amit olyanok csináltak, akik már találkoztak valakivel, aki már látott egyszer egy filmet.