Állítsátok Meg Terézanyut!

Taxiban ülünk, kellemes budapesti szürkület, pár perccel azelőtt, hogy a mesterséges fények is bekapcsolódnának, a forgalom viszonylag elfogadható, bár most éppen bedugult az Astoriánál. Az autók vöröslő féklámpái között egy kigombolt ingű alakot látunk meg a sávok közt egzaltáltan cikázni, rendesen látszik a lehelete (fázhat a szerencsétlen), úgy tűnik magában beszél, sőt, a diktafonjához, amit a kezében szorongat. Rádudálunk, remélve, hogy elmászik az útból, ehelyett azonban szélesre tárt karokkal és kitörő örömmel indul egyenesen a taxink felé, ekkor fedezzük fel, hogy ez bizony pár napja eltűnt riporterünk, Balta-zár.

Balta-zár minden nehézség nélkül behuppan mellénk, de feltartott kezével jelzi, hogy éppen "adásban van", mármint hogy most ne zavarjuk, mert a diktafonjához beszél.

B: Hámori Gabi figyelemreméltó színésznő, olyan jelenség, mint egy baromi szép festmény, és itt nem valami csendéletre, Mona Lisa-ra, vagy valami nőalakot ábrázoló festményre gondolunk, hanem, mondjuk egy Paul Klee festményre, amely háztetőket ábrázol, és ezer festmény közül is elkerülhetetlenül magához szívja a látogatók (mai kifejezéssel: nézők) figyelmét. Pontosan az ilyen színészekre (nemtől függetlenül) szokták azt mondani, hogy betöltik a vásznat, pedig, még ha kicsiben is látnánk, a vászon nem tud elég nagy lenni ahhoz, hogy Hámori Gabit ne lenne érdemes megkeresni a képen, legyen az akármilyen elvetemült totál nagy totál, mint például a Távol ..

Cspv: Hé, Balta, mi a helyzet, mit művelsz, te teljesen kész vagy?

B: Nem, dehogyis, csak éppen már 4 napja nem alszom, de végül megérte, mert végül sikerült megcsinálnom a Hámori Gabi-interjút ..

CSPV: Az jó, de azért nem kellene ennyire elröppenni, végtére is ez a munkád, riporter vagy, aki riportokat csinál .. ahogy a tűzoltók a tüzet oltják. Tényleg, mi kavart fel ennyire?

B: Először is, most nem a sztárságról beszélünk, vannak emberek, akiknek az arca napi 24-ben ott virít a tévéképernyőn, mint valami mozgó tapéta, ők a sztárok, azt csinálnak, amit akarnak (pénzt keresnek), miközben semmi sincs mögöttük, beszélő fejek, arcok, arculatok, ugyanolyan termékek, mint egy mosogatószer vagy gáz-spré, vagy egy epiláló. Vagyis nem arról van szó, hogy a Hámori Gabi egy mekkora sztár, hanem arról, hogy mekkora színésznő, szerintem zseniális ..

Másrészt három napja üldözöm, folyamatosan a nyomában vagyok, hogy megcsípjem egy interjúra. Azóta az autómban alszom, eszem, borotválkozom, a testőre, az a kettőtíz magas feka csávó folyamatosan elhajt, úgy látszik, pikkel rám, de azért persze mindig ígér valamit, hogy mégse adjam fel .. A héten jelenik meg a Terézanyu, és ezért az összes súlyos újságíró mind őt akarja ..

Cspv: Te is .. mi is .. ami pedig a testőrt illeti, ismerjük - Dorkát, a sajtóst, se nem feka, se nem csávó, se nem kettőtíz, ráadásul többször ránk telefonált, hogy a riporter nem érkezett meg a megbeszélt időre .. végül azért sikerült?

B: Több nap sikertelen próbálkozás után, amikkor már teljesen feladtam, egy könyváruház legfelső emeletén, fogalmam sincs mit kerestem ott, emlékszem, hogy fénymásoló szobát kerestem, de hogy miért, az teljesen ködbe vész, lehet, hogy csak hallucináltam. És akkor ott állt előttem, teljes életnagyságban, mosolygott, és azt mondta, ha segítek neki megkeresni a kijáratot (mert ő meg azt kereste), ad egy rövid interjút, többet is adna, de rohan, mert várja a sajtó ..

Cspv: .. a sajtótájékoztató, amire téged is odaküldtünk ..

B: Mindegy, lényeg, hogy az általam is ünnepelt színésznő most ott állt, teljes életnagyságban, kezében egy gőzölgő kávéval, és egy barátságos biccentéssel azt is kinyilvánította, hogy kezdhetjük .. (azzal Balta-zár berakott egy kis kazit az ugyancsak kicsi diktafonjába, és elkezdte lejátszani nekünk ..)

B: Szerinted miért épp Te kaptad meg a Terézanyu főszerepét, Kéki Kata karakterét ?

HG: Hogyhogy miért éppen én?

B: Hát úgy, hogy az I Love Budapest-ben te voltál a lány, aki feljött vidékről, és tudod, milyenek a szereposztók, egyszer látnak valamiben, és onnantól ahhoz fognak kötni .. és a könyvet ugyan nem olvastam (bár a film ehhez meghozta a kedvem), de úgy tűnt, mintha Kata is vidékről jött volna fel ..

HG: .. Én nem hinném, hogy mostantól csakis vidékről feljött lányokat alakíthatnék .. ráadásul az I Love Budapest egy csodálkozó, szűzies, kamera által érintetlen színésznőt igényelt, ami akkor én voltam. A Terézanyu Katája egy sokkal rafkósabb, dörzsöltebb, tapasztaltabb színésznőt kívánt, aki már pontosan tudja, milyen a tudatos szerepépítés, hogyan kell egy karaktert felépíteni, és eljátszani egy elesett 30-as nőt, akinek tele van a lelke bibircsókkal. Bár közben idealizált is, mert aki ilyen, az bizony nem így néz ki, szóval ez egy teljesen más szerep, és egy teljesen más színésznő, aki történetesen ugyancsak én vagyok, pár évvel később ..

B: Úgy tudjuk, megint éppen forgatsz, ezért is vagy ilyen elérhetetlen, mi ez a film, és mi benne a szereped?

HG: A Török Ferivel forgatok, és több szempontból is nagyon izgalmas, kezdve ott, hogy az egész egy igazi műteremben játszódik, a MAFILM telepén.

B: Nahát ! Egy igazi műtermes film?

HG: Bizony, nagyon retrós az egész, különösen azért, mert úgy van megjátszva, hogy látsszon, hogy ez egy műterem, tehát bele van építve a koncepcióba, és ebben Török Feri lazasága is benne lesz. Ma például egy autózást vettünk fel, dugóban álltunk, és esett a hó, tényleg nagyon jó, nagyon filmszerű volt.

A filmben egyébként egy feleséget alakítok, egy higgadt, határozott, látszólag megingathatatlan nőt, akinek van közben van egy szeretője, szóval stabil önhazugságban él .. Az anyja, aki az USA-ban él, most hirtelen hazajön, és mindez csak a kezdet, a bonyodalmak legeleje, karácsony este ..

B: Hm!, ez egyébként egy vígjáték?

HG: Határozottan vannak benne komikus elemek, de annál sokkal mélyebb, a forgatókönyv Garaczy László drámája alapján készült.

B: Megkaptad a főszerepet a Terézanyuban, ami jelen esetben nem azonos a címszereppel .. Van valami különbség aközött, ahogyan akkor láttad Katát, amikor a könyvet olvastad, illetve amikor már a mozi-verziót alakítottad?

HG: Akkor olvastam a könyvet, amikor behívtak a szereplőválogatásra, előtte még nem olvastam, mert nem volt rá időm, és ami kicsi időm volt, azt Barrico (Alessandro Barrico) olvasásával töltöttem, nagyon jókat ír, vékony, de nagyon sűrű könyveket ..

Elolvastam, és úgy mentem be, hogy "OK, és még milyen szerep van?", hátha adódik még valami ebben a filmben a számomra, mert a Kata karaktert abszolút távolinak láttam, teljesen másnak, mint amilyen én vagyok .. Sok esetben nem is értettem vele egyet, tehát nem tudtam megérteni, amit ő egy-egy adott helyzetben reagált, de hát itt jön be a képbe a tudatos szerepépítés ...

Számomra egyébként ez egy kísérlet volt, mert tudod, a Filmfőiskolán nem tanítanak film-színészetet, így én egy hazard színésznő vagyok, belevetem magam a szerepbe, és egyedül az ösztöneimre hagyatkozom .. Azt sem tanultam soha, hogy hogyan kell egy drámai jellegű komédiát filmen eljátszani, hogy mikor kell bohóckodni, hanyatt esni, és mikor kell rezzenéstelen arccal csak ott állni, némán .. ami adott esetben ugyanolyan vicces és / vagy drámai tud lenni ..

B: Mindenesetre az a fűnyírós jelenet nagyon jól sikerült, ha érted, amire gondolok .. "elromlott a fűnyíróm ." - romantikus, vicces és tényleg romantikus .. tökéletes vígjátéki alakítás, az irigység sem tud benne hibát találni ..

Egyébként, ha te rendeznéd, te milyenre formálnád Kata karakterét?

HG: Érdekes kérdés, mert én biztos, hogy sokkal durvábban, szárazabban, sarkosabban, valóságosabban ábrázolnám ezt a nőt .. mégis megértem Bregendy Péter finomságát, amivel az egész filmet kezelte ..

Szerintem nagyon is sok ráció van abban, ahogyan felismerte, hogy a magyar filmek palettáján komoly hiány van pont ebben a szegmensben, a kommersz, idealizált, romantikus vígjátékok terén. Mert ez a hiány az, amely előcsalogatta ez a filmet ..

A beszélgetésből, ott a taxiban, egyetlen szót sem lehetett érteni, Balta-zárnak egyébként is súlyosan nagyra nőttek a pupillái, szóval hagytuk, hogy békésen elszunnyadjon .. A lámpák és a neonok, beleértve a csodaszép karácsonyi fényeket, már felkapcsolódtak, és immár ebben az esti városban folytattuk utunkat, némán, egy pici walkman sistergését hallgatva, miközben Balta-zár, akin tényleg látszott, hogy napok óta nem aludt, módszeresen megpróbálta belefúrni fejét mindegyikünk ölébe .. mindhiába .. aztán a Nyugatinál felpattantak a szemei, és kiugrott az autóból .. Búcsúzóul azt mondta, "csak az a baj, hogy az egészre nincs semmiféle bizonyítékom .." Walkmanjét, és válláról lehámlott fényképezőjét azonban otthagyta, melyek segítségével, és pár gomb szakszerű megnyomásával végül minden részlet a helyére került, beleértve a képeket a könyváruház legfelső emeletén ... Szegény Balta-zár, akárhol is pörög most, azt kívánjuk neki, bárcsak tudná, hogy mindez nemcsak hallucináció volt, hogy a jó ember tényleg megcsinálta . az interjút Hámori Gabival ..