Lagzi Randi

Az első problémák a szereposztással kezdődnek, vagyis pontosabban Debra Messinggel, mert, hogy egy '87-es Madonna-film címével éljünk: ki ez a lány? Az még kevés, hogy tudjuk, ő domborított Woody Allen cicás, vörös barátnőjeként a HollyWood-i Történet-ben, egyébként remekül, vagy hogy kisebb szerepeket játszott a Megszólít az Éjszakában, illetve a Derült Égből Polly-ban, és még az sem támasztja alá a mostani főszerepét, hogy az elég erőltetett Will és Grace c. tv-sorozatban ő játssza Grace-t. Debra Messing ebben a filmben nemcsak, hogy nem nézett ki jól, de nem is játszott meggyőzően. Megelégedett azzal, hogy néha a Bridget Jones-féle szingli-szétszórtságban adja elő magát, néha pedig egyszerűen csak tette a dolgát, és szó szerint lejátszotta a szerepét, csipetnyi beleérzés nélkül. A teljesítménye alapján tényleg nehéz elképzelni, miért pont rá esett a szereposztók választása, de mindegy, mert ettől még lehetne jó a film, tekintve, hogy ott van főszereplő-társnak a remek Dermot Mulroney (Csapnivaló, Álljon Meg a Nászmenet, Birtokviszony, Schmidt Története), és akkor még nem szóltunk arról, hogy egy jó történet, egy gördülékeny és humoros cselekmény simán el tudná feledtetni a főszereplőnő gyengeségét. De nem így történt, és ebben bizonyára nagy szerepe van a majdnem-elsőfilmes rendezőnőnek, illetve az első-könyves írónő-forgatókönyvírónő párosnak. (Megfigyelésünk szerint nagyon ritkán működnek a hangsúlyosan női kezek által gyártott filmek, mintha lenne egy, a belső stábban résztvevő nőkre vonatkozó optimum, amit nem szerencsés meghaladni).

A történet a már szokványosnak tűnő nyári romantikus film-eseménynél, az esküvőnél "van leragadva" (Álljon Meg a Nászmenet, Vejedre ütök, Oltári Vőlegény, Dr. T. és a Nők, Szeretném, Ha Szeretnél, stb.), illetve azt megelőző néhány napon, ami alatt érdekesnek szánt programokban vesz részt az ifjú pár, és a barátok-családtagok, elvileg hagyományból, gyakorlatilag csak a mi kedvünkért, pontosabban a cselekmény kedvéért. Már amikor először meghalljuk a menyasszony anyjának a szájából, milyen programokat írt össze a forgatókönyvíró, előre unalmasnak tartjuk a várható eseményeket, pedig még igazán nem is történt semmi. Vagyis dehogynem: addigra már megismertük a két főszereplőnket.

Nagyon érdekes, ahogy indít a film, egy szétszórt New York-i (mi más) szingli csajt látunk, Kat-et, aki hektikusan mossa a fogát, és láthatóan izgul. Lehallgat valamilyen üzenetet, küld valahova valamilyen levelet, és bár ebből nekünk már rég össze kellene állnia a képnek, nem így történik, csak később, visszagondolva tudjuk összerakni a mozaikokat. Ez elsősorban a forgatókönyv hibája, ami rosszul adagolja az infókat, és persze a rendezésé is, ami meg mindenáron viccesnek akar beállítani olyan jeleneteket, amik nem azok. No, de végülis több utaláson keresztül eljutunk a film kulcsszaváig, az "escort-ig", amit a hazai forgalmazó elegánsan nem fordított le, így tehát Dermot Mulroney (Nick) mostantól egy elegáns escort lesz a filmben, akármit is jelentsen ez a szó. Persze hamar kiderül, hogy az escort az egy bérelhető férfi kísérőt jelent, aki plusz pénzért szexuális szolgáltatást is nyújt.

Mulroney igyekszik a lehető legkönnyedebben és mégis nagyon férfiasan eljátszani a szerepét, ami tulajdonképpen abból áll, hogy megnyerőnek, jó tartásúnak, elegáns-könnyednek, egyszóval totál szívtiprónak kell lennie, a film teljes idejében. Neki ez is összejön, bár nagyon kevés értelmes párbeszédet írtak a karakterének, azért ő kitesz magáért, és egy borzasztóan lehengerlő álom-férfit "hoz", aki 6000 dollárért vállalta el, hogy Kat ál-pasija lesz ezen a hosszú esküvő-előtti hétvégén.



A film humoros vonala (ha lenne neki olyanja) elvileg abból táplálkozna, hogy két idegennek kell hirtelen összeboronálódnia, nagy nyilvánosság előtt, és úgy kell érzelmeket kifejezniük egymás iránt, hogy szinte csak egymás nevét ismerik. Amúgy a filmben nem kellően megalapozott ez a humoros vonal, mert csak néhány jelenet akar megnevettetni minket, és ezek is legtöbbször erőltetettnek tűnnek. (Kat igyekszik szexisen és kihívóan krikettezni/baseballozni, vagy valami hasonlót játszani, de ebből csak annyit látunk, hogy kislányosan igazgatja a blúzát a volt vőlegénye előtt, igazán idétlenül).

A történet tehát gyengélkedik a szórakoztatás frontján (pedig e célból beszerveztek egy talpraesett vicces mellékszereplő lányt is, aki mindent megtesz, hogy jól hozza a "vicces mellékszereplő" karakterek kötelező gesztusait), így tehát jó lenne, ha legalább a romantikus szál lábra kapna. De nem, sajnos nem érzékelünk valódi érzelmeket a főszereplőink között, mint ahogy a leendő házaspár tagjai között sem igazán, sőt, tulajdonképpen egyedül a már jól bevált apa-lány vonal működik (á la Bridget Jones), ha már az érzelmekről beszélünk. Kat eleinte csak szeretné "jól" megmutatni a családjának, mennyire pompás pasija van, plusz szeretne féltékenységet szítani a volt vőlegénye szívében, aki 2 évvel ezelőtt egy szó nélkül hagyta el, azóta sem tudni, miért. Ezek össze is jönnek, de aztán ismét kissé összekuszálódnak a dolgok, egy csomó apróságot nem értünk (miért vesz ki Kat sok pénzt az automatából a lánybúcsú közepén, miért olyan utálatos vele a húga, és ő miért enged meg mindent az undok szőke Amy-nek, miért eszik meg Nick egy általa gyűlölt kaját, csak azért, mert épp Kat apja kínálja neki, stb..), úgyhogy ezekkel a döccenőkkel elfoglalva nem tudunk felhőtlenül elmerülni a filmben.

Pedig ugyanez a történet jól is elsülhetett volna, az olyan felkészült romantikus vígjátéki színésznők, mint pl. Julia Roberts, Sandra Bullock, vagy éppen Kate Hudson (akit még csak nem is kedvelünk) ki tudtak volna hozni ebből valami újat, érzelmeset, picit elgondolkodtatót, néhol humorosat, de mindenképp érdekeset. Debra Messing ezzel szemben eléggé minimál játékot nyújtott, és egyáltalán nem volt kisugárzása a filmvásznon. De nemcsak az ő játékával volt gond, a forgatókönyv-írónő is írhatott volna izgalmasabb konfliktusokat, és főként jobb párbeszédeket, mint ahogy a rendezőnő is ügyesebben összeköthette volna a jeleneteket, és érzékelhetőbbé tehette volna, hogy ki, mit, miért csinál. Így azonban csak egy ún. "jó-közepes" nyári filmet kapunk, romantikus köntösben, aminek Dermot Mulroney a legerősebb pontja, illetve a csodaszép angol vidék látványa. A végkifejletet illetően pedig ne számítsunk plusz meglepetésekre, mert ennek a filmnek sajnos nincsenek rejtett tartalékai.