Mr. és Mrs. Smith

Ketten együtt viszont remekül mutatnak a filmvásznon, ez tény. Mindketten pompásan néznek ki, jól áll nekik a lövöldözés és a golyóálló mellény (a szmoking és az estélyi), úgyhogy simán el lehetne őket órákig nézni, ahogy tesznek-vesznek a filmen. Az már egy más kérdés, hogy egy másfél órás Jolie-Pitt akció-videoklipre befizetnénk-e ugyanannyi pénzt, mintha mindezt egy rendes történet keretében tálalják nekünk, film formájában? Naná, hogy nem, úgyhogy a Smith-házaspár alkotói törekedtek arra, hogy ne csak a két dögös emberpéldány jelenléte vigye le a filmet.

Ezért kibővítették a 2 szereplős filmet 3 és félre (a harmadik, már mellékszereplő Vince Vaughn, a fél pedig Adam Brody), és belehelyezték a két főhőst egy olyan történetbe, ami az akciókon kívül elvileg érzelmeket is felvonultatna, és ha drámát nem is, de jó esetben feszültséget, szerelmi konfliktust, vagy valami hasonlót is elő tudna hívni. Ez lett volna a cél, de több dolog is közrejátszott abban, hogy végül mégsem így sült el a terv.

A fő-fő gond alapvetően a forgatókönyvvel van. Simon Kinberg forgatókönyvíró állítólag már az egyetemen megírta a Smith-ék első változatát, amit 2003-ban kezdett el átdolgozni. Rajta kívül még hárman vettek részt a könyv megírásában, és úgy tudni, nem kevesebb, mint 50 vázlat készült a forgatókönyvhöz. Már ebből is látszik, egy ennyire egyszerű történet mennyire érdekes kidolgozást kíván, és hogy arra senki sem akar alapozni egy filmet, hogy milyen jól néz ki, amint két bombázó színész folyamatosan lődöz egymásra. Hiába, a történet végülis tényleg végtelenül egyszerű lett (egy házaspár tagjai rájönnek, hogy mindketten titkosügynökök, akiknek egymást kellene megölniük, ezután egy darabig egymást lövik, majd a közös ellenséget), és a forgatókönyv ehhez idomulva nem sok mindent nyújt, csak az 50-es évek stílusában felvázolt házaspári civódásokat, illetve a lövöldözős akciókat. Ez így valóban nem túl sok, de hát ezért is lesz ez a film (a két nagy sztárral együtt is) egy "sima" akciófilm, amiben csak az az újdonság, hogy egy házasság köré szerveződik.

Egy idő után szépen ráállunk a film által kínált rutinra: miután láttunk egy-két bevetést, rögtön utána következnek a családi jelenetek, amik nem bírnak elszakadni az 50-es években játszódó filmek házastársi stílusától ("Hazajöttem, drágám!"), csak azzal a különbséggel, hogy ezt egy ultramodern fém konyhában űzik a felek. Nem tudjuk meg, miért hidegült el Jane és John Smith házassága 5 év alatt, mint ahogy az sem lesz világos, később, miután már kiderült a 2 nagy titok, miért szeretnek ismét egymásba.

A film egy pár-terápiás kezelésen indul, ahol -papíron- mulatságos jelenetek mutatják meg, mennyire idegenül él egymás mellett Jane és John Smith. Aztán ennek látjuk a kibontását élőben is, ami szintén nem eredményez vérpezsdítő filmperceket. Később látjuk a két titkosügynököt, ahogy eltesznek láb alól egy-két célpontot, hogy aztán dolguk végeztével ők is (és mi is) visszatérhessünk a már jól ismert hideg házastársi együttléthez. A történet legrosszabb csavara az, hogy a pár tagjai elvileg meg akarják ölni a másikat, legalábbis hosszú perceken keresztül tesznek erre utaló cselekvéseket. Ez már a '89-es Rózsák Háborújában sem jött be (bár annak a komor és sehova nem vezető stílusát Danny DeVito rendezésének tudjuk be), és itt sem hisszük el, hogy a két főszereplő a film közepén komolyan legyilkolná egymást. Sokkal jobb lett volna az a vonal, amit egyébként tippeltünk a film előtt, hogy a két titkosügynök nem egymásra támad, hanem közös bevetéseken vesz részt (mint ahogy erre is volt példa, a remekül sikerült True Lies - Két Tűz Között-ben, vagy a 2 és Fél Kém-ben), mert ebből a szálból sokkal több érzelem és bonyodalom jöhetett volna ki, mint abból a felállásból, hogy főhőseink negyedóráig értelmetlenül lőnek egymásra.

Ha már a házasság és az akció a két szál, amiben gondolkodhatunk, legalább ezek lehettek volna kicsit bonyolultabbak, például jól jött volna, ha legalább a film közepétől érzünk valami vonzódást Jolie és Pitt között. Pont azt nem sikerült az alkotóknak megmutatniuk, ami életszerűbbé tehette volna az egészet, mármint, hogy a minden irányú profizmus arca mögött valódi, érdekes és vonzó személyiségekről van szó, akik nemcsak a kölcsönös szépségük miatt szerettek egymásba annak idején.

Érzelmek csak módjával, humor maximum kétszer-háromszor, izgalom egyáltalán nem, így leginkább csak az akciójelenetek látványára támaszkodhatunk. És ezzel igazából nincs is gond, bár Doug Liman-tól a remek Go (Nyomás) és a Bourne Rejtély rendezőjétől ennyit el is vártunk. Vannak tehát látványosnak mondható összecsapások, lövöldözések és verekedések, amikben főhőseink általában nem tudnak hibázni, kivéve, amikor éppen egymásra céloznak.

Az is sokat lendíthetett volna a filmen, ha a történet nem csak a 2 főszereplőre koncentrált volna, hanem felbukkantak volna mellékszereplők, az egy "vicces mellékszereplő karakter" Vince Vaughn-on kívül persze. Vince Vaughn egyébként mindent megpróbált, hogy humorosnak állítsa be a szerepét, tényleg mindent megtett, de azért annál kicsit több adalékot is írhattak volna a karakteréhez, minthogy még mindig az anyjával él együtt.

Mindezekkel együtt a Smith házaspár kalandjait zabálják a világ különböző tájain, a 110 millió dolláros költségvetésű film eddig világszerte 297 millió dollár felett hozott a jegyeladásokkal. Hiába, mindenki tudja, hogy meg kell becsülni két ilyen csinos (A-listás) filmsztár együttes jelenlétét a filmvásznon, és még abból is kiindulhatunk a mozijegy-vásárlás előtt, hogy nagy baj nem történhet, hiszen ha már a plakáton is annyira jól domborítottak Jolie-ék, egy akciófilmet is bizonyára el tudnak vinni, ők ketten. Számunkra mindenesetre csalódás ez a film, hiszen a legjobb szándékunk mellett sem tudtuk rendesen élvezni, mert a mi szemünkben nem történt semmi érdekes cselekmény a filmvásznon. Jolie és Pitt csodásan mutatnak fegyverekkel, és azok nélkül, el lehet hinni nekik, hogy bérgyilkolással keresik meg a kenyerüket, és azt is, hogy a film végére már a karaktereik is igazán bírták egymást, de ennél sokkal többre ne számítsunk, amiért egyébként neheztelünk is Doug Liman-re. Ja, és ilyen siker után már most borítékolhatjuk, hogy 1 éven belül a mozikban lesz a Smith család kalandjai 2 is, persze, valamilyen más címmel.