Túszdráma

A Túszdráma már a legelső percekben túllő a célon, az ember egyből meg is jegyzi magában, látszik, hogy a film nemcsak amerikai, hanem német is. Bruce Willis nagy fájdalmát, ami miatt abbahagyja a túsz-tárgyalós karrierjét, úgy sikerült összehozni, hogy szem nem marad szárazon - tulajdonképpen a nevetéstől. Eleve vicces, hogy Dr. Kimble-nek van maszkírozva, vagyis, hogy Willis egy-az egyben megkapta Harrison Ford őszes szakállát a Szökevényből. Aztán ott van egy családapa, aki éppen arra készül, hogy lemészárolja feleségét és gyermekeit, és lévén ez egy film legeleje, sőt, a dráma szó még a magyar címben is szerepel, semmi kétségünk, hogy szörnyű tervét meg is fogja valósítani. Próbáljuk ügyesen megúszni ezeket a kínos jeleneteket, de nem megy. Bruce Willis rohan a szakállával, a kép le van lassítva, és arra kéri a túszejtőt, hogy inkább őt lője le, meg minden, egyszóval annyira túladagolták a drámát, hogy már itt elveszítettük a filmet. Megfordul a fejünkben, hogy bárcsak inkább az Ace Ventura-t néznénk, amelyben Ace (Jim Carrey) a kis mosómaci kezét szorongatja a szakadék fölött, "kapaszkodj, mosómaci, kapaszkodj!", nekünk azonban e helyett azt kell néznünk, hogy Mr. Willis egy tüdőlövést szenvedett kisfiút tart a kezében, akinek csak úgy dől a vér a szájából.

A film kezdeti bénázása később sem fordul jobbra. Ezt a forgatókönyvet egész egyszerűen amatőrök írták, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi milyen hatást kelt a vásznon. Bruce Willis ekkor már szakáll nélkül szerepel, viszont valami miatt a haját is levágta a borbély, ami ismét túllövés a célon. Vidéki rendőrt alakít, sőt, kisvárosit, akkor viszont miért kell ez a kommandós image, ami amúgy tiszteletreméltó korához különben sem passzol. Nyugodtan lehetett volna egyszerűen rövid, katonás, vidékies, rendőrös a haja, de ilyen ez a film, az ész nélküli túlkapások, a bénázások filmje.

Hamarosan elkezd kialakulni a túszdráma, ami az egész film során majd leköti a figyelmünket. Mindezt úgy vezetik be, hogy az egyik túszejtő a házhoz kisétáló vonzó rendőrlányt minden túszejtő-logikával dacolva, egész egyszerűen szitává lövi. Ez még idáig rendben is volna, bár egy jól kézben tartott filmben azt, akit később szitává lőnek, nem mutatják be annyira közelről, illetve annyira szimpatikusnak, mint itt. A lány azonban még mindig él, bár ezer sebből vérzik, centinként araszolva vonszolja előre magát a fedezéket jelentő autóig, miközben az eszeveszett túszejtő folyamatosan célba lő rá, és minden második lövés el is találja a szép és finom rendőrlányt. A rendőrlány azonban ennek ellenére beugrik Bruce Willis kocsijába, de csak azért, hogy aztán még egy közelit mutathassanak vérbefagyott arcáról, illetve, hogy ezt a hullát is sajátjaként tekinthesse Bruce Willis, akiért majd bosszút kell állnia.

A jó filmek legnagyobb erénye az arányok megfelelő eltalálása: az érzékenység, hogy akik írják, rendezik a filmet, tudják, hogy az milyen hatást vált majd ki, hogy a vásznon kibontakozó történetet a néző majd hogyan éli meg, hogyan követi le magában. Ez a film már az első 10 percben meggyőz minket arról, hogy alkotói lehet, hogy láttak már jó filmet, de biztos, hogy nem vették észre, annyira súlyosan bénán vannak megkomponálva a saját filmük arányai.

A túszejtés amúgy is egy borzasztó dráma, a terrorizmus korszakában, amikor hetente látjuk a CNN képernyőjén, hogy szegény emberek az életükért könyörögnek, különös érzékenységre lett volna szükség ahhoz, hogy be tudjanak vonni minket egy túszos filmbe - ami legutóbb a Mobil c. filmnek sikerült, nem is akármilyen jól. Egyrészt éreztetni kell a szörnyű tehetetlenséget, amit a túszok családtagjai és a túszmentők átélnek (ami a legeslegjobban a Váltságdíj c. filmben sikerült - ever). Másrészt kínálni kell egy rést a pajzson, egy reménysugarat, ami lehetővé teszi a számunkra, hogy egyáltalán elkezdjünk izgulni a túszok életért, hiszen ha túl szemléletesen mutatják be, építik fel a tehetetlenséget, illetve azt, hogy a túszejtők abszolút nyerő helyzetben vannak, akkor a néző pszichológiailag nem fog invesztálni a projektbe, nem lesz hajlamos elkezdeni izgulni, hanem inkább tompán bámulja az eseményeket, mint egy katasztrófafilm során, ahol senkire sem aggattak egy életbiztosítás cetlit.

A helyzet mellesleg pontosan olyan, mint a túsz-tárgyalások esetében, amikor is folyamatosan kiutat kell kínálni a válság rendezésére, különben a túszejtők begőzölnek, és a szitu elszáll. Ehhez képest a filmben, ahogyan minden mást is túlzásba vittek az erőszak terén, Bruce Willis-t elfogják, odabilincselik a kormányhoz, hátulról fojtogatáshoz közeli erősséggel leszorítják a nyakát, hogy moccanni se bírjon, és ekkor megmutatják neki a visszapillantóban, hogy a családját elrabolták. Ja, ők nem az igazi túszok, az igazi túszokat pszichopaták tartják fogva, ezek pedig ál-FBI-osok, kőkemény kommandósok, akik a másik túszdrámától függetlenül ejtették fogságba Bruce Willis feleségét és lányát. A probléma mindössze annyi, hogy túl súlyos csapás ez, túl kemény, túl reménytelen helyzet, és a néző nem tudja normálisan felvenni a fonalat, nem tudja beleélni magát (a történetbe!), mert az egész olyan, mint egy veszett fejsze nyele.

Ha valaki ennyire lentről akarná felhozni Bruce Willis karakterének a helyzetét, mégpedig úgy, hogy a családját is megmentse, plusz a másik túszdrámát is menet közben elintézze, több kifutásra, több időre, több mozgástérre (fantáziadúsan megírt forgatókönyvre) volna szüksége, máskülönben nem kapunk mást, csak egy nagy ugrást - ilyen volt, ilyen lett, ebben pedig nincsen semmi pláne. Ezzel szemben a film egyedül az adott pillanatban bemutatott erőszak terén jeleskedik, a konfliktus-helyzetek megoldása terén viszont nulla. Egy olyannyira elhanyagolt forgatókönyvvel van dolgunk, hogy például a kommandósok kilétéről sosem tudunk meg semmit - pedig korábban felvetették a lehetőségét annak is, hogy az egyik túszmentő is benne van. Semmit nem tudunk meg róluk, csupán a megbízóik egyikét láttuk telefonon beszélni, de ennyi, az ilyen minőségű filmeket viszont tékából sem vesszük ki, sőt, amikor tévében adják, akkor is elkapcsolunk.

Azt gondoljuk, Bruce Willis részéről hiba volt elvállalni ezt a filmet, a producerek részéről meg hiba volt leforgatni, és mivel Bruce Willis nemcsak szereplője, de producere is a filmnek, a néző már nem tud akkorát hibázni (azzal, hogy megnézi), hogy még mindig ne mutogathatna ujjal Mr. Willis-re, hogy ő hibázott nagyobbat.