A Szuper Ex-Nőm
My Super Ex-Girlfriend 2006.
Miért dobtál meg cápával?
A mi égövünkön úgy van, hogy szeptemberben is kifejezetten nyárias idő tud lenni, és szinte mintha ehhez igazodna e film is azzal, hogy kifejezetten könnyű, üdítő élményt nyújt, olyat, amilyet az ember nyáron kíván magának és barátainak.
Minek is szépítenénk, a 
Superman eléggé uncsi, így, amikor elkezdődik a Szuper Ex-nőm, nem sok jóra számíthatunk. Lehet, hogy egy Superman-paródia lesz, vagy lehet, hogy csak egy női verzió, akárhogyan is, egyik sem tűnik valami izgalmas perspektívának. A film azonban alaposan meglep bennünket, és e két lehetségesnek tűnő útvonalat sutba dobva egy harmadik, friss irányban indul el.
Igen, adva van egy szupernő, a G-Girl (ez olyasmi, mint a D-day, amit magyarul nem D-napnak, hanem N-napnak kellett volna fordítani, vagy esetleg A-Napnak), aki valahányszor gázrobbanás történik a városban,
egyből felröppen, hogy szuper-erejével segítsen az embereknek. Igen, ez a G-Girl (Uma Thurman) a hétköznapokban inkognitóban mászkál, és senki nem tudja róla, hogy ő az.
E két motívumon túl azonban a film szakít a Superman hagyománnyal, és a maga útját járja, kezdve azzal, hogy a film főszereplője nem is a G-Girl, hanem Matt, a srác (Luke Perry), aki véletlenül összejön vele. G-Girl, aki mindenkit megment, kifejezetten nagyra értékelte, hogy végre valaki az ő megmentésére sietett Matt személyében, amikor az utcán elrabolták a táskáját, és nyomban beindult a love-sztori.
Az egész történet kifejezetten vicces, és magával ragadó. A történet laza halmazállapotú, és mindig pont abban az irányban folyik tovább, amerre a mi saját érdeklődésünk
is diktálná. Adva van például Anna Faris, akit a Scary Movie-ból ismerünk, és aki egy igazán vonzó és bájos jelenség. Uma Thurman egy istennő, ám Matt valahányszor a kolléganőjébe botlik a munkahelyén, mindig az jut eszünkbe, hogy azért ez az Anna Faris egy roppant vonzó csaj (bocsánat, színésznő). Kell-e mondanunk, mennyire üdítően hat, amikor felfedezzük, hogy Matt is így tekint e lányra (mások persze már a film címéből is kikövetkeztették volna mindezt). És akkor jön egy randi, egy kávézóban, ahol Anna Faris (aki stílusosan a Hannah Lewis nevet kapta a forgatókönyvíróktól), a srác és Uma Thurman hármasban beszélgetnek. A féltékenységet harapni lehet a levegőben.
Közben egy pusztító rakéta épp a Föld felé tart, és bolygónknak már csak
percei vannak hátra. Luke, aki már felfedezte, hogy a lány, akivel jár, nem más, mint G-Girl, próbál célozgatni G-Girl felé, hogy nem kellene-e valakinek valamit tennie, de G-Girl nem akar elmozdulni a kávézóból. Végül egy kifejezetten morcos "fine!"felkiáltással felrepül a város felé, és néhány szakszerű mozdulattal megmenti a bolygót. Ez még csak a kezdet, ekkor Matt még nem is szakított vele.
Mivel nem szeretnénk poénokat lelőni, csak érzékeltetésképpen említjük fel, hogy G-Girl (akire eléggé illik a "crazy" kifejezés, és valahányszor ezt mondják rá, eléggé be is pöccen), szóval G-Girl, miután Matt összejön Hannah-val, reggeli ébresztőként egy óriási cápát dob be a hálószobájukba, a10-ik emeleten. Anna Faris, aki a Scary Movie-ban már megmutatta isteni tehetségét a tudatlan szőke lány megformálására horror-szituációkban, most azt kérdi, "de hát miért dobott meg minket egy cápával?".
Utólag persze az ember elkezd agyalni, hogy ez azért mégsem egy Tőzsdecápák, de akárhogyan is van, a film egész idő alatt, sőt még egész úton hazafelé is jókora töltet derűvel látja el nézőit, úgyhogy mindenképp megéri a pénzt és az időt, amibe kerül.
-jepe-
2006-09-27
