Egyetleneim
My One and Onlies 2006.
Trendi srác esete egy prostival
Nemes Gyula határozottan jó arc, de a magyar filmművészet prominens alakjairól ez nagyjából ugyanígy elmondható, így érdemes lesz magáról a filmről beszélni, már amennyiben tényleg az a kérdés, hogy ez a "filmalkotás" mennyire sikerült jól, vagy gyengén.
Végy két darab zenekart, és az ő zenéjüket, és akkor már csak néhány érdekesen felvett jelenet-foszlányra van szükséged, és készen is van - a trailer. Egy egész filmet nem nagyon szoktak megpróbálni "megúszni" rendes jelenetek nélkül, csupán zenével feldúsított (vagy éppen hígított) töredékek összevágásával, az Egyetleneim azonban éppen erre vállalkozott.
A filmforgatás amerikai (és európai) módja, valamint a magyar módszer között aprócska szakadék tátong. Amíg a külföldi filmesek úgy vesznek fel egy-egy jelenetet, hogy a színészek gyakorlatilag ugyanazt eljátsszák többször, a különböző kameraállások számára, addig a magyar verzió úgy néz ki, hogy a színészek 2x nem képesek belelépni ugyanabba a folyóba. Erről elsősorban a rendezők tehetnek, és az is nyilvánvaló, hogy eme aprócska hendikep abszolút meghatározza a magyar filmek stílusát. Egy-egy jelenet általában a fő kameraállásból felvett anyagból, plusz az un. "vágóképekből" áll össze. Annyit érdemes megjegyezni, hogy ha valahol már "vágókép"-ről beszélnek, az már nem film, hanem csak valami tévés anyag - legjobb esetben.
Nemes Gyula filmje egyfajta forradalom, hiszen szakít a magyar filmek általános stílusával, és a frissesség átható erejével ajándékozza meg nézőit. Ez a friss érzet egyébként egy jó darabig még működik is, de nem véletlen, hogy a film 1 óra 30 percet sem bír ki, 1 óra 16 percben szabták meg a végső hosszát, ami valószínűleg a maximum, amit ki lehet bírni ebben a stílusban. Jelenetek nincsenek, zenét hallunk, és mintha tévét néznénk, jelenet-foszlányokat látunk, szájszinkron, meg minden nélkül. Vissza azokba a fura 90-es évekbe, ahol a videóművészet (Budapesten) úgy nézett ki, hogy egy klubban a söröző (borozó) fiatalok számára levetítenek egy jó hangos és jó színes anyagot, és mindenki örül. Az Egyetleneim-ben mellesleg az operatőr eléggé jó munkát végzett, kár, hogy nem igazi filmes jeleneteket rögzített, hanem csak videóklip - jeleneteket, de ez van, ez a film koncepciója.
Egy filmmel kapcsolatban az elbeszélés módja csak egy dolog, és ugyancsak érdekes az is, hogy mi az a történet, amit ez a film (így vagy úgy) elmesél. Az Egyetleneim egy kifejezetten durva film ebben a tekintetben, lévén, hogy a történet körülbelül arról szól, hogy a főszereplő "trendi srác" bármit megtehet, és mi, nézők, támogatjuk őt abban a reményben, hogy a magunk életében mi leszünk ez a trendi srác (a lányok helyzete kicsit gáz ehhez képest, mert ők egy kurvát kaptak ki, egy prostituált lányt, akit meg is erőszakoltak). Trendi srác napi 24-ben mindenféle nőket (lányokat) kajtat, mint akinek nincsenek rendben a hormonjai. Mellesleg a filmről ugyanezt máris elmondhatjuk, hiszen ki az ördög kérte, hogy a csajozás nehézségeiről, vagy éppen vicces oldaláról készítsenek a számunkra filmet - igazi jelenetek nélkül. A trendi srác mindenesetre a nőket űzi, néha pedig bevágnak egy-egy arcot, aki ezt kommentálja (ők a haverok?), és így megy ez, ez tölti ki gyakorlatilag a film 80%-át.
Ami a trendi srácot illeti, ő gyakorlatilag a 90-es években él (amikor mellesleg az ilyen trendi srácok a 80-as években éltek), odamegy nőkhöz (lányokhoz) alázza, kihasználja őket, és közben semmi érzelmet nem produkál. Ne feledjük, a 90-es években a Veszett a Világ, és a Tiszta románc voltak a nagy filmek, és a férfi főszereplő egyikben sem volt neurotikus, egomániás, passzív-agresszív, intellektuális karakter, és ez a helyzet a 2000-es évekre sem változott -nem változott vissza a Magyarországon (a filmrendezők körében) divatos helyzetre. Trendi srác a metróban ordít, bort locsol, függeszkedik a kapaszkodókon, és végül, amikor két arc leszállítja őket, rendőrt kiáltva (ordítva) randalíroznak tovább az Árpád hídi metróállomáson. Az ilyen trendi srácokról elsősorban azt lehet tudni, hogy roppant érzékenyek az erőviszonyokra, és pontosan addig feszítik a húrt, ameddig biztosak benne, hogy nem támadhatják meg őket. Plusz, ha az ő világukba sétálna be egy hasonló paraszt, mint amilyenek ők, akkor döbbenten ki lennének akadva, hogy "de súlyos arcok is vannak". Lényeg, hogy a két baromarc végig randalírozza az aluljárót, de ezt csak azért teszik meg, mert ez az ő filmjük, amúgy 3 másodperc alatt vagy kikerülnék, vagy lefejelnék őket, a rendőrök meg nem állnának szolgai módon kussban, csak azért, mert egy túl-liberális fiatal ordítozik velük. De ez nem a valóság, hanem egy film, ahol egy pozitív tulajdonságoktól mentes trendi srác a főszereplő, és az ő jövés-menését kell nyomon követnünk.
Trendi srác (Kovács Krisztián) a saját magát kurvának tituláló lánnyal nyomul (Tóth Orsi), máskor meg értelmiségi lányokat szedeget fel - a maga lepukkadt, anakronisztikus, értelmiségi módján. Az egész filmmel még gyakorlatilag együtt is lehetne élni, ha a film vége felé (meghamisítandó az emlékeinket) olyan jelenetek nem kerülnének be, amelyben érzelmek, dráma, és látható-hallható párbeszédek is vannak (egyszóval olyan jelenetek, mint egy rendes filmben). Az egyik ilyen jelenetben a prosti lány elmeséli, hogy hogyan erőszakolták meg, még sír is. Hoppá, minek az ilyen drámai hatás, ha egy limonádét nézünk? Tetejébe a Kovács Krisztián is megerőszakolja a lányt - a szemünk láttára. Minek? Azért, hogy a tv-ben megkapja a 18-ast piros körben? A filmről amúgy is süt, hogy alkotója ezt egy olyan vizsgafilmnek szánta, amely után talán Antal Nimród-hoz hasonlóan reklámfilmeket és klipeket rendezhet szakmányban. Egy ilyen filmet egyetlen fesztiválra sem válogatnak be - igaziból. Tehát a Mundruczó-féle taktika kiesik. Ezt a filmet milliók sem fogják megnézni (a maga maximálisan végigülhető 76 percével), szóval ki, vagy mi a megcélzott közönség? Nyilván csakis a reklám- és a videó-klipes szakma.
Akárhogyan is, filmnek kifejezetten gyenge, éppen hogy nézhető, de az első 20 perc, lévén, hogy film helyett egy szórakoztatóra vágott trailert, egy klipet látunk, határozottan jól csúszik. Tanulság, 20-30 perc után a nézők hajlamosak észrevenni, ha film helyett valami mást vetítenek nekik.
-zé-
2006-09-04