Moziszituáció
Támadás a nézők pénztárcája ellen
Immár ez volt a második nyár, hogy a mozinézők kezdtek elmaradni, eltávolodni a moziktól, és leszokni a moziba járás kínálta szórakozási formáról. A jelenség egy meglehetősen komplex kulturális átalakulás eredménye, és további átalakulások okozója, ám az egész mögül mégis a legegyszerűbb számtan figyel ki, mégpedig a durván magas jegyárak.
Tény, hogy Szeptember 11-e 
(2001) recessziót indított el, de azóta sok víz lefolyt a Dunán, és azóta például Európában már fellendülés indult el. Tény, hogy a mozizásról való leszokás világszerte fellelhető jelenség, és hogy minden bizonnyal csak a következő mozi-történeti korszak, a digitális filmforgalmazás mutat majd ebből kiutat. Ezzel együtt meggyőződésünk, hogy Magyarországon, Budapesten nem kellett volna, hogy így történjenek a dolgok, ahogyan történtek.
A szórakoztatóipar eleve egy roppant érzékeny terület, hiszen az emberek életmódjára, szokásaira, kulturális berendezkedésére, a divatra, és annak szezononként megújuló hullámaira épül. Képzeljük csak el, milyen kevés kell ahhoz, hogy egy ember egy szép napon azt mondja magának egy filmmel kapcsolatban, "á, le tudok róla mondani, vagy majd megnézem DVD-n, ma inkább menjünk el helyette sörözni". Könnyű belátni, hogy egy ilyen aprócska evolúciós ugráshoz, mutációhoz nem kell túl sok. És akkor vegyük hozzá ehhez az ezt katalizáló körülményeket.
Egy srác és egy lány esetében, akik fifti-fifti fizetik a szórakozás költségeit, egy esti mozi 2x1200 Ft, plusz, amit film közben esznek
-isznak, szóval 4 rongy. Ebből bármilyen normális helyen 2x 5 korsó sört, vagy 2x 4 pohár bort ihatnak meg. Természetesen további alternatíva, hogy inkább kivesznek valamit videón, vagy DVD-n, és egyiküknél nézik meg, ami máris egy sokkal szexibb módja az idő eltöltésének. Ekkor még nem beszéltünk azokról, akik napközben filmeket töltenek le a munkahelyi internet segítségével, este pedig már azt nézik meg. Hát igen. Ha úgy vesszük, nem is olyan sok érv szól egy mozis este mellett.
Az az igazság, hogy az elmúlt 2 évben Európa-, sőt világszerte roppantmód megnövekedett a televízió penetrációja, behatolása az emberek hétköznapjaiba. Ez egybeesett az illegális filmletöltések korának kezdetével. A mozifilmgyártók és a láncolatban utánuk következő forgalmazók pedig a pénzüket akarják. Dühösek a letöltések miatt, és azt hiszik, mindennek ez az oka. Az egyik hazai filmes szerzői jogvédelemmel foglalkozó cég például levelünkre, melyben arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy a Magyar Szépség egy amerikai film történetének, karaktereinek ellopása révén jött létre, még csak a fülük botját sem mozdították meg. Egyszerűen be vannak kattanva a letöltések miatt, és mással nem is foglalkoznak (legalább is mi így látjuk).
Arra közben senki sem gondol, hogy nemcsak az illegális (rossz minőségű) letöltések jelentenek alternatívát egy mozijegyvásárláshoz
képest, hanem maga a DVD korszak is. 4-6000 forintért örökbe megvásárolhatsz egy filmet, és sok-sok filmet vásárolhatsz 1-2000 forintért is, például jelen pillanatban az Ötödik Elemet is. Aztán ott van a DVD kölcsönzés (ami mellesleg hasonlóan pang, mint a mozik), és ott van a lehetőség, hogy valaki egyszerűen TV-t néz. Tetejébe mindennek azt se felejtsük el, hogy egyáltalán nem fontos mindenkinek minden nap filmeket néznie. Ha valaki épp egy repülőn ül, ha valaki egy fúrótornyon tartózkodik, ha valakinek épp be van gipszelve a lába, akkor érthető, ha állandóan valami cselekményt akar követni a képernyőn keresztül, csak hogy elterelje a figyelmét a saját életéről, hogy agyonüsse az időt. A többi ember számára azonban talán havi 1-2 jó film is bőven elegendő, hisz gondoljunk bele, évente kb 5-10 jó film keletkezik, érdemes őket beosztani, plusz a saját életed is élned kell, mert azt senki sem fogja helyetted megvalósítani.
Lényeg, hogy az emberek jól rácuppantak a tévénézésre,
és ezerszer is meggondolják, mikor váltsanak mozijegyet, és miközben a mozifilmeket hetek alatt leszedik a műsorról érdeklődés hiányában, az emberek otthonaikban a vibráló doboz előtt nap 2-3 filmet, legalábbis filmes cselekményt is lekövetnek. Ez a tv-junky-ság mellesleg egyenes ágon eredményezi a moziközönség elbunkósodását, értsd ezalatt a masszív zabálást, és a szünet nélküli beszélgetést a film alatt, be nem áll az arcuk, mert azt hiszik, otthon ülnek pizsiben a tévé előtt az asszonnyal. Ezek után az ember szívesebben vesz ki bármit DVD-n, vagy rögzíti a Duna TV digitális adását a winchesterére, mint hogy mások chips-ropogtatását kelljen elszenvednie filmnézés közben.
Budapest egyébként meglehetősen jól állt a mozik terén, sok-sok mozink volt, és mindig sok-sok filmet játszottak bennük egyszerre. Nos, ennek most már kezd leáldozni.
Ehéten például a Corvin mozi ünnepli 10 éves szülinapját, és mit gondoltok, mi mindennel kedveskedik látogatóinak? Egy-egy nyereménykuponnal.
Oké, hozzáteszik, hogy minden kupon nyer, de mi, nézők, akkor sem értjük, miért nem adják legalább a szülinapon kedvezményes áron a jegyet? A Puskin mozi éppen 80 éves, és azon a nagyvonalú gesztuson túl, hogy a 80 évesek ingyen mehetnek be, a jegyárat ünnepi 500 forintban állapították meg, ami már tényleg kedvcsináló, ünnepi gesztus. A Puskinban tudják, hogy az emberek ma 600-650 forintnál nemszívesebben költenek többet egy mozira. A legtöbb moziban azonban nem, vagy még ha tudják is, akkor is letagadják. A Mammut mozi például, amely korábban szintén a Puskint és a Corvint üzemeltető Budapest Film-é volt, éveken keresztül élen járt a legmagasabb jegyáraival. A Mammut és a Westend voltak éveken keresztül a pimaszul magas jegyárakat diktáló úttörők, érdekesség, hogy pár hete immár együtt törik az utat, lévén, hogy a Mammut is a Palace Cinemas hálózat tulajdonává vált.
Az egyetlen kérdés, amit nem értünk, hogy évek óta miért nem tett fel senki a komoly moziüzemeltető cégeknél, ahol állítólag még a titkárnők is diplomás marketing szakemberek, hogy miért nem csökkenti senki a jegyárakat? A Moziünnep talán, mint enyhe célzás, nem volt eléggé találó? Miért nem jut eszébe senkinek, csak az olyan pici, magyar moziknak, mint a Cirko, vagy a Kultiplex, vagy a Bem, vagy az Európa, az Odeon és a Toldi, plusz a hétfői 50%-os kedvezményeivel népszerű élharcos Vörösmarty, hogy ácsi, vigyük már le pindurit a jegyek árát, akkor talán több nézőnk lenne. Miért, miért nem jut ez eszébe senkinek?
Szerintünk azért, mert a külföldi mozitulajdonosok olyanok (legalább is mi így képzeljük), mint a Hal Neve: Wanda, illetve bocs, a Fészkes Fenevadak milliárdosa, aki egyszerűen kitűzi
, hogy mekkora haszonkulccsal kell működnie a vállalatainak. Egy bizonyos haszonkulcs lehet a dolgok mögött, amihez ragaszkodnak, és ami alatt nekik már nem éri meg itt folytatni a tevékenységüket. Ez persze csak következtetés, de annyiban logikus, elvileg, hogy bárki, akinél csökken a kereslet, gyorsan leviszi az árait, ha még teheti. Ha egy sertéstenyésztő, vagy egy táskakészítő akarja csökkenteni az árait, neki nem lesz könnyű, mert neki is megvannak a költségei, ráadásul nem is ő maga értékesíti a végterméket, így az un. árrésből sem igazán részesül.
Egy mozi azonban eléggé egyszerű ügy, kerülnek valamibe a kópiák, és el lehet adni valamennyiért a jegyeket. Ha olcsóbban adnák a jegyeket, jóval többen mennének moziba, de ez a atomi szinten primitív hipotézis őket szemmel láthatólag hidegen hagyja, vagy nem hisznek benne. Lehet az is, hogy mint a nagy világválság idején, most is inkább a tengerbe öntik a kávét, minthogy odaadnák olcsóbban a rászorulóknak, a filmbarátoknak. Most, hogy a magyar gazdaság, a magyar életszínvonal minden idők egyik legsötétebb periódusát kezdi el (természetesen leszámítva a világháborúkat, és persze a honfoglalást is), várható, hogy amit az elmúlt két évben még sikerült egyben tartani, az most szét fog esni.
Várható, hogy amíg az elmúlt két évben a keresletcsökkenést kemény kézzel a jegyárak emelésével kompenzálták (frontálpuszit játszva ily módon a mozinézés, a mozibajárás kultúrájának rovására),
addig ez most már nem lesz folytatható, mert az emberek egyre szűkülő pénztárcája, szórakozási költségvetése esetleg ütközésig szűkül, és bekövetkezik az evolúciós ugrás, mely révén sokan fogják úgy gondolni, hogy annyira azért nem fontos nekem, hogy beüljek egy nagy és sötét terembe, miközben odakint ezerrel zajlik az élet.
Félreértés ne essék, szubjektív kis eszmefuttatásunkkal nem azt akarjuk sugalmazni, hogy a moziforgalmazók mondjanak le profitjuk egy részéről, hanem hogy pl. Budapesten a budapestiek fejével kellene gondolkodniuk, el kellene magyarázniuk a külföldi főnököknek (illetve a 100 %-osan magyar tulajdonú Uránia Filmszínház igazgatóságának), hogy itt, ha lejjebb vinnék a jegyárakat, a moziüzemeltetés sokkal jobb üzlet tudna lenni, mint amilyen most.
-zé-
2006-09-28
