Az Arnold és Anne Kopelson neveket valami miatt könnyû megjegyezni.
Megnézed a Végképp eltörölni-t, az Õrült várost, Szökevényt, és már ennyi is elég, hogy a házaspárt végképp megjegyezd magadnak. Alfred Hitchcock nagyon sok filmet csinált, a Gyilkosság telefonhívásra egy eléggé híres darab ezek közül, amit Frederick Knott darabja nyomán hozott létre. Két verzió közül választhatunk, az egyik, hogy Kopelson-ék arra gondoltak, a nyolcvanas évek mûvész és régi film -mánia hullámai után ismét felnõtt egy generáció, amelyiknek el lehet adni a jóöreg történetet, de elképzelhetjük romantikusan is, hogy Andrew Davis az Úszó erõd és a Szökevény rendezõje szerette volna 
megcsinálni a „megintcsak" jóöreg darabot - 
Alfred Hitchcock után szabadon, mert „szerinte a Hitchcock film tökéletes, csak van még a történetben valami, amit eddig senki nem hozott felszínre. Bármelyiket lehet választani, mind a kettõnek jó a vége, éspedig az, hogy a mozikba került a Perfect Murder. 
Mi személy szerint nagyon izgultunk, hogy megint megnézünk egy filmet a Gwyneth miatt, vagy  Mr. Andrew Davis miatt, és hoppon maradunk.

 Az eredmény azonban nagyon is pozitív lett, ami mindenképp jó hír, és ráadásul mindenkinek! Hiszen a US Marshals kábé annyival hozott kevesebb pénzt a prodiknak, mint amennyivel kevésbé tetszet nekünk, mint a Szökevény. Gwyneth pedig  végre nem „csak" egy híres-, hanem olyan  filmben játszhatott, ami jó is, és ez azért mindig számít megintcsak. 
A feliratok mindig mindent elárulnak. Nem mintha már nem lenne késõ, de amikor megpillantod végre egy film elsõ másodperceit, (általában a feliratokat), máris  megérzed, mire számíthatsz.

folyt.