Bódy Gábor és a Videóművészet (3. rész / 5)
::::: videó-extázis 1980-tól
Bódy Gábor 1980-ban már teljes szellemi vehemenciával a videóval foglalkozik. Elkezdi kidolgozni és megszervezni az INFERMENTAL-t (szerelmével, feleségével Veruschka Bódy-val, Baksa-Soós Verával). Ha belegondolunk, ez mindennél megdöbbentőbb. Globális videóművészeti folyóiratot szervez meg, megszervezi a videóműfaj létrejöttét ünneplő, katalizáló video-organizációt, úgy, hogy maga még nem is készített videót az új évtizedben, "csupán" egy gigantikus mozifilm van mögötte, amelynek persze egyik jelenetét (pénz elfogadás a hatalmat reprezentáló egyházatyától, Udo Kier alulnézetben :)) a gyönyörű Walzer-be is bevágja (illetve variációit újraforgatja és bevágja) 1985-ben.
Infermental borító
Már megint oda lyukadunk ki, hogy Bódy egyfajta küldetéstudattal, egyfajta stratégia alapján tört előre művészete és tevékenysége terén az időben. Bódy Nem egy egyszerű videóművész volt, hanem az új látásmód élharcosa, prófétája, lásd Bonta Zoltán által készített interjút vele és Walter Gramming-gel - Bódy egy új vizuális kultúr-korszak látomásos prófétájaként szerepel benne.
Bódy-nak először is meg kellett szerveznie a videót, a videóművészetet - globálisan. A küldetése ez volt, saját videóműveit e küldetés megvalósításának folyamatába illesztette - minden műve egy-egy műfaj-teremtő demonstráció, az ügy, a küldetés szolgálatába állítva.
Már maga a videóművészet is egy párhuzamos történet, az ipar egyszerű terjeszkedése mellett létrejött forradalom, amely során az ember vindikálja magának a képkészítés, adás-készítés, tévéképernyő-használat jogát (fellázadva az ipar ellen). Bódy INFERMENTAL projektje azonban még ezen felül is egy "párhuzamos" történet - ami Bódyra tökéletesen jellemző, egész életműve, egész aktivitása egy parallel univerzumot hozott létre Budapesten (egy ízben a magyar hivatalos kultúrdelegáció mellett párhuzamos, parallel delegációt szervezett meg), amit avantgárd helyett gyakran neveztek alternatív kultúrának.
A videóművészet párhuzamos történet, hiszen lehetett volna csak az, hogy az emberek rászoknak a videómagnók használatára (lásd még a vasfüggöny mögött is megjelent 1986-ban Csabai Dániel Videótechnika c. könyve - lezárva magnósok évkönyve sorozatot), és rászoknak a videókamerák használatára, szakítva az addig dívott Super 8-as filmtechnikával. Lehetett volna ez is a történet, de létrejött a videóművészet, és külön történetet valósított meg, az ipar által futtatott történettel párhuzamosan.
Az INFERMENTAL azért párhuzamos történet, mert a televíziók képernyőjén 1981-től már ott vibrál az MTV, a Music Television, amivel később a videót 2 évtizeden keresztül azonosítják majd. Bódy élvonal volt, és már 1980-ban elkezdte az INFERMENTAL szervezését, az első szám 1982-ben jelenik meg, fizikailag picivel lemaradva az MTV mögött, szellemileg azonban előtte járva. Sietni kell. Ismét. Harc az idővel, az időtervért, a tempóért, ami Bódy diktál, hogy a világ által diktált tempóval versenyezhessen. A második szám az (1982/83), amelyben már ott van Bódy egy új videója is, a Démon Berlinben (az első számban az 1978-as Beszélgetés Kelet és Nyugat Között , ésa Muybridge Mozgástanulmányok volt a Bódy kontribúció, ami valójában nem is videó, ugyanakkor, akárcsak a Psyché, abszolút a videó korának szellemében készült mű - és persze, hűen a Bódy féle történelmi-kor feldolgozás küldetéséhez, a mozgókép ősének is kortárs emléket kell állítani, be kell venni a Bódy-bárkába :)).
Bódy Gábor (az MTV elterjedésével párhuzamosan) művész társaival pezsgésnek indított egy egész videóművészet-alapú kultúrát, és Bódy Gábor olyan videóműfajok alapját is lefektette, amelyek sosem jöttek volna létre. Amíg a világ a videót a music videó-val ("a videóval") azonosította, Bódy megalapozta a filozófiai klip, a mitológiai klip, a lírai klip / verses klip műfajait is - egy-egy kiemelkedő jelentőségű alkotással. Bódy felfedező volt, pioneer az élvonalban, aki minél többet akart felfedezni a feltáruló új korszakból, korból. Kreatív filozófusra jellemző módon minden egyes filmje, műve, minden egyes jelenetét úgy rendezte meg, hogy a végsőkig leásva megfejtette, hogy miről szól, és e tudás birtokában rendezte (tkp. újra) meg, úgy, hogy a beállítás a legteljesebb, legátfogóbb, legtalálóbb, legjellemzőbb képet tudja nyújtani.
A videóművészettel kapcsolatban gyakorlatilag ugyanerre törekedett, mint aktív és élvonalbeli pioneer azon volt, hogy a videóművészet ne csak úgy megjelenjen, felbukkanjon, hanem az utolsó cseppig és a lehető legátfogóbb, legtalálóbb módon felfedezzék mindazt, ami a videóban felfedezendő. Az általa felfedezett, alapított videó műfajokra jellemző, hogy bár évtizedeken keresztül nagyjából senki sem csatlakozott hozzájuk, ma, amikor a digitális rögzítés- és szerkesztési technika, valamint a széles sávú internet révén a videó elnyerte teljesen funkcionális formáját, ezek a műfajok ma lüktetően aktuálisak.
Bódy a videót "kreatív gondolkodószerszámként" tekintette. Miközben a fogyasztói társadalomban a népek új játékszert kaptak, Bódy az ipar által felkínált új játékszerben a történelem során addig legszabadabb formában megvalósítható képalkotás, gondolat-megfogalmazás és közlés eszközét látta.
Észre kell vennünk, Bódy egy stratéga volt, stratégaként működött egy globális vizuális forradalom kellős közepén ahelyett, hogy egy személyként vett volna benne csak részt. Lehetett volna az, hogy "csak" műveket hoz létre, s közben művész társaival értekezik a videóról, ehelyett azonban az egész érára, az egész műfajra visszaható organizációt álmodott meg és hozott létre, saját műveit pedig ennek a kulturális forradalomnak a kilométerköveiként készítette el, int aki nem novellát vagy regényt ír, hanem egy nyelvtankönyv aktuális, következő nyelvleckéit készíti el - melyek mellesleg novellaként "is" zseniálisak. Videói példák, lefektetett nyomok, melyek új videó műfajokat jelölnek ki (még ha az elmúlt 30 évben nem is túl sok videóval találkoztunk, melyeket alkotóik "philo-clip" vagy "lyric clip", esetleg "mytho-clip" műfajba soroltak volna be). Bódyt a videóforradalom jobban érdekelte, mint saját videóművészete.
Az INFERMENTALforradalom volt a videóforradalmon belül, amelyben művészek százai (a közönséggel együtt:ezrei)globálisan és együtt fedezték fel, hogy egyáltalán miről szóla videóművészet. Történhetett volna másképp is, de így történt, mert Bódy Gábor és Bódy Vera elindították az INFERMENTAL-tegy szofisztikált rendszer-teremtő képlet alapján (1980-ban kezdik el megszervezni, az első szám 1982-ben lát napvilágot).
Bódy számára a videó az új korszak, s ennek az összes létező dimenzióját bejárja, végiggondolja, végigelemzi, publikálja. A Psyché még el sem készült, de az Anzix-ról már mint egy régi filmjéről beszél. A Kutya éji dala pedig ugyancsak egy videóprojektből pattan ki, az Extázis 1980-tól című alternatív, underground művészeti dokumentációs projektből, amely során találkozik a VHK zenéjével, Grandpierre Attila filozófiájával (lásd a koporsó, amiből eliszkolt a hulla), költészetével, amelyben ráismert a valóságra rákényszerített hivatalos valósággal konfliktáló emberek "kutyaugatására", ösztönös reagálására, a hivatalos valóság elutasítására. Bódy egyből felismerte, a videóforradalom egy nagyobb forradalom része, a valóság felfedezésének forradalmáról van szó, és közben a hivatalos valóság elutasításáról, megdöntéséről, felülírásáról. Erről szóltak a '80-as évek, egy egész rendszer omlott össze a valóság-háború nyomán (a rendszer azt mondta, lenini úton haladunk, a valóságban résztvevő művészek, gondolkodók azt mondták, ez egy sima diktatúra, a kommunizmusban pedig már senki sem hisz, átverés az egész).
Bódy egyből lecsap a VHK-ra és Grandpierre-re, de nem úgy, hogy egy nagyjátékfilmen töri a fejét, hanem úgy, hogy továbbra is a videóforradalmon dolgozik, videóval forgat, videó stílusban elemzi, értelmezi, kutatja a valóságot, a művészetet, a művészi expresszivitás kortárs formáit.
Ma már felfogni sem könnyű, micsoda döbbenetes, agyon keresztülsüvítő élmény volt látni a filmben a VHK és a Bizottság felvételeket - videóról. Jellemzi a Kutya éji dala forradalmiságát, hogy a következő 10-15 évben minden picit is kísérletező filmes Bódy receptek alapján dolgozott. Bódy büszke is arra, hogy videót is használ (és Super-8-at is), a film végén a szűkszavú feliratok közt hangsúlyosan ott szerepel, hogy videóra és S-8-ra is forgattak. Büszke volt rá, achivement-nek tekintette, hogy egy nagyjátékfilmben personal képrögzítési technikát alkalmazott, illetve valóságban előfordult felvételeket, és nem eljátszott, imitált felvételeket (lásd ellenpéldaként a Linda c. sorozat egy Első Emelet-es koncertjét a Pecsában, vagy a Mesék felnőtteknek sorozatot, amely a videó stílusú bluebox technikán, és egyfajta modern, videó jellegű képminőségen alapult - mindkettőben ott van a videó és tulajdonképpen az új modernitás is, de ... mindkettő sokkal kevesebb, mint amiről a videó és a videó forradalma szól, mindkettő csak ipari alkalmazás, a videóművészetet jellemző kreatív, kutakodó, gondolkodó elme szikrája nélkül, csomagok, melyekbe nem csomagoltak semmit). A VHK koncertek azonban valódiak voltak, a Bizottság koncertek valódiak voltak. Túl ezen a valódiságon, a videó révén e koncerteket egy magasabb rendű médiumba tudta olvasztani, és (mint egy kortárs kurátor) meg tudta jelentetni egy nagyjátékfilmben (mint kiállítóteremben). Így egy olyan nagyjátékfilm jött létre, amely leásott egész az underground-ig, s azt eljuttatta a nézőkhöz, mint valami kulturális filmhíradó. Nem csoda, hogy aki látta a Kutya éji dalát, életre szóló, felülmúlhatatlan élményt szerzett.
következő fejezet: több, mint "filmrendező": mozgókép-, illetve videóforradalmár
a cikk fejezetei: