Bódy Gábor és a Videóművészet (4. rész / 5)
::::: több, mint "filmrendező": mozgókép-, illetve videóforradalmár
Ha valaki úgy tekinti Bódy Gábort, mint filmrendezőt, pályáját pedig a nagyjátékfilmjei mentén látja megvalósulni, óriásit téved. Bódy Gábor a Psyché óta egy forradalomban élt, azt a forradalmat fedezte fel, értelmezte és propagálta, katalizálta és eszkalálta (a videó forradalmát). Ezt a forradalmat intézményesítette, organizálta globálissá, majd tovább lépett és egy a megdőlt hivatalos valóság elleni valóság-forradalom élharcosává és stratégájává lépett elő. Teljesen egyenesvonalú pálya, minden részlete tökéletesen a helyén van. A Psyché után egyenes vonalban következik az INFERMENTAL, majd a Démon Berlinben, az "Extázis 1980-tól" (micsoda beszédes cím!!!), amelyből végül a Kutya éji dala bontakozik ki (vegyük észre: nem az Extázis a mellékterméke a Kutya éji dalának, hanem fordítva, hiszen az Extázis a korábbi projekt).
Bódy Gábor hűségesen, kreatívan és zseniálisan teljesítette (ugyancsak önként vállalt) küldetését a klasszikus történelmi kor feldolgozása terén. Ezek a feldolgozások, adaptációk fantasztikus összefoglalásai a történelmi kornak, lásd a Jappe és Do Escobar !!!! Bódy minden mozdulatában, minden kifejezésében, minden mondatában ott vibrál a történelmi kor, s annak bensőséges ismerete. Ez azonban csak a kezdet volt a számára. A Psyché-vel pedig megmutatta, hogy a történelemről hogyan lehet és hogyan izgalmas gondolkodnunk, ha filmet készítünk vagy filmet nézünk. A Psyché egy történelmi film, amely egy kortárs "történelmi" film, amelyen keresztül Bódy (egy küldetést teljesítve) leadta a maga "kis" fogalmazványát a történelmi korról, és .. elérkezett a jövőbe ... Guttemberg könyv-kora után a videó korába. Bódy a videó korának Guttembergje akart lenni - és meglehetősen nehéz lenne kétségbe vonni a tényt, hogy azzá is vált.
A Psychében felfedezte a videót, a Psychét ugyanolyan intenzív módon komponálta meg, mint pl. a Walzert vagy a Démon Berlinben-t. Mint egy videót - az általa felfedezett és propagált új narrativitás szellemében. A Psyché után pedig már 100%-ig videóban gondolkodik, ami nála nem egyszerűen egy hordozót jelent, nem egy képstílust, nem egy eszközt, hanem egy aspektust, amelyből a valóságot tekinti, egy módszert, egy megközelítést, egy látásmódot, amellyel a valóságot képes megragadni, rögzíteni - és egy artikulált expresszió formájában tovább adni. A videó számára az új látásmód, az új filozófia, az új valóságélmény.
A Kutya éji dala a filmet már csak mint tradicionális hordozót alkalmazza - azért, hogy nagyjátékfilmként eljusson a moziba. A Kutya éji dala már egy játékfilmen (messze) túli film, egy hihetetlenül, elképesztő módon laza és komplex, egyszerű, friss és evidens, és közben szofisztikált, magas szinten megszervezett kompozíció. A Kutya éji dalát Bódy Gábor már mint egy újfajta filmet készítette el, amely műfajt ő találta fel, és ő is alkalmazta: a valóság gestaltálása (?), a valóság reprezentatív lényegének megtalálása, s ennek nyomán a valóságról olyan kép publikálása, amely megragad bárkinek a fejében, mert ráismer, mert eredeti, mert (felületes mai szlenggel) "mém".
Más szavakkal: a valóság kutatása, illetve filmforgatás közben megsejteni, elérteni, hogy az miről szól, s a kutatást, a forgatást már ennek a felfedezett tartalomnak a kidomborításának dedikálni. A kutya éji dala azért különleges, mert nem csupán egy filmet bontott ki, mint egy álmot, hanem az aktuális valóság tartalmát is felfejtette. azaz kutatása nem a film cselekményére vonatkozott, hanem magára a valóságra. Kutatás, forgatás közben megtalálta, hogy miről szólt az aktuális valóság, és erről olyan képet készített, amely alap-beállítássá lett.
A Kutya éji dala Bódy karrierjének eredetileg nem a végállomása, nem is csúcspontja akart lenni (bár sajnos, azzá vált), hanem "csak" egy a menet közben, küldetés közben elkészített Bódy művek közül. Egy újabb demonstráció, amellyel ezúttal azt mutatja meg, hogy az új vizuális korszakban így néz ki egy valóság-értelmező, valóság feldolgozó film (e demonstráció minden idők legfantasztikusabb élményt nyújtó, s mellesleg nyelvileg a legmagasabb szinten szervezett filmjét eredményezte:))
A Kutya éji dala után a Walzer és az Eurynome tánca egyenes folytatásként keletkeznek, Bódy az új látásmód, az új korszak, az új (video) kultúra vonzásában alkotott, következő filmje, a Psychotechnikum 100%-ig videó lett volna, olyan megoldásokkal, amiket napjainkban, kb. a Men in Black óta látunk a mozikban (beszélő kutya, kutyafejű taxis :)), és persze olyanokkal, melyek felbukkanására még évtizedeket várhatunk :)
foto - Bódy Gábor: Dancing Eurynome
Bódy közben megmentette a Jégkrémbalett című filmet az enyészettől. A történet ma úgy hangzik, hogy elfogyott a pénz Wahorn András gigantikus habos jelenete miatt, és a produkció leállt volna, ha Bódy Gábor nem jön a videókamerájával. Ennek azonban érdemes utánagondolni. Ha Bódy nem jön a videó kamerájával ... ? Ez így úgy hangzik, mintha a videó kamera egy értelmezhető opció lett volna, csak a produkció, a Bizottság nem tudta volna megengedni magának. A valóság azonban az, hogy leáll egy film, mert nincs rá több pénz, és Bódy előáll azzal, hogy nem is kell több pénz, mert lehet forgatni videóra is !! Bódy nem egy videókamerát hozott a produkcióba, hanem a videóforradalom lángját, eltérítve a produkciót az eredeti pályájáról - és lám, a Milarepa verzió (az áttörés, amikor átálltak videóra) micsoda klasszikus lett !!! Bódy nélkül nem jött volna létre. Nem a videó kamerája nélkül (nyilván nem is volt saját videó kamerája), hanem a látásmódja nélkül, amely videóban gondolkodott. A Milarepa verzió az INFERMENTAL-banis részt vett, sőt, az Axis-ba is (méltán) bekerült.
Shakespeare számára a színpad deszkái a világot jelentették, Bódy Gábor számára a videó, és az ebből kibomló újfajta vizuális kultúra, s az ebből kibomló valóság-forradalom jelentette a világot. Bódy Gábor a videó megszállottja volt - s közben persze a filozófusa, művésze, organizátora, stratégája, propagátora. Bódy művészete egy csodálatos óriás-hullám, amelyben megcsillan, sőt, valós, sosem látott fényében felragyog történelmi kor, mielőtt alábukna, hogy átadja helyét egy gyökeresen új vizuális kornak, amelyet Bódy elsőként és legintenzívebben (s extenzívebben is :)) fedezett fel,a videó korának. És félreértés ne essék, Bódy Gábor a videón nem VHS-t, nem Betamax-ot értet, ő már digitális videóban gondolkodott, terjesztésben, készítéseben, kábeltévében (no limit :)) - digitális videóban, ahol minden egyes pixelt komputerrel lehet vezérelni, létrehozni. Bódy Gábor a digitális képi kultúra (mint kulturális tektonikus lemez) felbukkanásánál úgy volt ott, mint egy jövőből visszatelepült időutazó, aki mindent tud az új korszakról, és minden erejével azon van,hogy az a lehető legtökéletesebb módon bontakozhasson ki.
Bódy ott volt az újkorszak hajnalán, az új vizuáliséra születésének szent pillanatában, ott volt mint hihetetlen érzékenységű médium, hogy a lehető legcsodálatosabb módon ünnepelje és segítse elindulni az új kort, miközben a lehető legcsodálatosabb módon emelt emléket a réginek, az előzőnek ...
következő fejezet: izgalmas linkek, a cikk alapjául szolgáló források:
a cikk fejezetei: