Bódy Gábor és a videó-könyv (2. rész / 7)
a cikk fejezetei:
::::: az Axis, az első videó-könyv megjelenése
Pedig lehetséges lenne. Bódy Vera Bódy Gábor halála után kiadta az Axis-t, az első videó-könyvet, ami Bódy Gábor álma volt. Így volt szerencsénk megfigyelni a "könyvet" élőben is, működés közben. Egyedül annyi nem stimmelt, hogy a képernyőt nézők száma bőven meghaladta a 7-et :) Ott ültek a Kossuth Klubban, egy szürke Grundig televízió képernyőjét bámulva (talán két képernyő is volt, két teremben?) s közösen nézték az Axist. Egy pillanatra megmártózhattak a jövőben - amit Bódy Gábor provizionált, s amelynek előkészítésén, megvalósításán fáradhatatlanul (és egyáltalán nem eredménytelenül :)) dolgozott. A videó-böngészés ott és akkor megvalósult. A parkettázott padlón kényelmesen elheverve, vagy fotelban ücsörögve, a szomszédos büféből üdítő jellegű italokkal felszerelkezve a jelenlévők egy olyan újszerű szituáció részesei lehettek, amely minden elképzelhetőt felülmúlt. Bódy Vera a nappalijának kinevezett térben némi beszélgetés, előszó, Peternák Miklós által előadott értelmező, gondolat-indító mondat után levetítette az Axis c. videó-könyv videóanyagát.
Kizárólag Bódy Gábor jelenlétének a hiánya felelős azért, hogy az emberek az anyagot nem diszkréten és örömittasan beszélgetve, hanem totális ámulatban nézték végig - hiszen e kiadvány révén (amely a Dumont kiadó gondozásában jelent meg) pontosan azt láthatták, sőt, saját, parkettán ücsörgő Axis-nézés élményük révén pontosan azt tapasztalhatták meg ott és akkor, amiről végérvényesen lemaradtak. Egy szellemileg pozitívan inspirált és stimulált kort. A videó és a videó-könyv korának pompázatos nyitányát, megvalósulását, amikor a szellem napvilága vibrál képernyőinken. Abban a pillanatban veszítettük el, amikor megkaptuk - amikor felfogtuk, hogy mit kaptunk, illetve mit veszítettünk el.
A videó-könyv Bódy Gábor álma, szívügye, egy újfajta gondolkodási, kifejezési és befogadási formula, amely alapvetően non-lineáris. A tény, hogy a videó kazetta alapvetően lineáris lejátszást tesz lehetővé (sőt, a szerkesztésre is ez áll), ne tévesszen meg senkit, Bódy eleve videólemezekben gondolkodott (rajta tartotta a szemét az iparon, és tisztában volt azzal, mikor mi fog kijönni, és stratégaként számolt is vele, lásd a video 8-as kamera érkezését is már évekkel a megjelenés előtt várta). A videó-könyveket már az elején is leginkább lemezen képzelte el - lemez azért tetszett neki, mert a képminősége nagyon jó, és ... mert tetszés szerint meg lehet állítani, ki lehet merevíteni ... (azaz a non-lineáris megtekintés, videó-böngészés lehetősége miatt :)).
Bódy ezer ponton, és ezer szinten rugaszkodott el az akkori jelen kultúrájától, a jövő lehetséges kultúrája, egy vadiúj típusú (demokratizált, decentralizált) mozgóképi kultúra felé. Elrugaszkodott először is a befogadás szintjén a mozik lineáris műsor-lejátszó intézményétől (beülsz, megnézed, kijössz, hazamész), és attól is, hogy valakik sötétben némán nézzenek végig egy anyagot. Bódy víziójában az emberek világosban néznek közösen "filmeket", videókat (anyagokat). Egymás jelenlétét nem elszenvedve (mint ma a moziban), hanem akceptálva is, baráti jellegű társaságban, és úgy, hogy miközben nézik az anyagot, gondolkodnak, sőt értelmeznek, beszélgetnek is.
Bódy elrúgta magát a műsor(anyag) készítés szintjén is a tömegkultúrától. Számára a lényeg az egyéni kreativitás, a valóság szabad stílusú értelmezése volt - ezt a szabadságot szerette volna a publikum számára elérhetőként látni.
idézet Bódy Gábor - Work In Progress c. írásából:
"A videótörténeteknek megvan az az előnye is, hogy állandóan újravághatja, kiegészítheti és mintegy újraírhatja őket az ember. "
Jellemző, hogy miközben a legmodernebb szintet képviselő videót propagálta, a Super 8-as technikát továbbra is kedvelte, vidéki amatőr filmklubokba is leutazott, hogy a Super 8-as technikát népszerűsítse. A Kutya éji dala kapcsán pedig a S-8-as betétekre ugyanolyan büszke volt, mint a videó részekre. Ebből csak azt vonhatjuk le, hogy számára az igazi nóvumot nem a videó technika fizikai újszerűsége jelentette, hanem az, hogy a hétköznapi emberek kamerát kaphatnak a kezükbe, és saját maguk készíthetnek, szerkeszthetnek, publikálhatnak filmet, műsort, anyagot, amit más emberek (az ipari csatornáktól, mozitól, tévétől függetlenül) szabadon megtekinthetnek.
Bódy a videó-könyv projektjével a szabad terjesztés terén is elrúgta magát az uralkodó szokásoktól, az elfogadott rendszertől. Nyilvánvalóan fontos volt számára a befogadás szabadsága is, az, hogy a néző az anyag készítőjével egyenrangú szubjektumként, az anyag megtekintését végiggondolkodva (adott esetben) végigbeszélve vegyen részt a megtekintés, a szeánsz folyamatában - és ne egy passzív végfelhasználóként.
korabeli újságcikk az Axis-ról, Petrnál Miklós tollából (1986)
A videó-könyv nem a tömegkultúra médiuma, bár az ipar óriásai által gyártott anyagokat is célba lehet juttatni vele, Bódy elsősorban perszonális, művészeti, szociografikus anyagok célba juttatásában gondolkodott. Vegyük észre, a videó-könyv gyakorlatilag a televízió komplementere. Amíg a televízió csupán formálisan, motorikusan tartja működésben a társadalmat, mint egy lélegeztetőkészülék, addig a videó-könyv eljuttatja az otthonokba, közösségekbe a valóságértelmező kreativitást, valamint a mások által készített fogalmazványok szabad, kötetlen befogadásának lehetőségét - pont úgy, ahogyan egy könyv teszi lehetővé egy író művének, gondolatainak befogadását, illetve, ahogyan az írás és a nyomtatás lehetővé teszi az emberek (írók és olvasók közössége) számára, hogy szellemileg felemelkedjenek. A felemelkedés, a kulturális virágzás motorja az "olvasás" (esetünkben videó nézés). A videó-könyv egy alternatív kultúra alapja - a televízió passzív fogyasztói kultúrájához képest.
idézet a Work in progress c. írásából:
..................................
"Most, 1983-ban keresem a lehetőségeit annak, hogy minél gyakrabban és minél személyesebben dolgozhassam videóval. Tudatában vagyok, hogy sokan csak zenei vagy képzőművészeti tevékenységük kibővítését látják a kazettában, mások számára pedig főleg a dokumentáció és a demonstráció hatékony közege. A magam részéről azonban én remélem, hogy irodalmat csinálhatok vele. Ez végső soron nem jelent mást, mint egy új nyelv felszabadítását, képek, szavak és zene szabad természetéből fakadóan kötetlen egymás mellé rendelése által. Egy olyan nyelv felszabadítását, amelyet eddig a mozi és a tévé tömegkultúrája formált és részint deformált is. Most a szekularizált irodalomhoz és a képzőművészethez hasonlóan személyessé válhat, s ezzel magától értetődően a tömegkultúrát tevékenyen inspiráló tényezővé is."
..................................
Fontos megemlíteni, hogy Bódy Gábor nem az entertainment oldaláról közelítette meg a filmet - hanem a társadalom jobbá tételének aspektusából. Nem az üzletet látta benne, és nem is a technika továbbfejlődésének a lehetőségét, hanem az ember szellemi szabadságának a kiteljesedését, amely nála végső fokon a társadalom életminőségének a javításába torkollott (nála a valóságról készült anyagok végül visszahatnak a valóságra, és ennek a haszna nem az, hogy pénzt termel az alkotójának, hanem, hogy a társadalom értelmesebben, érzékenyebben működővé válik). Új videóműfajok c. írásában például felemlíti, milyen jó lenne a zene és a tánc aktuális megvalósulásait, stílusait rögzíteni, s publikálni, hogy az anyag a fiatalokhoz eljusson. E tervében a mozgatórugó kimondottan az volt, hogy egy új, értelmes és érzékeny korban legyen vége annak, hogy az új generációkat mindig elnyomják a korábbiak, és nem értik meg őket.
idézet az új videóműfajok c. írásából:
..........................................
"A zene és a tánc (továbbá az e köré csoportosuló jelhordozók, viselkedésformák) folklorisztikus erővel törnek fel és újulnak meg, valahányszor egy új nemzedék mint még integrálatlan kisebbség jelentkezik a társadalomban. Az erre vonatkozó példákat és nézeteket összegyűjteni éppúgy kulturális kötelesség, mint megteremteni egy pozitív és nem pusztán represszív integráció lehetőségét."
..........................................
A videó az, amely segítségével a költők költészetet hoznak létre, és videó-könyv formájában költészetet (filozófiát, valóságértelmezést, szociográfiát) juttatnak el más emberekhez, akik a képernyők előtt ülve maguk is költők, úgy, hogy vagy már azok voltak, vagy abban a percben váltak azzá. A videó és a videó-könyv lehetővé teszi, hogy a szellem napvilága ott vibráljon rengeteg képernyőn - mint ott a Kossuth Klubban az Axis "vetítésekor"- közös megtekintésekor.
A videó-könyv egy új típusú művészet-befogadási forma, amely lehetővé teszi azt a természetes intimitást, amit a gyerekek festészeti albumok böngészésekor élnek át, vagy amit a tinédzserek a magazinok közös böngészésekor valósítanak meg (amikor a 90-es években egy kávézóban ketten vagy többen nézegetnek egy magazint). Társas művészetbefogadás - csodálatos idea, és a valóságban is létezik, például a fiatalok és idősebbek ezért járnak közösen fesztiválokra, koncertekre.
(Ha már koncerteket említünk, érdemes megjegyezni, hogy ma videó segítségével mozikban operaelőadásokat, balettelőadásokat vetítenek le az összegyűlt művészetbarátoknak - nyomokban már ez is hasonlít a videó-könyvhöz, leszámítva, hogy moziteremről van szó, és borsos jegyárakról, ugyanez az óriási vászon helyett LCD képernyőn, vezeték nélküli fülessel, egy mozi üvegablakos kávézójában még kellemesebb élmény lenne).
következő fejezet: a DVD, s azon is túl
a cikk fejezetei: