Bódy Gábor és a videó-könyv (5. rész / 7)
::::: az emberi, társadalmi tényező
A videó-könyv műfaja mára már elérhető valósággá vált, észre kell azonban vennünk, hogy ehhez a mi aktív társadalom formáló részvételünk, beavatkozásunk is szükséges. A művészet (észre kell vennünk) nem játszódhat a társadalmon kívül, amelyben élünk, nem valósulhat meg anélkül, hogy emberek egymással intellektuálisan érintkeznének, konfrontálódnának, no és persze önmagukkal is, saját életükkel, életvitelükkel, saját gondolataikkal.
Más szavakkal: akármilyen kényelmes, ergonomikus lehetőségeket is kínál a technika, művészet és valóság-értelmezés csak akkor jön létre, s csak akkor terjed, ha az emberek kimásznak abból az érdektelenségből, amit a fogyasztói kultúra kiszab rájuk. A televízió atomizálta a modern társadalmat, s közben az egyéniségeket szürke tömeggé mosta. Az emberek társas érintkezési szokásai visszafejlődtek, beleértve a pohár bor melletti filozofálást (a korsó sört is említhetnénk, Hrabal törzskocsmájában, a Tigrisben, a hétköznapi filozófia, a beszélgetés kultúrájának bölcsőjében ma egy egy LCD képernyő ontja a központi adást foci VB idején - szerencsére, csak akkor), a művészek pedig hivatásosak lettek és közben óvatosak is, mint a kötelékben felderítést végző katonák (a komoly kollektív munka közben nem való egyénieskedni, sem viccelődni, és minden lépést komolyan meg kell fontolni).
Társadalmunkban ma a "defenzív többség" az uralkodó állapot, innen kellene a proaktivitás irányába elmozdulnunk, a "menekvés kertjének" szindrómájától, a "kutya éji dala" kollektíve expresszív állapotáig. Az emberek a televízió felülről jövő, központi, 'industry-to-humans' adásának közvetlenül csatolt, egymástól elszigetelt végfelhasználóivá lettek, a beszélgetés-, írás, gondolkodás-, videókészítés alapú, alulról jövő, H2H (human-to-human(s)) alternatív kultúra, amelynek Bódy szellemi szabadságharcosa volt, a nemlét határáig húzódott vissza. Ma az alternatív kultúra helyén periferikus kultúrát találunk, amely nagybani beszállítójává lett a mainstream kultúrának (függetlenség nélkül, alárendelt formában). Ugyanúgy, ahogyan Mrożek és Jeles András főhőse, az utolsó politikai fogoly a Rendőrség / Mosoly Birodalma c. darabban nem akar többé rendszer-ellenes lenni, ma már senki sem akar a mass médiával rivalizálni, hanem annak élvezőjévé akar válni - mint mindenki más is.
következő fejezet: videó-könyv: az alternatív kultúrák médiuma
a cikk fejezetei: