Bódy Gábor és a videó-könyv (4. rész / 7)
::::: a videó-könyv ma
Bódy Gábor videó/könyv-ideája egy-két alkalommal már megvalósult (a DuMont kiadó maga is több videó-könyvet producelt, köztük Peter Weibel egyik videó-könyvét) s most úgy tűnik, a technikai fejlődés kezd eljutni oda, hogy a videó-könyv műfaja általánosan elterjedhessen.
Ma, amikor bárki e-book-ot hozhat létre a saját íróasztalán (ma már íróasztalt sem használunk), ma, amikor bárki képet, hangot szerkeszthet "a gépén", éspedig úgy, mint ahogyan azt a televízió stúdiókban teszik (ugyanolyan minőségben), ma, amikor minden turista, sőt, minden helyi lakos is videó kamerával felszerelkezve mászkál a városban, ma már elmondhatnánk, hogy minden adott a videó-könyv valódi megjelenéséhez, széleskörű elterjedéséhez. A palatáblákat revitalizáló PDA -k, érintőképernyős lap-komputerek, vagy a komputereket a tv-képernyővel összekötő modern csatlakoztatási lehetőségek (HDMI), illetve a széles sávú internet korában, amikor bárki meg tud mutatni bárkinek egy videót, a videó-könyv - még ha a könyv formátumot levetkőzve is - de tényleg univerzálisan elérhetővé válik.
lásd az Institute of Network Cultures idei konferenciájának címét: the Unbound Book (Kötetlen könyv)
Ma minden adott - technikailag. Ma egy INFERMENTAL számot összeállítani technikailag gyerekjáték lenne, mindenki interneten küldené át a videóját a szerkesztőségbe, postaköltség, kézbesítési idő, és másolással járó minőségromlás nincs többé. Ráadásul korlátlan számú befogadóhoz el lehet juttatni a kész anyagot. Technikailag paradicsomi állapot - mégis, a gyakorlatban olyan (társadalmi, társas érintkezési, pszichológiai) gátak, akadályok jelentkeznek, melyekre Bódy korában nem számítottunk volna - s mindazt a támogatást, amit a technika kínál, az emberi tényező elnyeli. 
az INFERMENTAL 1980-1986 c. kiadványból
Ma már szinte úgy láthatjuk, hogy egy adott technika mindig akkor válik elérhetővé, amikor a társdalomban már megjelentek a gátak, amelyek megakadályozzák, hogy valamiféle intellektuális forradalom jöjjön létre az illető technika elterjedése nyomán. A valóság persze ennél nyilván szomorúbb, nyilván valami olyasmiről van szó, hogy a kezünkbe kapott szabadságot nem vagyunk képesek valódi szabadságként tekinteni, mert az kihívást jelentene, s inkább ösztönösen elzárkózunk az alkalmazásától, ahogyan Buñuel Öldöklő Angyal c. filmjében nem tudnak kimenni a szobából a vacsoravendégek, mert pszichológiailag blokkolják magukban ezt a lehetőséget.
következő fejezet: az emberi, társadalmi tényező
a cikk fejezetei: