A varázslatosan szép kislányt most éppen a varázsige I love you-ban „lehet elérni", Portman valójában nem az eredeti neve, hanem nagymamája leánykori nevét használja.
Született junius 9.-én, Jeruzsálemben, anyukája mûvész, a papája pedig  orvos. Natalie egyedüli gyermek, és három éves volt, amikor a kis család az Államokba költözött. Washington DC, majd Long Island, majd N.Y., ahol végül megállapodtak (9-éves kora óta). „Filmszinésznõi" karrierjét Luc Bessonnak köszönheti (és saját tehetségének persze), aki Leon a Profi címû igen-finom filmjéhez felfedezte, az akkor még dús gödör barna hajú Natalie-t. A flm az USA-ban már a tizedik napon behozta az árát, és ebben bizony Natalie munkája is igencsak ott volt, és a bevételen felül egy hihetetlenüül „szép is jó is" filmben szerepelt. Natalie több, mint remek partnerekkel dolgozhat együtt, akik nem csak a „szinésznõi" szinvonalára voltak hatással, hanem pl. a barátságos „mackó" Danny Aielo (akit sokan, mint Madonna papáját ismertünk meg legelõször a „Papa don’t preach" címû jó kis Madonna-klipben) azt is szépen megbeszélte a kislánnyal, hogy ne vállaljon tévés cuccokat. És hatott, persze 18 éves koráig karriere a szülei kezében van, (és milyen jó kezekben!), a következõ állomás a Heat, a fantasztikus „Szemtõl szemben".
Azután még ét film, köztük a támad a Mars, és most a Woody Allen. Ennek a filmnek azért lehet örülni, mert megintcsak nagy színészek, komoly presztizs, jó hangulatú, és érdekes forgatás, ahol a teljesítésen felül jócsomó élményt is szerezhetett, plusz nagyszerû dolog, hogy az USA-ban perceken belül megjelenõ Lolitában nem vele találkozunk. A Leon a profi-ban gyakorlatilag együtt élt Leonnal, és így egy Lolita-szerû szituáció szereplõjévé is vált, ennek révén pedig automatikus jelöltté a Lolita film címszerepére. 

Szegény Jeremy Irons meséli, hogy komoly konfliktust okozott neki a pedofil karakter eljátszása, például direkt párnát helyezett az ölébe, amikor „Lolita"  és õ az autóban csókolóztak, nehogy a forgatás végén valahogy mégiscsak rosszul kelljen éreznie magát. Ráadásul a Lolitát már 62-ben megcsinálták, (Stanley Cubrik), és annak, hogy egy filmet másdszor is megcsinálnak, annak általában csak egy darab oka szokott lenni, és ez most az lehetett, hogy a Cubrick filmben Lolita ruházata nem volt olyan „szexi" - mint most. Az egy külön kérdés, hogy milyen maga a Lolita, meg hogy mennyire lélekemelõ megnézni, viszont biztos, hogy egy tizenhárom (amennyi a kis Portman volt akkor)  vagy 14 éves kislánynak nem szerencsés egy ilyen szerepet bevállalni, és akármilyen fontos is az a karrier, meg felemelkedés, egyrészt ráér felnõtt korban, másrész ha megteheti valaki, jó, ha kihagyja.
Ezért örülünk, hogy Natalie inkább Woody bácsiékkal és Juliával, meg Goldieval nevetgélhetett együtt, mert ez legalábbb neki is jó. 

Tremészetesen a Leon a profi sem véletlenül volt olyan sikeres, ugyanis minden filmelõzetes úgy tálalta a történetet, hogy „a tizenkét éves Mathilda (Natalie Portman), miután családját lemészárolják, összeáll egy bérgyilkossal, hogy bosszút álljon". 
Adrian Lyne ( A Lolita rendezõje) úgy látszik rájött, mire mennek be a nézõk, és nem tett mást, mint meggpróbálta vászonra vinni, amirõl  a Leon-nál "lemaradtak".