Egyszer Élünk
Az ausztráloknak a kenguru, a magyaroknak a puli kutya , .., és a gödény az emblémája - vélik sokan, talán az egykori szovjet elnyomás alatti nagy alkoholizmus miatt. Az egyszer élünk valahogy ezeket az éveket juttatja az eszünkbe, és a film háromnegyedénél leesik a tantusz, hogy itt mindenki iszik, mint egy gödény.
Az Egyszer Élünk is egy kicsi falut választott magának helyszínül, hasonlóan a tavaly októberben bemutatott Lukáts Andor filmhez, a Portugál-hoz. A kis falu azért jó dolog (az alkotók szempontjából), mert elvileg bármit el lehet követni, anélkül, hogy a közönség panaszkodhatna, hogy "ez nem is így van ...". Ha mégis panaszkodik valaki, azt mondják, "menj le először egy kis faluba, de ne olyanba, hanem egy nagyon kicsibe, és élj ott néhány hónapot, illetve ne, egy egész évet, és miután éltél ott, azok közt az emberek közt (akik szintén ott élnek), utána beszélhetsz, hogy mi hogy van". Illetve utána sem, mert ha nem tetszik egy kis falun keresztül bemutatott Magyarország, akkor még vélhetőleg nem éltél ott elég hosszú ideig, hogy lásd, a filmben jól ábrázolták az életet.
A kis falvak szerepeltetése a magyar filmekben azért is előnyös, mert olyan, mint egy filmstúdió, minden ott van egy helyen, olcsó a kaja, a szálás, az emberek segítőkészek, satöbbi, egyszóval egy viszonylag kevéssé ütőképes kis stáb is egész jól el tud tevékenykedni egy faluban. Beveszik magukat egy-két hétre, aztán nyomás. Mellesleg a legilyenebb forgatás a magyar filmtörténelemben feltehetően a Sátántangó volt, amelynek a feldolgozása a monstre volumen miatt azóta sem történt meg teljes egészében.
Visszatérve, az egyszer élünk egy apáról szól, aki elégé vesztes alkat, éppen most jön haza a kórházból, összerakták a darabokra tört csontjait, és bottal már tud valamennyire járni. Mi várja őt otthon? Két felnőtt lány, egy kissrác és egy feleség (Básti Juli), na és egy olyan 20 négyzetméteres ház, amit a köjál egy perc alatt bezárathatna. A két lány ezen a helyen, ilyen életkörülmények között egészen profi kis fehérneműkben villognak, és lényegében ez minden, amit csinálnak, ismerkednek a testükkel, úgyhogy a film feléig a szexualitás a fő vonóerő, ami ha a filmet nem is viszi előre, de legalább minket a vászon előtt tart. Amúgy persze egyből lehet tudni, hogy a szex-jeleneteket csak fűszernek teszik be, mivel ha egy ilyen környezetben, ilyen fiatal lányok, ilyen jó alakkal egy percnél tovább lennének láthatóak ágyjelenetben, akkor olyan lenne az egész, mint egy pornófilm. De így, szerencsére nem olyan.
Az apának nincs munkája, így harmonikával igyekszik megkeresni a kenyeret. A felesége megcsalja, az egyik (nevelt?) fia éppen ismerkedik a szexszel, először egy paraszt-néni teperi le, majd ő van soron, és úgy tűnik, mintha egy pillanatra azt látnánk, hogy az istállóban valamelyik állaton fekszik éppen? Lényeg, hogy aberrált egy gyerek.
A kisebbik lány hol fekszik le első alkalommal egy fiúval? Egy haldokló öreg néni házában, egy függönnyel elválasztott térben, és hogy kezdi el a szerelmeskedést, ha nem úgy, hogy tölt két (vizes) pohár vodkát, vagy mit? Több, mint lehangoló. Különösen azért, mert cserébe nem kapunk semmit, szociográfiailag totál nem hiteles az egész. Így az egész csak olyan, mint valami bolhapiac, az élet különféle területeiről, a társadalom különféle rétegeiből bukkannak fel arcok, mozdulatok, szavak, de ez az egyveleg nem ad ki semmit, csak egy forgatókönyvet, amit sehogy sem lehet ráhúzni a valóságra. Egy forgatókönyvet, ami egy sötét szobán belül esetleg működik, de ha kinyitják az ablakot, elpárolog.
A film igyekszik nagyon is sok mindent átmenteni a 80-as évek magyar filmjeiből, számos deja vu támadja meg a nézőt miközben néz, de valahogy semmi nem vezet sehova.
Ez utóbbi mondatot azonban egyáltalán nem negatív kritikának szántuk, az lenne csak az igazán durva, ha minden egyes cselekményszál vezetne valahova, illetve elvezetne oda, ahova sejtjük, hogy vezethetnének.
Akkor legalább az egyik lány öngyilkos lenne, egy nőt, aki a film eleje óta folyton a vonat elé fekszik, kettévágná egy szerelvény, a nagyobbik fiú megölné az anyját, legalább is indirekt miatta halna meg, mert ellopta tőle a mágikus ezüst-pénz medált. Az apának is egy árokban kellene végeznie a film logikája szerint, hogy egyebet ne említsünk.
Ehelyett, ugyanúgy, mint a szex-jeleneteket, a "sorsok", a cselekményszálak végkimeneteleit is csak mutatóba, csak sejttetés szintjén kapjuk meg, például a nagyobbik lány beül egy szál cuccban egy pesti-strici autójába, és elhúz. Tudjuk, hogy így volt olcsóbb és így volt egyszerűbb, de akkor is hálásak vagyunk, hogy ilyen "nyomor-light" stílust kapunk valódi horror helyett.
Így egy talán még nézhető egyveleget kapunk, ami után elmondhatjuk, hogy láttunk egy magyar filmet. Ha valaki azt kérdezné, mi volt ezzel a filmmel a baj: a történet, nem játszódik sehol és nem szól semmiről. Egyetlen humor azonban van benne, és ez is pont a sejttetés szintjén jelenik meg, viszont utólag úgy tűnik, mintha erről szólna a film. Van egy kocsmáros feleség, aki el akarja tenni a férjét láb alól, (hogy miért, azt nem kérdezzétek), erre a pesti építésvezetőt szemeli ki, aki ott dolgozik, és vicces figura, és egyszer olyat szól, hogy nem iszik pertut, mert akivel ivott, az mind hirtelen halállal halt meg. Ennek a cselekményszálnak a végkifejlete egészen remek. Számos szex-jelenet után a feleség mindig megkérdi tőle, hogy nem akar-e pertut inni a férjével. A film végén pedig azt látjuk, hogy ez a pertu létrejön. Ez vicces és jó motívum, egészen jó, bárcsak a film egésze is legalább egy kicsi-picit ilyen lett volna.
-skót- Budapest Film
