Torzók
Sleepers - Pokoli Lecke, ez volt a címe a megrázó, de egészen jó Robert De Niro-s filmnek, aminek magyar verziójaként üdvözölhetjük a Torzókat. Gyerekek intézetben, mégpedig javító intézetben, lényegében erről van szó. Nem egy életvidám téma, a kérdés azonban az, hogy mire megy ki a játék, vagyis, hogy ez a téma egyáltalán miért, illetve hogyan bukkan fel.
A Sleepers - Pokoli Leckében az volt a poén hogy egyetlen elhibázott nap következményeit egy egész élet, illetve három egész élet vonatkozásában végig lepergette. Megmutatta, hogy milyen horroron mentek keresztül a srácok, és ezt követte a film lényege, mégpedig az, hogy azt is megmutatta, hogy mennyire nem ment ki a fejükből még felnőtt korukra sem, amiken keresztülmentek, illetve, hogy mit éreztek akkor, amikor Kevin Bacon-t felnőtt korában megpillantották. Nemcsak megrázó, de egyben felemelő film is volt.
Ehhez képest a magyar "Pokoli Lecke" sokkal szerényebb menüt kínál. Megmutatja, hogy miken ment keresztül valamikor az 50-es években egy kisfiú, és ennyi, itt el is vágták. Ha valakivel összefut az ember és rákérdez, hogy "te, és mi lett a vége a Torzóknak?", elsőre valószínűleg azt a választ fogja kapni, hogy "semmi". Meghal két kissrác a szökés közben , és a főszereplő Áront átszállítják egy mégdurvább helyre, ennyi. Vagyis nem jutunk el a kiindulási "A" pontból semmiféle "B" pontba, egyszerűen csak jeleneteket látunk egy intézeti srác életéből, valamikor az 50-es években, szinte azt is mondhatnánk, hogy öncélú módon. Nincs tanulság, nincs kifejlet, nincs végeredmény, hacsak az nem, hogy a rendező, Sopsits Árpád enyhén utalt rá, hogy saját élményei alapján (is) készült a film. Vagyis az eredmény Sopsits Árpád maga, vagyis egy filmrendező, aki egy eléggé gyenge filmet készített most.
A film gyengesége egyébként annál is durvább, hogy nem a kivitelezés során került be a képbe, hanem a forgatókönyv, illetve maga a történet tűnik elhibázottnak, illetve eltévedtnek. A gyermekvédelem minden értelmes ember szívügye, éppen így szívesen megnéznénk bármilyen tényfeltáró filmet, amely az intézeti gyerekek életéről szól, akár régebben, akár napjainkban, és szívesen megdöbbennénk, és tiltakoznánk, vitáznánk ha kell, meg minden. De egy ilyen filmmel semmit nem lehet kezdeni.
Nem lehet, mert nem sok ember ment pont ezeken az élményeken keresztül, így nem általánosítható életút, és egy-két enyhe utalástól, illetve utalás-kísérlettől eltekintve a korhoz sem volt különösebben köze. Mindösszesen csak annyit látunk a vásznon, hogy gyerkőcök intézeti körülmények között, kínozzák, megalázzák őket, meg minden. De ezzel az egy régi időből érkezett adással nem tudunk mit kezdeni, mert nem tudjuk, hogy ki, kit hogyan és miért és mikor és hol bántott. Vagyis semmit nem tudunk, és ez ahhoz képest, hogy nincs is tanulság, sem kifejlet, eléggé törékeny luxust jelent.
Ami ezeket a bántalmazásokat, abuzusokat, illetve a bemutatásukat illeti, további problémák merülnek fel. Hamar rájövünk, hogy nemcsak a filmnek nincs kifejlete, sem tanulsága, de ezeknek a bántalmazás-jeleneteknek sem. Egyik este a rosszfej "fegyőr" kettesben marad egy kisfiúval, és levetkőzteti, valamint elkezdi korrumpálni, hogy majd kedvezményeket kap. Odahúzza magához a meztelen kisfiút, majd ennyi, vége, nem történik semmi. Természetesen, ha történne, akkor amiatt tiltakoznánk, de nagyon, mert hogy nem lehet egy gyerekszínésszel így bánni, meg minden, (lásd a legutóbbi Lolita filmet úgy forgatták, hogy Jeremy Irons ölébe egy párnát tettek, nehogy konkrétan érintkezzen az akkor még kiskorú Dominique Swain-nel a teste). A lényeg nem az, hogy nem történt semmi,
hanem az, hogy a rosszfej felügyelő, amikor éppen a legrosszabb fej, (tulajdonképpen egy perverz állat), akkor hirtelen átmegy konszolidált felnőttbe, aki aludni küldi a kiscsávót, mintha az egész jelenetet nem is ő hozta volna létre.
Ugyanígy furcsa, hogy a két kissrác az elején egyszercsak megcsókolják egymást, (nem érdemes pont itt elaludni, mert csak egy másodperc az egész), aztán annyi, mintha mi sem történt volna. Mármost életben nyilván előfordulhat ilyesmi, de egy filmben nem, mármint ha valami megtörténik, akkor azzal a filmnek kell valamit kezdenie. Vagyis megint egy "igen is, meg nem is" jellegű ábrázolást látunk, mint az iménti abuzussal kapcsolatban.
Azt mondjuk, ha valaki rosszfej, akkor azt kezelje a film így, ás ne álljon le filózni, hogy mit miért tesz, és hogy esetleg az egész a rendszer vagy a kor bűne, vagy mi. Egy perverz és gonosz figura és kész.
További hiányosság (azon kívül, hogy az egész film nemcsak rémes, de rémesen unalmas is), hogy úgy tűnik, mintha a film az elszenvedett sérelmekkel akarná megokolni, hogy miért szöknek el a srácok. Mintha sokmindent elviseltek volna, csak egy húr végül elpattant, és nem bírták tovább. Ebben a sérelem-fokozás koncepcióban "csak" az a rossz, hogy olyan, mintha minket nézőket kellene meggyőzni, hogy "ez már túlzás", hogy a szökés oldalára álljunk. Nos, erre nincs szükség, és az ilyen fokozás, pohár-betelés motívumok egyébként is inkább a cowboy-os filmekben mutatnak jól, és a bántalmazott gyerekek sérelmének mennyisége felett nincs mit moralizálni. A szökésüket már az a puszta tény is abszolút érthetővé tette még a leggyengébbek számára is, hogy be voltak zárva, de mindegy, végülis ez is moralizálás.
A film, mint mondjuk, rosszul sikerült, de már a forgatókönyv szintjén. A jövőben az új magyar filmet körülbelül úgy képzeljük, hogy például a jó könyvek készülnek el. Nemcsak, hogy bárkinek volt ennél minden bizonnyal 10x jobb forgatókönyve, de valószínűleg Sopsitsnak is.
-zé-
