Macerás Ügyek
Hajdú Szabolcs 1972-es születésű rendező készített egy -első látásra- furcsának tűnő filmet az idei Filmszemlére, és nyert is vele egy díjat, mégpedig az elegáns "elsőfilmes rendezői díjat".
A film furcsasága a történet egyenletes menetéből kizökkentő apró képi effektekből származik, illetve a főszereplő túl erőteljes mimikáin, vagy a narrációk érdekes nyelvezetéből.
A főszereplő, Imi egy igen erőteljes személyiség, aki a film elején éppen egy lány után leselkedik. Brigi egy nagyon amatőr színi társulat tagja, gyönyörű, kedves és nagyon jó kisugárzása van, nem csoda, hogy mindenki oda van érte. A macerás ügy tulajdonképpen ez a szerelem, illetve a körülötte zajló bonyodalmak. Imi legjobb barátja túlságosan is ragaszkodik a fiúhoz, vagyis nagyon féltékeny Brigire, és akkor még nem beszéltünk Zsoliról, aki egyszerűen "kiszúrta" magának a lányt, úgyhogy ezzel Imi fő vetélytársává vált. Hívhatnánk ezt a kört egy egyszerű szerelmi négyszögnek, de a film nem igazán erről szól.
Az az érzésünk, hogy a követhető cselekménylánc csak a leendő
nézők kedvéért került bele a filmbe, szíve szerint a rendezőnk a kedvenc effektjeit használta volna "csupán".
Ezek - az általunk effektnek hívott - eszközök mintha a nagy filmes elődök hatására jöttek létre, mi leginkább Fellini szeretetét érezzük a filmen. Kis bohóc-gyerekek kommentálják az eseményeket (eléggé viccesen), teátrális tömegmozgásokat látunk, naplóolvasás-szerű narrációt, és néha egészen kikerülünk a film cselekményidejéből, mintha megállna az idő.
Sok minden teszi érdekessé Hajdú filmjét, de ami igazán lehetővé teszi a fogyasztását, az az, hogy a film közepére már megszokjuk a sajátos effektjeit, így bekerülünk a filmbe véglegesen, és onnantól már jobban tudjuk követni a lényeget. A színészek nagyon kifejezően játszanak, Szabó Domonkos (Imi) az egész arcát görcsbe tudja rándítani egy egyszerű mondat kedvéért, ha szükséges, Török Illyés Orsolya (Brigi) pedig még akkor is természetes, amikor körülötte minden artisztikus és furcsa.
A film humorforrását többnyire az egyes szereplők naplóbeszédei adják, a legviccesebb Zsolié, aki nagyon ártatlan nyelvezettel emlékszik vissza egy verekedős jelenetre, ami - a közben látható képek alapján - elvileg egy leszámolás lett volna közte és Imi között.
Egyébként a rendezői újdonságok egyáltalán nem hatástalanok, mivel egy idő után- miután megszoktuk, hogy folyamatos meglepetések érnek minket - már a kevésbé "földközeli" gondolatokat is értékelni tudjuk, és a film végén pedig kicsit sajnáljuk, hogy vége van ezeknek.
Hajdú Szabolcs egyike azoknak a fiatal rendező-srácoknak, akik szerintünk kevésbé értékelik a díjakat, mint a nézőközönség tetszését. A Macerás ügyek mégis nyert az idei Filmszemlén, véleményünk szerint a filmtörténet nagy rendezőinek megidézése, illetve a formai újszerűsége miatt. De ebben az esetben szerencsés találkozásról is lehet szó, mivel - főképp a fiatalabb korosztályból - a közönség nagy részének is fog tetszeni, mivel humoros, ötletes, és végül, de nem utolsó sorban, a szerelemről szól. Ráadásul nem is akármilyenről, és ebből a szerelmi elszántságból mindegyik főszereplő jócskán kiveszi a részét.
- lido -
