Betty Nővér

Vannak visszaköszönő témák, melyek időről időre felbukkannak, hogy rendesen megvalósuljanak, aztán ha ez sikerül, mennybe mennek, a klasszikusok közé, ha pedig nem, akkor visszacsobbannak, visszacirkulálják magukat közönséges tématársaik közé, hogy egy későbbi alkalommal majd ismét felbukkanjanak szerencsét próbálni. Ilyen téma volt például a Truman Show, amely kicsivel később az Ed TV-ben valószínűleg végleges formájában megvalósult. Ilyen volt Az L.A. Takedown, amely szinte 99%-ig megegyezett a végleges formával, a későbbi HEAT c. (Szemtől Szemben) filmmel, melyet ugyancsak Michael Mann rendezett, csak kicsit komolyabb anyagi és színészi erőforrásokkal.

A Betty Nővérnek is van egy eredetije, a Pleasantville. A Pleasantville annyiban ugyan más, hogy ott egy 50-es évekbeli tévésorozatba csöppennek bele a főszereplők, és persze maga, ez a belecsöppenés is kicsit durvább, de a szappanopera-vonal miatt akkor is elődnek tekinthető. A Betty Nővér a Tarantino-filmekből okulva egészen jó eredményt tud megvalósítani, de azért lehetne jobb is. Mindenesetre van benne egy bérgyilkos páros, (Morgan Freeman és Chris Rock), akik eléggé kegyetlenek, és ez Tarantino-s, különösen a körbeszédekkel, meg a kegyetlenkedések közönyös lebonyolításával. És van benne egy szappanopera vonal, amelyben az történik, hogy Betty azt hiszi, hogy ő egy kórházi sorozat szereplője mint nővér, ami eléggé pop. Szóval jó adottságokkal indul a film, kész csoda, hogy nem a szezon egyik legjobb filmje lett belőle, bár a Golden Globe-on Renée Zellweger megkapta a legjobb vígjáték főszereplő-nő díjat, és a filmet látva, úgy tűnik, meg is érdemelte.

Lényeg a lényeg, Betty középkori körülmények közt él, lúzer férjével. Középkorinak azt nevezzük, amikor egy nő rangon alul rendezkedik be egy férfival, és az adok-kapok arányt a maga számára a nullával teszi egyenlővé. Ezt teszi Betty is, aki szülinapját a lehető legszerényebben ünnepli meg, illetve, bocsánat, törekszik megünnepelni. A férje használt-autó kereskedő, Betty pedig erre a napra el akarja kérni az egyik jó autót, az egyik Buick-kot. A férj erre közli, hogy nem, de Betty mégis elköti a járgányt, és nekivág, hogy becsöngessen a közeli barátnőjéhez, hogy majd együtt elmennek valahova. A barátnő, sajna, nem ér rá mégsem, így Betty hazafelé veszi az irányt, két új szerzeményével. Egy sütivel, ami leginkább egy képviselőfánkra emlékeztet, és egy kartonra merevített képpel (karton-dokival), amely a kedvenc sorozatának a főszereplőjét ábrázolja életnagyságban. Behúzódik a hálószobába, bekapcsizza a tévét, és átadja magát élete valószínűleg egyetlen örömének.

Közben a lúzer férj hazajön a két megrendelőjével, akik nem mások, mint a Morgan Freeman - Chris Rock páros, és akik bizony brutálisan meggyilkolják a férjet. Chris Rock, csak hogy a leendő nézők étvágya még jobban felgerjedjen, megskalpolja a férfit. Betty pedig ennek a jelenetnek pont a szemtanúja, és emiatt "esik bele a sorozatba".

Foglaljuk össze, van egy bevezetés, melyben képet kapunk Betty életéről, hogy mennyire el van nyomva, és hogy mennyre megszállott rajongója a sorozatnak, (munkahelyén, egy gyorsbüfében például úgy tölti ki a kávét, hogy közben le sem veszi a szemét a tévéről). Látjuk még, hogy a férjét megölik, aminek kettős funkciója van. Egyrészt Betty emiatt kerül bele a sorozatba, másrészt szerencsére a férj egy autóval együtt elrabolt némi 10 kiló kokaint is, ami elegendő ok arra, hogy Betty-t az egész film folyamán üldözzék (de ha nem lenne elég, akkor pluszba még a gyilkosság szemtanúja is).

Ez van tehát, egy üldözéstörténet egy bekattant nővel és két bérgyilkossal, plusz erre jön rá a szappanopera vonal.

A film tehát igyekszi biztosra menni, a feszültség fenntartását nem bízza csupán a szappanopera vonalra, hanem mintegy megtámogatja a bérgyilkosos üldözősdivel. Meg kell jegyezni, hogy ez talán az, ami miatt a film kicsit gyengébb, illetve "deja vu" jellegűbb, mint amilyen lehetett volna. Kicsit komolyabb kreativitást is bele lehetett volna talán vinni, és akkor talán még jobban elmélyülhettünk volna a szappanopera vonal kifejtésében és élvezetében. Az van ugyanis, hogy például a (remek) 28 Nap c. filmben kicsit sokkal többet kapunk a szappanoperákra való rákattanásból, pedig az "csak" a drogokkal foglalkozik, és nem konkrétan a szappanoperákkal. A Betty Nővér-ben inkább csak egy darab vígjátéki elem, hogy Betty bekattan, és beleéli magát egy nem létező valóságba, de persze, egy nagyon is jó elem.

A film legjobb pontja a szereposztás, illetve maga Renée Zellweger. Annyira jól csinálja, olyan jól adja elő a "zavart" lányt, hogy egészen elhisszük, mint Lisa Kudrow-nak a Jó Barátokban, hogy annyira butuska, mint Phoebe. Renée Zellweger egyébként nagyon rokonszenves színésznő. Kezdetben a Zenebirodalom Visszavág c. (remek) filmben láttuk, ahol "éppen" egy önbizalmatlan lányt alakított. Nagyon aranyos volt, a film legvége pedig külön profi, mert Renée-t beállítják énekelni, és látjuk, ahogy belecsöppen a mélyvízbe, és egy percre még "zavart", de aztán bepöccen, és nagyon jól énekel, és valóban, ez az egyetlen szám egy külön élmény abban a filmben. Aztán kezdődött a süllyedés, láttuk, hogy különféle rendezvényeken (tavalyi Oscar), együtt jelenik meg a nagy Carrey-vel, és lehangoló volt látni, hogy csak bután vihog a nagy sztár oldalán. Az, hogy egyszerűen fülig szerelmes, és hogy be van tépve, fel sem merült az egyszerű és jogszerű magyarázatok között. Szóval, ekkor úgy gondoltunk rá, hogy "kicsit gáz ez a Renée, nem is tud semmit, csak zavartan nézni". De Renée egy hosszú távú versenyző, az Én és Én meg az Irén-ben még elérte számunkra a mélypontot, de ezzel együtt rögtön elkezdett emelkedni. Hirtelen kiderült, hogy Jim Carrey-nek ő nem csupán egy "attachment"-je, és hogy nem esik hanyatt attól, hogy Carrey mekkora sztár, és hogy alapjában véve ő egy egyszerű, tehetséges, jól összerakott lány, aki különösen saját magához képest elégé szerényen pörgeti az életét. Renée Zellweger mostanában (ismét) az egyik fő kedvencünk, és akkor még nem említettük, milyen jó volt Meryl Streep-pel, (karácsony környékén) a One True Thing (Életem Értelme) c. filmben.

A Betty Nővérben Renée nagyon profi, egy személyben játssza el a Galaxy Quest egész naiv törzsét, akik történelmi dokumentumoknak vélték a sci-fi tévésorozatot, és semmi pénzért nem lehetett őket lebeszélni erről, és akiknek fogalmuk sem volt arról, mi az a színészkedés, annyira naivak voltak.

Renée nagyon jól csinálja, és ez a szappanopera vonal is eléggé jól van felépítve, sokat lehet nevetni, bár érezzük, hogy egyszer úgyis eljön az a pillanat, amikor a két bérgyilkos megjelenik, és valamilyen formában megkezdődik a leszámolás, vagyis a klisékígyó beleharap saját farkába, ami nem annyira izgalmas, mint a film teljes egésze, illetve pontosabban: a szappanopera vonal.

A szappanopera vonalban a színészt, aki doktort játszik a sorozatban, és akibe Betty belezúg, Greg Kinnear alakítja. Greg Kinnear-t legesleginkább a "Lesz Ez Még Így Se" c. elég jó kis filmben láthattuk, mint a begipszelt lábú homoszexuális fiút, és nagyon meg voltunk vele elégedve, csak úgy, mint ebben a filmben is.

Jó film, tényleg, tök okés, jól lehet rajta szórakozni, bár egyre erősebb a gyanúnk, hogy egy idő után visszacirkulálja magát tématársaihoz, hogy egy későbbi időpontban majd még egyszer szerencsét próbáljon a végleges megvalósulás terén.

-in-