Videók

Badly Drawn Boynak nagyon jó neve van, "csúnyán lestrapált fiú", magáért beszél. Csak úgy, mint a klipjei, szinte a semmiből bukkant elő, bár az MTV-n megjelenni önmagában nem semmi, de mégis, a nonstop bekacsolt képernyőn felbukkanó klip szubjektíve pont ezt a hatást keltette, mintha a semmiből bukkant volna elő. A már ismertetett taxis klipről van szó. Nagyon üde színfoltot képviselt a finom klipek világában, és az a mostani sem verte le az előző körben alaposan feltornázott lecet.

A nyitás taktikusan kommersz. Egy pár levetett tűsarkú szandit látunk, plüss padlószőnyegen. Világos, hogy szex, gazdagság és legalább egy nő fogja uralni a következő 4 perc 19 másodpercet. Vagyis ezt sugallja a nyitókép, aztán egy fürdőző nőt látunk, habos fürdőkádban, amolyan ötven körüli, ex díva típust, akit régen a filmekben a romlás, lecsúszás, prostituálódás szimbólumaként előszeretettel alkalmaztak. De a régi ablakon most besüt az új nap, és még meglepődni sincs időnk, és a néni máris énekelni kezd, mégpedig Badly Drawn Boy hangján. A hatás elképesztő. A néni arcához ugyanis el tudnánk képzelni a mély (férfi) hangot, szóval egy pillanatra kizökkent minket a jelenség, és mivel a klipek reklámok, ez a kizökkentés aranyat ér. Egyébként, hogy a később bekapcsolódók (a klip egy másik pontján egy bárhol bekapcsolt MTV-s képernyőre pillantó nézők) kedvéért végig ez a néni énekli a számot, vagyis a hatást nem lehet lekésni, és ez nagyon jó, egy 4 perces poén, és nem egy poén egy négyperces klipben.

És akkor még nem beszéltünk a történetről. Az van, hogy a néni szomorú. Azért nevezzük néninek, és nem idős, esetleg "kiégett" nőnek, mert ez a videó pont erről szól, hogy ez egy néni, és nem egy öreg "rossz lány". Lényeg, hogy a néni szomorú, Ellentétben a Metallica korábbi prostituáltas klipjével, ez a néni egészen komoly körülmények között él, iszonyat gazdagságban, hatalmas barokk házban. Szomorú, mert nem boldog. Nincs kedve elmenni az éppen esedékes estélyre, belefáradt már, még pityeregni is elkezd. Badly Drawn Boy, aki mint valami védőangyal végig ott tartózkodik mellette, már a kád szélén is, most elhatározza, hogy megvigasztalja. Ennek okából előkapja a harmonikáját, és játszani kezd. Ez már önmagában hatásos, de még megtoldja azzal, hogy felajánlja, hogy elkíséri arra az estélyre. Nagy az öröm, Badly Drawn frakkor ölt, de a szokásos sapkáját fenntartja. Együtt mennek, a néninek van egy jó estéje, Badly Drawn karitatív szolgálata nyomán.

A mostanában elérhető egyik legagyafúrtabb klip feltétlenül az Imitation of life. Elsőre talán nem is tűnik annyira fel, de másodikra annál inkább. Egy aprólékos munkával elkészített modern műalkotást láthatunk. Olyan, mint egy modern freskó. A címet komolyan véve mindent elkövettek, hogy létrehozzák az amerikai műanyagot. "Imitation of Life", az imitáció kemény fogalom, azt jelenti "mű", "utánzat", és egy kis horror is tapad hozzá, mert az "élet utánzata" nem csupán az jelenti, hogy valaki, vagy valami utánozza az életet, hanem egyben azt is, hogy vannak, akik nem veszik észre a különbséget, illetve vannak, akik az igazi helyett az utánzatot használják.

Az élet utánzata az USA-ban, a klipben ez úgy néz ki, hogy egy hatalmas kerti parti látható egy hatalmas medence körül. Persze csak első ránézésre, mert hamarosan leesik a tantusz, hogy ez nem is egy tér, hanem sok-sok térből összerakott mozaik. Konkrétan sok-sok teljesen különálló filmfelvételből van összerakosgatva ez a hatalmas mozaik. Lehet, hogy technikailag esetleg az egészet egyetlen helyen vették fel (a forgatások szempontjából úgy is a legjobb mindent egy helyen felvenni), de akkor is totál különálló felvételekről van szó. A medence mögött, balra, hátul., úgy 11 óránál például mintha ősz lenne, amíg lent az előtérben június közepe. Sok-sok rétegből rakták össze, amit a szemünk elsőre úgy érzékel, mint egy sima amatőr felvételt egy medencés kerti partiról. De a sokrétegűségen felül jön az igaz truváj, a legtöbb réteg egyszerűen visszafelé mozog, ha nem éppen oda-vissza, végtelenítve. Hoppá, ez azért nem semmi. Le a kalappal, elképesztő. Az amatőr felvételről kiderül, hogy totál hamisítvány, és hogy ez a parti sohasem létezett.

Ha már itt tartunk, érdemes elidőzni a parti résztvevőin, mint egy Agatha Christie-filmben. Rögtön az első sorban, a képernyő jobb alsó sarkában Michael Stipe táncol, egy nyilván direkt erre a klipre kifejlesztett stílusban, ugyanis úgy néz ki, mintha oda-vissza játszanák le a mozdulatait. Tőle balra egy kis szülinapi ünnepség, tortával, persze a tortát elfújó kislány, meg az asztal körül ülő emberek teljesen külön térben vannak. Kis asztalbeszélgetés is folyik, és (ez a legjobb!) amikor megfigyeljük a szereplők száját, kiderül, hogy a számot éneklik. Ezt az effektet egyébként elsők között, ha nem egyenesen elsőként az R.E.M. alkalmazta, a Man On The Moon c. klipben. Szóval, vagy oda-vissza tekergetik a mozaik-kép részfelvételeit, vagy éppen a szöveget éneklik, nagyon komoly. Visszatérve a népes társság leírásához, van, aki jobb-középen beleesik a medencébe, de mindjárt utána ki is esik belőle (visszatekerik). Talán éppen az ő szerepe hivatott felhívni a néző figyelmét, hogy itt komoly cselek vannak a háttérben, és hogy például úgy tekernek vissza egy részjelenetet, hogy az egész attól még továbbra is előrefelé halad.

A medence mögött további R.E.M. tagok vannak elrejtve, illetve beépítve, plusz egy monitor, melyen Michael Stipe énekel, és a szöveg feliratként fut. A tér leghátsóbb régiójában pedig elszabadult a pokol. Őszi kerti-sütésre érkeznek a vendégek, kezet fognak, oda-vissza, kicsit énekelnek a zenére, majd kezdik elölről. Az egyik ember kis is gyullad, egy pár pedig egy fa tövében vadul csókolózni kezd, még végül kidöntik a fát is. Egész jó, maga az örökkévalóság. Minden egy önmagába visszacsatolt pillanat, egy végtelenített tekercs.

Az összes felvétel együttese egy darab felvétellé van összegyúrva, és ezt az egy darab felvételt játsszák le nekünk úgy, hogy bele-bele zoomolnak. Ez a zoomolás, az un. "digitális zoom" nem olyan zoom, mint az igazi (az optikai zoom). Amíg az optikai zoom a kamera lencséjét állítja át más látószögűre, illetve fókusztávolságúra, ami azt jelenti, hogy ráközelít a valamire, a digitális zoom csak az "imitációja" ugyanennek, valójában nagyítás, arról van szó, hogy a már meglévő kép egy részletét kinagyítja nekünk, amitől normális esetben szemcsésebb is lesz a kép. És ez a legszebb ebben a klipben, tök nyugodtan megcsinálhatták volna úgy is ezeket a digi-zoomolásokat, olyan komoly felbontással, hogy a tévén ne látsszanak a szemcsék, de nem, bevállalták ezeket a szemcséket, mert nyilván úgy gondolták, hogy ez mélyen hozzátartozik a klip mondanivalójához. Nagyszerű klip, igazi műalkotás, mondjuk, nem először az R.E.M.-től. Mellesleg ez is egy olyan klip, amit teljesen olcsó technikával, teljesen olcsón Magyarországon is bárki megcsinálhatott volna - ha eszébe jutott volna.

A Dream On egy standard színvonalat képviselő Depeche klip, ami azt jelenti, hogy egy jó kis darabról van szó. Szépen fényképezett utazás a sivatagon keresztül, természetesen autóval. Minden klipnek hozzátartozik a koncepciójához, hogy "milyen színű" lesz. Ez azt jelenti, hogy mi lesz az összbenyomás, milyen szín fog dominálni. A vágás során aztán ezt a színt külön aktiválni lehet (a többi szín lehalkításával). Jellemzőek a sötétzöld klipek, vagy a kékek, ez, hogy ne legyen vita, a kék tónus jegyében született. Arról van benne szó, hogy David Gahan egész úton, mindig és mindenütt fényeket lát, káprázat, lidércfény formájában, mert nem szűnik meg álmodni. Ezek a fények pedig, érthető módon, egy titokzatos nő fénylő körvonalai. Vagyis utazás egy nő vonzásában, klasszikus téma, és jó klip. A Depeche-re jellemző módon istenien fogták meg a hangulatot. De ennél is jobb, hogy pont autózás közben megy ez a zene, hiszen a Depeche-számok pont autózáskor a legjobbak. Vagyis mint reklámfilm, pontosan azt demonstrálta, milyen jó hasznát veszi az utazó egy Depeche CD-nek, és az eredmény meggyőző, mielőtt nekivágunk Arizónának, bespájzolunk pár Depeche CD-t, annyi szent.

Ez a videó jellemző példa arra, hogy első a zene. Missy egyszerűen profi zenét csinál, öröm hallgatni a nap 24 órájában, és ennek megfelelően, valahányszor megjelenik ez a klip, az ember felvillanyozódik.

Egy idő után azonban kiderül, hogy nem attól, amit lát, mert mit is látunk? Missy terepszínű military szerkóban nyomja az előtérben, egy dzsungel stílusban berendezett "lepusztult gyár" helyszínen. Mögötte fehér harisnyás táncosok és táncosnők, plusz mindenféle bennszülöttnek kisminkelt figurák, közülük többen is fejjel lefelé.

A klip első harmadában Missy-nek van egy "kiállása", mond valami szó, amit a kép úgy illusztrál, hogy csak úgy kinő a nyaka 12 méteresre, és a feje előrejön hátulról, mintha "utolsó fej előre fuss"-t játszana. Nagyon rossz megoldás, vizuálisan semmi sem támasztja alá, és ez a roppant drasztikus inger csak úgy, derült égből éri a nézőt, szóval béna.

Ezzel párhuzamosan, ugyanitt, az elején párszor kimerevítik a képet, és behullámoztatják, szintén "csak úgy", napnál világosabb, hogy mi folyt ott a vágóstúdióban: amatőr művészkedés, sok pénzzel, koncepció nélkül. A vágó nyilván mutatott valami trükköt, aztán Missy-ék mondták: "megvesszük".

Komoly hangsúlyt fektettek arra is, hogy a szám közepén található "geg"-hez, amikor Missy azt énekli, hogy köpd ki, arcodba, és még azt is hallani, ahogy felkrákogja a nedvet ehhez a művelethez, szóval, hogy ehhez a részhez megfelelő illusztráció készüljön. Látjuk a köpést, ahogy elhagyja Missy száját, meg ahogy repül, meg ahogy egy táncost arcon talál, és az lenyeli (apám .. mekkora gyíkság - gondolja a néző).

A klip végére a művészkedés odáig fajul, hogy Missy fél kézzel egy csillárba (!) kapaszkodva röpköd a gyárterület táncosai felett, bizarr, vicces, esetleg béna? Mindegy, a zenéje jó, bár nyugodtabbak lennénk, ha a hip-hop-os gyerekeknek nem kellene ilyen összevisszaságot nézniük.