keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom
hrek
Videk
I Love Budapest
Szvem rted Rapes
Rossz lmok
Tizenhrom Nap
Patknymese
reklmok
Szelek Szrnyn
Lbad Kztt
Az let Csodi
Talpig Majom
Szeretnm, Ha Szeretnl
Beptett Szpsg
Ellensg a Kapuknl
Sacra Corona
H, Haver, Hol a Kocsim?!
INTERJ Christopher Gans-val
Anna Mouglalis
Mlyen Az Erdben
Lulu A Hdon
Rmsgek Knyve 2.
A Sziget Foglya
zls Dolga
Bbor Folyk
Mlyen Az Erdben
Kszi A Csokit
Farkasok Szvetsge
Harry Csak Jt Akar




  2000-11-30

Bíbor Folyók
 Rivieres Pourpres , Les 2000.
Amilyen szép a címe, annyira félelmetes Mathieu Kassovitz Bíbor Folyók c. filmje. Az első perctől az utolsóig egy tökéletesen kidolgozott pszicho-thrillert látunk, amit különlegesen szép képek és válogatottan jó zenék festenek alá.




Egy legújabbkori francia thrillernek nagyon sajátos hangulata tud lenni, akármennyi Hollywood-szerű effektet is használ fel, soha nem lesz olyan, mint egy átlag amerikai thriller, és ez nagyon jó benne. Mathieu Kassovitz jó barátja Luc Bessonnak, akinek olyan remek filmeket köszönhetünk, mint a Leon, a Profi, a Nikita, A Nagy Kékség, vagy az Ötödik Elem. Bessont megvádolják néha azzal az európai kritikusok, hogy filmjeinek stílusa némileg átkacsint a tengerentúlra, mi viszont azt gondoljuk, hogy a filmjei eredetien francia termékek, emellett nagyrészt fantáziadúsak, sablonmentesek, és jók. Kassovitz filmje is ilyen, egy nagyon jól megírt forgatókönyvön alapuló izgalmas és szerteágazó történet, élénk személyiségű főhősökkel, és felsőfokú vizuális élménnyel.

Valahol az Alpokban, egy egyetemi kisvárosban egy megcsonkított holttestre bukkannak a helyi rendőrök, és - tekintettel a szokatlan gyilkosságra - a helyszínre érkezik Pierre Niémans (Jean Reno) is, aki egy elismert kriminalisztikai szakértő Párizsban. Niémans tapasztalt profi, aki kizárólag egyedül dolgozik, és a munkájában nemcsak az éles agyműködésére, de a pontos megérzéseire is bátran hagyatkozhat. Ez a gyilkosság valószínűen egy pszichopata műve, az elkövetés brutalitása még Niémanst is meglepi, úgyhogy azonnal elkezd kutakodni az áldozat lehetséges ismerőseinek nyomában. Közben egy fiatal, párizsi rendőr-nyomozót, Max Kerkériant (Vincent Cassel) az egyik közeli kisvárosba, Sarzacba helyeznek át, ahol az első munkájaként egy kislány sírjának a meggyalázói után nyomoz. Ez a film nem játssza ki azt a humorforrást, amit a Taxi 1. és 2.-ben láthattunk (miszerint az egész francia rendőrség idiótákból áll), és azt az átlagos filmelemet sem, miszerint a kisvárosi rendőrök szerencsétlenek, és csak a mindenkori fővárosból (vagy New York-ból) érkező profik értenek a munkájukhoz, a Bíbor Folyók színvonalassága kerüli a sablonokat, és még humoros is lesz ezáltal. Kerkérian helyi beosztottai jóindulatú és dolgos rendőrök, akik kicsit provinciálisak, de megbízhatóak, és Kerkérian sem igyekszik eljátszani köztük a messziről jött "csont-profit".

Kerkérian és Niémans nyomozása egy ponton találkozni fog, bár mi, nézők ekkor még találgatni sem tudjuk, hogy mi köze lehet egy 20 évvel ezelőtti balesetnek a mostani véres gyilkosságokhoz. A film folyamatosan adagolja a különböző izgalom-fokozatokat, és többszörösen kimeríti a thriller műfaji igényeit, emellett pedig mintha minden másra is jutna elég idő. A két nyomozó személyisége egyre finomabban rajzolódik ki előttünk, megismerhetjük a két kisváros, illetve az egyetemi campus lakóinak az életét, Niémans magánélete is vesz egy apró kanyart, és közben az események remek tempóban haladnak a végkifejlet felé.

Jean Reno és Vincent Cassel egyszerűen tökéletesek a szerepükben, alakításukkal meghálálják a pontos és eredeti forgatókönyvet, azt, hogy a karaktereik árnyaltak és életszerűek. Jean Reno-t a bűnözés mindkét oldalán láthattuk már játszani (Leon, Ronin versus Francia Csók), bérgyilkosként ugyanolyan szimpatikus és megnyerő szokott lenni, mint rendőrként, úgyhogy ebben a filmben is nagyon jól állt neki a magányos nyomozó szerepe. Annyira hangsúlyosan tud jelen lenni egy filmben, hogy szinte meg sem kell mozdulnia, máris tudjuk, hogy hamar végére fog jutni a munkájának (akármi is legyen az), és addig is a profizmus jegyében fog cselekedni. Reno egy sor vígjátékban bebizonyította már, hogy nemcsak "kemény fickót" tud remekül játszani (Jöttünk, láttunk, visszamennénk, Jaguár), de a Leon, a Profi óta van valami erőteljes kötődés közte és a "hallgatag fegyveres ember"- karakter között. Niémans nyomozó szerepében ismét nem beszél feleslegesen, és a kisebb gyengeségeit is hihető formában tárja elénk.

Vincent Cassel arca kevésbé lehet ismerős a hazai mozinézőknek, bár láthattuk már például a Dobermann, a Gyűlölet, vagy a Jeanne d'Arc c. filmekben. A 35 éves színész eddig 22 francia filmben játszott már, és Jean Reno szerint (is) nagyon tehetséges fiatalember: "Ő még-szerencsére- nincs tisztában az összes adottságával és lehetőségével. Rengeteg, eddig még kiaknázatlan lehetőség lakik benne. Ki merem mondani: döbbenetes karrier előtt áll még, amit bármilyen műfajban elérhet." - mondta róla filmbeli partnere. Cassel egy nagyon erőteljes nyomozót mutatott be a filmben, aki bármikor képes nekiugrani egy kötekedő skinheadnek (mielőtt higgadtan megjegyzi, hogy nem szereti az efféle beállítottságokat), és Kerkérian sokszínű személyiségébe még az is belefér, hogy mielőtt rendőr lett volna, azelőtt autótolvajként kereste a kenyerét. Cassel édesapja is játszott a filmben, Jean-Pierre Casselt láthattuk Dr. Bernard Chernezé, egyetemi szemorvos-professzor szerepében.

A film forgatókönyve Jean-Christophe Grangé regényéből készült, és Grangé a film rendezőjével, Mathieu Kassovitz-cal együtt írta. A 34 éves rendező nem járt filmes iskolába, hanem a gyakorlatban tanulta ki a filmezést és a színjátszást. Ő készítette a Gyilkosok, illetve a Gyűlölet c. filmeket, ez utóbbi a hazai filmrajongók körében is eléggé ismert alkotás. Kassovitz közismerten odavan az amerikai filmekért, ő maga azt mondja, hogy imádja az Ördögűzőt és az akciófilmeket, ezenkívül az olyan filmeket, amiknek van kezdetük és végük. Ennek a filmjének nagyon jó a kezdete, és lendületes a vége is, ráadásul jobb film lett, mint az Ördögűző.

A Bíbor Folyók egész stábja jó munkát végzett, bár a forgatás maga nem volt egy leányálom. Mivel a film nagyrészt hegyek közt játszódik, ezért a stáb Kanadán kívül a Mont Blanc-on is forgatott, 3000 méteres magasságban. Ebben a magasságban többen is rosszul lettek az oxigénhiány miatt, úgyhogy le kellett rövidíteni az utolsó jelenetek hosszát. A - 15 ° C-ban tönkrement a technikai felszerelés egy része, ráadásul a korai napnyugta miatt csak három órát forgathattak naponta. De végül - úgy tűnik- megérte a sok megpróbáltatás, mert miután tavaly Cannes-ban bemutattak belőle egy 10 perces demo-anyagot, a külföldi forgalmazók sora jelentkezett a filmre, úgyhogy már a bemutató előtt behozta a film az árát, a 95 millió francia frankot. Az anyagi sikeren kívül a francia filmes szakma is értékelte a Bíbor Folyót, a 2001-es évi César-díjra több kategóriában is jelölték a filmet, többek között a legjobb rendező, - operatőr, - vágó, - hang, és - zene kategóriákban. Díjak ide vagy oda, a filmben fantasztikusak voltak a képek és a filmzene. Az operatőr Luc Besson csapatából érkezett, Thierry Arbogast fényképezte többek között az Ötödik Elem, a Leon, a Profi, vagy a Nikita c. Besson-filmeket is. Arbogast a Bíbor Folyóban a legegyszerűbb jeleneteket (Niémansék betörnek egy lakásba) is valamilyen képi újítással "küldte meg" (kék fények villannak Kerkérian zseblámpáján), és az egész filmben egy erőteljes és emlékezetes látványvilágot hozott létre a nagyszerű operatőri munkájával. A zene Bruno Coulais munkája volt, aki a film kezdő képei alatti zenei betétével már megvett minket az egész filmre.

A Bíbor Folyó tulajdonképpen egy "kemény" film, mivel van benne néhány eléggé sokkoló jelenet, és végülis egy sorozatgyilkosságról szól, de ezzel együtt is egy nagyon jó film, ami magasan kiemelkedik a "szokvány" thrillerek köréből, és messzire maga mögött hagyja azokat.



-lido-

INTERCOM

 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30